Bogyósok

A ribiszke metszése

A ribiszke botanikailag a cserjék körébe tartozik, egy-két méter magasra növő, általában tüskétlen cserje. A természetes körülmények között fejlődő növény törzse közvetlenül a talaj felszíne fölött számtalan mellékágra oszlik.

A = cserjetörzs. Ebből indulnak ki a hajtások. Ha ez túl magasra kerül ültetéskor, akkor kis törzsé alakul, ezért a talaj felszíne alatt megszűnik a cserjetörzs, ezáltal az új hajtásképződés jelentősen visszaesik, esetenként meg is szűnik. A bokor néhány év alatt elöregszik, a termés csökken, majd elmarad. Ültetésnél nagyon fontos, hogy egy kissé a föld színe alá kerüljön.

B = járulékos gyökérrendszer. A gyümölcsfák gyökérzetéről külön cikkben olvashatnak. Itt azt is megtudják, hogy mit jelent a járulékos gyökérrendszer.

C = tővesszőknek köszönhető a folyamatos megújulás. A tővesszők az első évben 60-100 cm hosszúra nőnek és csak ritkán ágazódnak el.

D = kétéves termőgallyakká érnek a tővesszők a második évben, ekkor már elágazódásokat is találunk rajtuk.

E = többéves termőgallyak színe már fekete sok elágazódás képződik rajtuk, melyek berakódnak termőrügyekkel. Gyakorlatilag ezeken terem a ribiszke. E termőgallyak 5-8 év alatt elöregednek, rajtuk a termés mennyisége, és minősége csökken, ezért folyamatos leváltásuk elsődleges feladat a metszés során.

A törpe törzsből évről-évre hosszú szártagú, új hajtások törnek elő, ennek köszönhetően évenként megújul. Ezek az új hajtások az első évben erősen növekednek, elérik 60-100 cm-es hosszúságot, és csak ritkán ágazódnak el. Második évben növekedési erélyük csökken, elágazódnak. Ezeken az elágazódásokon alakulnak ki a termőnyársak. A tővesszők csúcsrügyeiből hosszú szártagú leveles hajtás, míg az oldal- vagy hónaljrügyek nagy részéből rövid, vagy hosszabb szártagú termőrészek fejlődnek.

A képeken a ribiszke termőhajtásai láthatók.

A piros ribiszke termőnyársai többnyire az idősebb, a fekete ribizlié viszont jellemzően az egyéves vesszőkön alakulnak ki.

Ribiszke gyűjtőszó alatt a piros, fekete, fehér ribiszkét, valamint a fekete ribiszke és a köszméte háziasításából létrejött Riköt (sokan az egyik fajtája nevén Josta néven ismerik) tárgyalom. Metszésük nagy vonalakban azonos, az eltérésekre ki fogok térni. Művelésmódjuk alapján is tenni kell némi különbséget a metszésben. Az alábbi művelésmódokat különítjük el:

-          Bokorművelés házikertekben, főként a hagyományos parasztkertekben ez a legjellemzőbb.

-          Sövényművelés a legeredményesebb nagyüzemi termesztési mód. A névből következtethetően a bokrokból hosszanti folyamatos sövényt alakítanak ki, melynek oldalirányú kiterjedése csekély.

-          Törzses fácska a modern kertek jellemzője. Megkímél a sok hajolgatástól, helyigénye kisebb, viszont a terméshozama kevesebb, mint a bokoré.

-          Kordonművelés főként külföldön elterjedt művelésmód. Ez egy szuperintenzív nagy termésmennyiséget biztosító ültetvényforma, ahol a növényeket műanyag huzalok mentén nevelik.

Sajnos nem tudok mindenről képet szolgáltatni, de igyekszem szövegben érthetően leírni a különbségeket.

folytatódik 

A szamóca metszése.

A szamócát sokan a gyümölcsök királynőjének tartják. Meg kell mondanom, hogy nem jogtalanul. Bár nekem nem a szamóca a legkedveltebb gyümölcsöm, de kecses megjelenése, élénk színe, zamatai, lágy íze méltán emeli királynői magasságokba.

