2013. március 31., vasárnap

Kertészkedés a balkonon


Szerencsére az ember mindig talál lehetőséget arra, hogy a közvetlen környezetébe vigyen egy picike természetet, néhány tő virágot, növényt. Nincs az a hely, ahol egy kis fortéllyal ne tudnánk biztosítani néhány növénynek azokat a feltételeket, amik mellett eredményesen nevelhetők. Még a legreménytelenebb tömbházak erkélyein is megél néhány növény, ami örömet okozhat nekünk. Ezeken a helyeken folytatott eredményes növénynevelést a kertészet gyűjtő néven balkonkertészkedésnek nevezte el.
Mindig vannak úttörők, akik belefognak a szokatlanba, megfigyelnek, kísérleteznek, átélnek kudarcokat, majd eredményeket érnek el. Ezeket továbbadják másoknak, majd kezdik az újabb addig szokatlan dolgot. Nekik köszönhetően ma egy kezdő balkonkertésznek nem kell sok kudarctól tartania. A balkonkertészkedés a kezdeti divatirányzatból egyre inkább eltolódik a sokkal fontosabb védelmi, és élelmi irányba. Védelmi irányzat amikor a környezetünket tesszük szebbé, javítjuk a balkon, a balkonnal szoros kapcsolatban álló helység mikroklímáját. Élelmi irányzat, amikor zöldséget, fűszert, netán gyümölcsöt termesztünk az erkélyen. Természetesen ma is vannak divatirányzatok, ilyen pl. a kupakkertészet névre hallgató formáció, ami sokkal inkább érdekesség és időtöltésnek való dolog,  mintsem komoly eredményt produkáló elfoglaltság. Persze ki tudja mit hoz a jövő. Kitalálhatnak olyan anyagokat, aminek egy kupaknyi mennyisége képes kinevelni kisebb helyigényű növényeket. Jómagam idegenkedek az olyan anyagoktól, amik képesek pótolni a talaj szerepét. Én inkább a talajközeges kertészkedés híve vagyok.
A következő cikkekben megpróbálom röviden összefoglalni a balkonkertészkedés fortélyait, buktatóit. Remélem sokan kapnak kedvet ehhez a kertészkedéshez.
A cikkek az alábbi főbb pontok mentén alakulnak.
1.      A balkon adottságai. Milyen a jó balkon? Mik lehetnek a hátrányok, hogyan kezelhetjük ezeket? Hogyan használjuk ki a teret?
2.      Balkonkertészkedésre alkalmas edények.
3.      A balkon talaja.
4.      A balkon növényei.
5.      A balkonnövény táplálás módjai.
6.      A balkonnövény védelme. Lehet-e bio a balkon?
7.      Mire számíthatunk a balkonkertből?
Milyen a jó balkon?
Tulajdonképpen csak a balkon van, azt, hogy rossz, vagy jó, azt igazából az elvárásaink, céljaink döntik el. Például, ha zöldséget, vagy gyümölcsöt szeretnénk termeszteni rajta, olyan mennyiségben, hogy abból télire letenni is lehessen, akkor arra egy kis erkély alkalmatlan. Vagy, ha egy északi tájolású balkonunk van, akkor azon nem várjunk túl sokat a fény és melegigényes növényektől, és hosszan lehetne sorolni a példákat. Aki komolyan gondolja, hogy balkonján növényt szeretne nevelgetni, akkor már csak alkalmazkodnia kell a balkon adottságaihoz. Tudom ezt sokan nem szívesen teszik meg, de tudomásul kell vennünk, hogy a balkon nem a növények élettere, ott csak a mi hathatós közreműködésünkkel maradnak meg, és ha eleve jelentős hátránnyal indulunk neki, akkor bizony csak a kudarc marad, és a bosszúság. Ezért a növények balkonhonosítása előtt fordítsunk kellő energiát arra, hogy megismerjük erkélyünk adottságait. Mik ezek?
·         Kezdésnek a nagysága. Mérjük meg mekkora, és abból mekkora az a terület, amit a növényeknek szánunk. Nagyság alatt ne csak az alapterületben gondolkozzunk, hanem a magasságban is. Egy igazi balkonkertész térben dolgozik, kihasznál minden köbcentiméter.
·         Zártsága. Mennyire zártak az oldalai. Ha zártak milyen anyaggal zártak? Beton, üveg, fa stb. Ha üveg, akkor milyen színű, mennyire ereszti át a fényt. A zártságot mennyire lehet feloldani? Van-e lehetőség légátjáró nyílásokat kialakítani az átszellőzés érdekében. Milyen magas a zártság?
·         Tájolás. Honnan mikor, mennyi ideig kapja a napfényt, a szelet.
·         Környezet. Milyen furcsa ezt leírni. A balkon környezete, pedig mennyire fontos. Árnyékolja-e fa, épület. Ha növény árnyékolja, akkor az milyen, lomblevelű, vagy örökzöld. A szomszéd balkonokon van-e növényi élet? Netán hasonló, mint amilyet mi szeretnénk? Milyen növények élnek meg a szomszédoknál? Ha úttestre néz, akkor mennyire van az úttesttől, az milyen forgalmas?
·         Műszaki berendezései. Tudunk-e pótárnyékot biztosítani beépített árnyékolóval. Milyen a vízelvezetése, hova folyik a felesleges víz? Van-e mód mesterségesen változtatni a be- és kiáramló levegő mennyiségét?
A balkonra is igaz az, ami egy szabadföldi kertre. Ami egyszer előny, az másszor hátránnyá válhat. Itt van például a zártsága. Ha olyan növényeket nevelünk, amik korlátozottan télállók, tehát enyhe teleket átvészelnek, az erős fagyokat viszont nem. Milyen jól jön ennek a növénynek télen egy jól zárt balkon. Viszont egy zárt erkély, már a tavaszi melegedéskor a korai saláták, borsó, hagyma (hidegkedvelő növények számára) számára végzetes lehet. Ha Alaposan számba vesszük a balkon adottságait, akkor már egy nagy lépést tettünk a siker érdekében. 