 

Beltartalmi értéke kiváló. 88-91% vizet, 6-8% cukrot,  1,5-1,8% szerves savat, 1,2-1,5% cellulózt, 0,5-1% fehérjét, 40-100 mg C vitamint és jelentős mennyiségű ásványi sót, főleg káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és vasat tartalmaz. Anyagcsere élénkítő és étvágyfokozó hatása van. pezsgős poharak szélén kimondottan jól mutat, Sangria kedvelők is előszeretettel eszegetik kedvenc italuk mellé. Fogyasztás, tartósítás szempontjából is sokoldalú növény. Fagyasztható, befőzhető, szárítható és nyersen is fogyasztható. Lekvárok, dzsemek, szörpök, ivólevek, aszalvány, befőttek készíthetők belőle. Sőt újabban a szamóca bor is felkapottá vált.

Gyökérnövekedése az egész vegetációs időszak (március- november) alatt tart, de elkülöníthetünk két fő időszakot:

1.      Tavasszal a levelek képződése előtt megindul a gyökérfejlődés, és biztosítja a kezdeti gyors startot a növénynek.

2.      Nyár végén pedig alapot biztosít a megújulásnak, az új levelek kifejlődésének, a tő megerősödésének, és a telelésre való felkészülésnek. A nyár végi intenzív gyökérnövekedésnek köszönhető az őszi telepítési időszak is.

A gyökérnövekedés megindulásához tavasszal 5-6 fokos talajhőmérséklet szükséges. Fontos ezt megjegyeznünk, észben tartanunk, ugyanis fagyzugos, hideg helyeken pont emiatt sokkal később indul fejlődésnek a szamóca. Itt van jelentősége a talajtakarásnak is, ami a szamóca esetében is kétélű dolog lehet. Túl korai takarás szigeteli a téli hideg talajt, azaz nehezebben tudja azt felmelegíteni a tavaszi napsugár. Megmondom őszintén, hogy én állandó takarást alkalmazok a szamócánál. Tapasztalom a későbbi fakadást, de ez nem zavar, mivel az így takart állomány sokkal egységesebben telel, a tövek erőteljesebbek, mint a nem takart kontroll területé.

A gyökérfejlődés optimuma 15-20 fok között van. Kánikulai napokon a fejlődés leáll, extrém szárazság mellett gyökérkárosodás állhat be. A szamóca gyökere oldalirányban 80-100 cm átmérőjű kört foglal el, mélységben 15-20 centiméterig hatol a talajba. A gyökerek zöme azonban 40-50 centiméter átmérőjű körben helyezkednek el. Ez nagyon jól megmutatja számunkra, hogy milyen sor,- és tőtávolságra telepítsük.

Gyökértörzsének tőrózsában álló, levelekkel borított föld feletti része a talajfelszín közelében az oldalrügyekből elágazódásokat és rajtuk új tőrózsákat képez. A kacifántos mondat nem az ostorindákat takarja, hanem azt, hogy az egy szál palántaként elültetett növény terebélyesedik, egy gyökérre épülve több tő különíthető el.

Ültetni egy gyökértörzses és egy tőrózsával rendelkező példányt szoktunk, amely 3 év alatt éri el maximumát, mind fejlettségben, mind pedig termésmennyiségben. Ezt követően a tő öregedésnek indul, megújulása vontatottá válik, termés mennyisége, mérete és minősége csökken.

Tőrózsája alsó leveleinek hónaljában lévő rügyeiből hosszú ízközű, kúszó jellegű hajtásokat, ostorindákat fejleszt. Az indaképződés már a virágzás idején megkezdődik. A virágok eltávolításával erőteljesebbé válik. Ez akkor lehet fontos, ha van egy nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező tövünk, és azt szeretnénk továbbszaporítani.

A szamóca tavasszal 8-12 naponként hoz egy új levelet, egy-egy új levél kifejlődéséhez 21-30 nap szükséges, melyek 1-3 hónapig életképesek, majd elszáradnak, elpusztulnak, átadják helyüket az új leveleknek. A tavasszal képződött levelek hosszabb nyelűek, és nagyobb levéllemezűek, mint az a nyár végi, ősziek. Az ősziek már a télre készülnek tömzsibbek, jobban tömörödnek, védik az tövet. Nagyon fontos az áttelelt levélszám, mert ők biztosítják majd az energiát a kezdeti fejlődéshez.

A virágrügy kialakulásának feltétele az egyszer termőknél a rövid nappalok, a többször termő fajták a nappal hosszúságra nem érzékenyek.

Virágai hímnősek, öntermékenyek, megporzásukban a méhek, legyek és rovarok segítenek.

A szamóca fejlődésére jellemző, hogy tavasztól nyár közepéig a vegetatív részei fejlődnek, azaz a levél, szár, termés, gyökér, majd a nappalok rövidülésével, a hőmérséklet csökkenésével a generatív fejlődési szakasz következik, ami a virágrügyek kialakulását jelenti. A nyár végi őszi időszaknak meghatározó szerepe van a jövő évi termésben, ekkor dől el, hogy mennyi virág is lesz a szamócán, a tavasztól nyár elejéig tartó időszak pedig azt dönti el, hogy a virágból mennyi, és milyen minőségű termés érlelődik.

A szamóca termeszthető szabad földben különféle edényekben, zsákokban, erkélyen, teraszon, termesztő létesítményben, sőt legújabb módja a hidrokultúrás termesztés, ami abszolút talajnélküliség jelent. Itt a termesztés már elválik a talajtól, a növény gyökere egy folyamatosan áramló folyadékban van, a folyadékot egy számítógép vezérlete szerkezet tartja olyan állapotban (pH, oxigénszint, tápanyagok), mely a szamócának a legoptimálisabb. A nagyon korai eper jelentős része már így termesztődik.

Telepítésének két fő időszaka ismert. Ezen kívül bármikor ültethető. A két fő időszak előnye, hogy termőre fordulása, és termésmennyisége ekkor tervezhető a legjobban.

1.      tavasszal március végétől-május végéig, ekkor nagyon kevés termésre számíthatunk a telepítés évében, sőt május után telepítve a virágát már ki is kell törnünk azért, hogy jobban tudjon koncentrálni a jövő évi termésre.

2.      nyár végén augusztusban, egyes szakirodalmi adatok szerint augusztus 20-ig, ekkor ültetve van elég ideje, hogy a következő évre felkészüljön, kialakulnak a virágrügyek, szép termésre számíthatunk, én ez utóbbit részesítem előnybe.

Talajban nem túl válogatós. Előnyben részesíti az enyhén savanyú, tápanyaggal ellátott, levegős, és pangó víztől mentes talajokat. A pangó vizet egy-két napig sem viseli el gyökérkárosodás nélkül.

Szüret utáni teendők.

A talajtakarásnak, az elmúlt őszi szervestrágyázásnak, és a folyamatos öntözésnek köszönhetően nekem elég szép állapotban van az eprem nyár végére. Sok helyen siralmas állapotban találom. Téves azt gondolni, hogy letermés után magára kell hagyni a növényt. aki így tesz, az a jövő évi termésről mond le.

A letermést követően a szamócának több energiája marad az ostorindák fejlesztésére. Az indák képződését a hosszú nappalos megvilágítás , és a magas hőmérséklet is indukálja. A képződés üteme a rendszeres öntözés, és jó tápanyag ellátottság (elsősorban nitrogén) mellett robbanásszerűen növekedik.

Sajnos nem a legjobb kép, de biztos vagyok abban, hogy mindenki tudja mik azok az ostorindák a szamócán.

Az indák megtartása csak akkor indokolt, ha szaporítóanyagnak neveljük őket (erről korábban már írtam), minden más esetben el kell őket távolítani mert:

·         hiányuk növeli a szamócatő oldalelágazódásainak számát, azaz erősödik, nagyobbodik a tő,

·         elősegíti a rügydifferenciálódás arányát, a virágzatonkénti virágok számát,

·         növeli a terméshozamot,

·         könnyebbé teszi az ápolási munkát,

·         nem sűrűsödik be az állomány, ezáltal a betegségek számára sem válik optimálissá a mikroklíma.

Mivel a tavaszi lomblevelek már nem élnek sokáig (lásd fentebb a levél élettartama), és rajtuk amúgy is betegségek jelennek meg, terjednek el, ezért érdemes tőlük megszabadulni a szüretet követően. 

Elöregedett beteg tavaszi levél. Sőt a közeli képen látni egy szárat is, amin szintén megjelent a betegség, hosszanti sötétbarna foltként látható.

De az eltávolításuknak ettől sokkal jelentősebb okai is vannak. Ezek:

·         az idősebb tavaszi levelek vegetatív növekedést serkentő hormonokat termelnek, melyek gátolják a virágrügyképződést, így kedvezőtlen hatással vannak a jövő évi termésmennyiségre,

·         kedvezőbb lesz az oldalelágazódások, és nyári levelek fejlődése,

·         hatékonyabb növényvédelmet tesz lehetővé, eltávolításukkal már eleve sok károsítótól szabadulunk meg,

·         javulnak a rügydifferenciálódás feltételei,

·         könnyebben gondozható az ültetvény.

Az indák és a lomb eltávolításán túl a letermett dudvaszárakat is ki kell vágnunk. 

Házi kertben kézi módszerrel végezzük, egyszerűen metszőollóval vágjuk ki. Természetesen erre alkalmas metszőollóval. A túl bumfordi ollókkal nem férünk oda a gyenge levél,- virágszárakhoz. Erre a célra a legalkalmasabbak a kis méretű mellévágós metszőollók. Metszőollókról másik cikkemben írok részletsebben.

Nagyüzemi körülmények között nem is metszésnek hívják ezt a nyár végi műveletet, hanem kaszálásnak, vagy égetésnek. Ott ugyanis nincs idő, és költség arra, hogy kézzel bíbelődjenek a feladattal, ezért gépi kaszával egyszerűen lekaszálják a szamócát, vagy lánggal leégetik a föld feletti részt. Mi azonban ne kövessük ezt otthon. A letermett tövekről távolítsunk el mindent, kivéve egy-két fiatal, még teljesen ki nem fejlett levelet.

  

A metszés után a lenti kép alakul ki. A szamóca ültetvényünk szinte teljesen kopasszá válik. A képen jól látni a kezeletlen és a már kezelt rész közötti kontrasztot.

Ne féljünk elvégezni a munkát, mert az eper gyorsan új leveleket hajt, megerősödik. A munka után 3 héttel már így néz ki az ültetvény.

Olyannyira megerősödött három hét alatt, hogy már indákat is fejleszt, aminek annyira nem örülök, ezért ismét eltávolítottam őket, annak érdekében, hogy ne vessék vissza a virágrügy differenciálódást. 

A metszés után pótoljuk a tápanyagot. én frissen szedett baromfi trágyával oldottam ezt meg. Egyszerűen ráterítettem a régi, talajtakaró rétegre.

Majd, mivel az idei és tavalyi nyár is bizonyította, hogy nincs annyi időm a kert öntözésére, amennyire szükség lenne, ezért úgy döntöttem, hogy automatizálom a gazdasági kert öntözését is. Így a szamócához csepegtető öntözőrendszer alakítottam ki.

Ez egy nagyon hasznos rendszer, és ami fontos víztakarékos, közvetlenül a növény gyökeréhez juttatja a vizet, így nem kedvez a betegségek terjedésének sem, nem úgy, mint az esőztető öntözés. 

De az öntözésekről máshol írok részletsebben. Két soronként kell kihúzni egy csövet, melyet fémkampóval rögzítettem a talajhoz.

A kialakítás gyors, és nem is drága. Egy méter cső ára 140,-Ft. persze vannak ennek különféle változatai, melyek lehetnek drágábbak, vagy olcsóbbak. nekem ez vált be, ezért ezt javaslom mindenkinek. 

Az öntözés megoldása után a területet ismét leterítettem talajtakaró anyaggal, ami esetemben leylandi ciprus apríték. Azért ez, mert az eper enyhén savanyú talajt kedvel, és a leylandi apríték pont ezt nyújtja. Így néz ki az eperágy a unkák után.

Bíztatok mindenkit, akinek eperágya van, hogy azonnal kezdje meg a munkákat. Az eper is hálás növény, minden gondoskodást meghálál.

A végén egy kis önreklám. Honlapomon  http://www.kertember.hu/ működő webáruházban a munkákhoz minden szükséges anyag, kellék beszerezhető. Metszőolló, eperpalánta, tápoldat, öntözőrendszer alkatrészek. Ha valami még sincs fenn az csak azért lehet, mert még nem volt időm feltölteni. Érdeklődjetek felőlük.

Málna metszése

Sokunk kedvenc gyümölcse a málna. Bevallom nálam is a ranglista elején található. A helyes fajtaválasztással elérhetjük, hogy több hónapon keresztül fogyaszthatjuk gyümölcsét, sőt az őszi napsugarak alatt is ehetünk még néhány marok málnát.

Szerencsére nem igényes növény, gondozása is egyszerű, metszése sem kíván nagy gyakorlatot. Biológiai adottsága, hogy hajtásrendszere kétévente megújul, ezért és félcserje mivoltából koronaformáról, termőkarokról nála nem beszélhetünk. Vesszői vannak, amikkel évről-évre foglalatoskodhatunk. vesszőit kétféle helyről erednek. Az egyik a tősarj, ez a letermett kétéves vessző tövéből ered, a másik a gyökérsarj, ami a talajban terjedő gyökérből tör fel. A gyökérsarj értékesebb a tősarjnál, ezért, ha megfelelő mennyiségben hozza, akkor a tősarjakat el is távolíthatjuk. A megfelelő mennyiségről később lesz szó.

Kereskedelmi forgalomban egy vesszővel rendelkező szabadgyökerű sarjat vásárolhatunk. Nagyon könnyen ered, ezért a termesztők nem is nagyon erőlködnek konténeres, vagy földlabdás példányok előállításával. Értékesebb, ritkább, piacosabb fajtákat nevelnek konténeres minőségben. Néhány csomagküldőtől vásárolhatunk így málnát. A vesszők változó hosszúak lehetnek, de bevett gyakorlat, hogy 20-50 cm közötti hosszba vágják vissza. Ültetéskor ezt célszerű 15-20-re tovább kurtítanunk. Ettől több metszési tennivalónk nincs is ültetéskor.

A málna termőegyensúly-fenntartó metszését már vegetációs időben meg kell kezdenünk. A letermett vesszőket tőből rögtön távolítsuk el. Szüret utáni megtartásuk felesleges, mivel újabb termést nem hoznak, viszont rajtuk betegségek szaporodnak el, amik a fiatal (jövő évi termővesszőket) is károsítják.

Ha erős málnatövünk van, és a fejlődéséhez is optimálisak a körülmények, akkor olyan sok hajtást fejleszt, ami gátolja az erős termővesszők kialakulását. Sok közepes, és gyenge vesszőt kapunk, viszont igazi termővessző nem, vagy alig képződik. Ezt meggátolandó, szintén még nyáron a termés betakarítása után célszerű a vesszőválogatást is végezni.  Négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 sarjat hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Az, hogy mitől négyzetméter, illetve folyóméter az a műveléstől függ. Üzemszerűen kordonok között termesztik a málnát, ez megkönnyíti a gondozási és szüretelési munkáit. Házi kertekben gyakran tömbben termesztik a málnát, azaz hagyják, hogy birtokba vegyen egy adott területet, ilyenkor a négyzetméter, még kordonos esetén a folyóméter a mértékegység.

Nyugalmi időszakot követően rögtön a tél elmúltával el kell végezni a metszését. Nagyon korán hajtásnak indul, tő- és gyökérsarjai mér 0 fok körül fejlődésbe kezdenek. Nem szabad hát halogatnunk a metszését, az elsők között kell foglalkoznunk vele. A metszés idejét így februárra teszem.

Aki nem metszett nyáron, az ilyenkor egy dzsungellal találkozik.

Íme a dzsungel.

Én is ezek közé tartozom. Ennek két oka van, egyrészt nincs időm nyáron bíbelődni vele, másrészt a betegségek akkor is elterjednek a többi vesszőn, ha nyáron kivágom a letermett vesszőket. Én ugyanis a lehető legkevesebbet permetezek a kertben, permetezés nélkül pedig úgysem tudok gátat szabni a károsítóknak.

Fő kártevője a fenti képeken látható málna-karcsúdíszbogár. A bogár petéit a vesszőre helyezi, ahol azok kikelés után azonnal a vesszőbe rágják magukat. A málnát arra készteti, hogy egy gubacsot neveljen, amibe otthonosan elfér a lárva. Majd bebábozódik, így telel itt, és amikor eljő a jó idő kirepül. Ezeket a vesszőket metszéskor fontos eltávolítani, de elég, ha csak a gubasc alatt visszavágjuk. A gubacsot el kell tüzelni. Hasonló a kártétele a gubacsszúnyognak is, de az kisebb gubacsot képez, a vessző kevésbé gynegül meg tőle.

Fő kórokózó pedig a didimellás vesszőfoltosság. 

Ő pedig egy gombácska, ami az főként a beteg, vagy elhalt részeket támadja. Na hagyjunk a talajon lemetszett vessződarabokat, mert ezeken megtelepszik, szaporodik.

A málna károsítói nálam még nem okoztak olyan mértékű kárt, hogy a következő évi termés számottevően visszaesett volna. A termés mennyiségére sokkal nagyobb hatással van a csapadék. Hol úszik a málna, hol pedig pödrődik a levele. Ettől függetlenül fent leírtam a nyári metszést is azoknak, akik nagyon precízek szeretnének lenni.

A metszés menete a következő:

Tőből kivágjuk a letermett vesszőket.

Letermett vessző. Látható a sötét színe, az előző évi metszés helye és az oldalhajtásai, amelyeken a termést hozta.

Bal oldalt a fiatal egyéves hajtások, jobb oldalt pedig a kétéves letermett vesszők. A különbség magáért beszél.

Ezeket könnyű felismerni sötétebb színükről, kisebb magasságukról (ugye ezeket vágtuk vissza tavaly ilyenkor 30-50 centiméteresre), valamint elágazódásukról.

Tőből kivágjuk a sérült, a törött, a tekeredetten fejlődött, a fekvő hajtásokat.

Na ennek valami baja van. Ilyen kusza frizurát még zaklatott alváskor is nehéz összeszedni. Tőből le kell távolítani.

Leszámoljuk a négyzetméterenként 5-7, vagy folyóméterenként 8-12 legszebb hajtást, a többit szintén tőből eltávolítjuk. Korábban már írtam, hogy a gyökérsarj értékesebb, ezért törekedjünk arra, hogy ezt a mennyiségű hajtást gyökérsarjakból válogassuk össze. Negyedik évtől már kell, hogy rendelkezzen ennyi gyökérsarjjal. Ha nincs ennyi hajtásunk, akkor az két dolgot jelent, vagy fiatal a málna, vagy rossz körülmények közé telepítettük. Az első esetben nincs gond. Negyedik évtől várható ez a számú hajtás. A második esetben keressük meg a hibát, és korrigáljuk.

Egy tőből ennyi hajtás elegendő. Etől több mrá csak egymást fejlődését korlátozná.

A megmaradt vesszőink lesznek a termővesszők. Ezeket 30-50 centiméter magasságban vágjuk el. Az erősebbeket magasabban, a gyengébbeket alacsonyabban. Ezeken a vesszőkön kihajtott rügyekből fejlődött hajtások végén hozzák majd a termést. A vesszők fajtától függően több méter hosszúak is lehetnek, de a legerősebb, legszebb termést hozó oldalhajtások a vessző középső harmadából indulnak. Ezért fontos a visszametszésük.

Helyes metszlap.

Metszés után ilyen lett a dzsungel. Szellős, áttekinthető. Én ilyenkor a metszési nyesedékek aprítása után keletkezett aprítékkal (mulcs) vastagon megterítem a területet. Ez elveszi a gyomok kedvét, megtartja  a vizet, vonzza a hasznos élőlényeket (sajnos néhány károsnak is búvóhelyet ad), bomlásakor tápanyagot ad, javítja a talaj állapotát, minőségét.

Málna letermés utáni metszése.

Nyár derekára a legtöbb málna befejezte termésképzését teljes figyelmét a vesszőképzésnek szenteli. Új hajtásokat már nemigen fejleszt, de amiket addig kihozott azokra nagyobb koncentrációt fejt ki. Energiáinak jelentős részét növekedésébe, de legfőképp fejlődésébe pumpálja, azaz nem kisebb mennyiségi növekedés mellett a minőségi változásokra koncentrál. A vesszők vastagodnak, kicsit nyúlnak, felhalmoznak tápanyagokat, cukrokat, rajtuk a rügyek fejlődnek, egyszóval megalopázzák a jövő évi termést, és nem utolsó sorban készül a téli nehéz hónapokra.

Ha a málnásunkra tekintünk, akkor láthatunk benne szép erős vesszők mellett itt-ott néhány gyengécske is feltűnik, de ami fontosabb és kétségbeejtőbb lehet az a sok száraz hajtás levél. Ez lehet betegség, kártevő következménye, de sokkal valószínűbb, hogy a letermett vesszők száradtak el. Az évente csak egyszer termő málnák termést hozó vesszői ugyanis a termés leérése után elszáradnak. Ez a jelenség ilyenkor a legszembetűnőbb. Ez látható a bevezető képen is.

A málnát ilyenkor ősszel sem hagyhatjuk magára. Fontos tennivalónk, hogy ezeket a letermett vesszőket tőből távolítsuk el, részben azért, mert feleslegesen foglalják a helyet az egészséges vesszőktől, másrészt pedig a betegségek, kártevők szaporodásának, majd terjedésének a melegágyai. A kivágott vesszőket semmisítsük meg. Én ágaprítóval ledarálom, majd a komposztdomba terítem.

Metszés során különféle károsítókat is felfedezhetünk. Két legfontosabb a málnakéreg-gubacsszúnyog, és a málna vesszőfoltossága. 

Ezek ellen már kora nyáron meg kell kezdeni a védekezést, de aki ezt elmulasztotta az még most is pótolhat valamicskét a mulasztásán. Főként a vesszőfoltosság ellen védekezzünk. Sok szakirodalom javasolja, hogy a beteg vesszőket tőből távolítsuk el. Nos ez szépen hangzik, de; nagyon sok kertben járok ahol alig akad olyan málnavessző, mait ne érintene ez a betegség. He ezek mindegyikét kivágnánk, akkor elmaradna a következő évi termés (azt ugyanis tudni kell, hogy az évente egyszer termő málnák a kétéves vesszőjükön hozzák a termést, tehát azon teremnek jövőre, amit idén fejlesztettek). Én inkább azt mondom, hogy ilyenkor már védekezzünk vegyi úton a betegség ellen. Permetezzünk Nordox 75 WG, vagy Rézoxiklorid 50 WP szerekkel. A szerekből jusson bőven a beteg vesszőkre. Annak érdekében, hogy a málna megfelelőképp felkészülhessen a télre a permetlébe keverjünk lombtrágyát is, mai segíti a vesszők, rügyek beérését. Wuxal, Volldünger, Humix universal lombtrágyákat tudom javasolni e célra. Aki igazán profi akar lenni, az egészen speciális szereket is talál a piacon pl. a Compo forgalmaz ilyen tápanyagokat.

Nyár végi metszéskor a túlzottan hosszúra nött vesszőket is megkurtíthatjuk egy kicsit. Egész pontosan a 1,5 méternél hosszabra növő vesszők csúcsát csípjük vissza úgy, hogy a megmaradt vessző ne legyen hosszab 1,8 méternél.