Sárgabarack metszése


A sárgabarack metszési idejéről különböző vélemények fogalmazódtak meg szakemberek és hobbikertészek körében. Bár ez utóbbi csoport inkább a szakemberek indoklásai alapján vált két csoportra. Mai napig erősen tartja magát az a vélemény, hogy kajszibarackot csak nyár végén augusztusban szabad metszeni, mivel akkor a legkisebb a kockázata annak, hogy a fa életére oly veszélyes gutaütés megfertőzze a növényt. Ezt a nézetet azonban megfigyelésekkel, kísérletekkel nem tudták alátámasztani, ezért bátran elvethetjük ezt a nézetet. Metszésünk idejét ne ez határozza meg, hanem a fa növekedésre gyakorolt hatása.
A megfigyelések alapján nyár közepéig bármikor metszhetünk de:
·         a tavaszi fejlődés megindulásával, rügyfakadás után a fa ellenállósága kialakul a betegségekkel szemben, tehát ilyenkor vállaljuk a legkisebb kockázatot a sebzéseken keresztüli fertőződésnek,
·         a metszés következtében fokozódó hajtásnövekedés hatással van a fa növekedésére, tehát minél több hajtás képződik, annál kevésbé tud a fa erőteljesen növekedni, ami nem utolsó szempont az erős növekedésű fajtáknál
·         nagy mennyiségű termés prognosztizálásakor (késői fagyok elmúltával is sok életképes virág), csökkentenünk kell a fa terhelését, nem szabad hagyni, hogy egyik évben szakadásig teremjen, a másik évben pedig itt-ott néhány szemet,
·         virágzás utáni metszés a hajtások növekedését is módosítja azáltal, hogy a fejlődésükhöz újabb inspirációt kapnak, növekedésük újra beindul a záródó termőnyársak ismét kifakadnak másodnövedéket hoznak, ami kedvezőtlenül sűríti a koronát.
A fentiek alapján indokolt a kora tavaszi metszés.
Szintén a szakirodalomban szerepel egy kora nyári metszési időpont, aminek azt a hatást tulajdonítják, hogy az utána képződött termőrészek fagyállóbbak, ezt azonban szintén nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni. Azokon a helyeken azonban érdemes a kora nyári metszést alkalmazni, ahol az évenkénti termésingadozás jelentős. A másodlagos növedékek ugyanis segítenek kiegyensúlyozni ezt az ingadozást, növelik az évenkénti termésbiztonságot.
Van továbbá egy olyan kialakult vélemény is, mely szerint a sárgabarackot nem kell metszeni. Ez igaz is lehet házi kertekben, problémamentesen fejlődött fákon. De, amint gond adóik (betegség, terméshullás, csökkenő termésmennyiség), abban a pillanatban megbánjuk, hogy hosszú-hosszú éveken át nem nyúltunk a fához.
Nem könnyű tehát eldönteni, hogy mikor is metszük a sárgabarackfánkat. Itt is igaz az a mondat, mint minden más metszendő növényre, mielőtt belefogunk alaposan ismerjük meg a növényt, annak igényeit, és hangoljuk össze az elvárásainkkal.
Általánosságban a kora tavaszi időpontot javaslom a metszés idejének.
A fa termőegyensúlyának fenntartásában nagy szerepe van a metszésnek, ezért sem javaslom, hogy több évre metszetlenül hagyjuk a fákat. A termőegyensúly három évre kiterjedő munkát összesítő fogalom. Azaz:
·         optimális terméshozás mellett olyan mennyiségű és minőségű hajtásnövekedés zajlik, ami eredményezi
·         új termőrész kialakulását, a termőrészeken képződnek a következő év
·         termőrügyei, és mindezen növekedés, termésérés mellett
·         tartaléktápanyag halmozódik fel a fában, ami biztosítja a hosszú távú életképességet.
A fagykár évében a fa keveset, vagy egyáltalán nem terem, ami azzal jár, hogy kiemelkedően nagy számú termőrész és termőrügy képződik a fán. Ezekből a következő évben dömpingtermésre számíthatunk, ami túlterheltté teszi fát, így nem tud kellő energiát fordítani a termőrészek képzésére, így a következő esztendő termésínséget hoz. Így indul be az a folyamat a sárgabarackfán, amit alternanciának, azaz hullámzó termésproduktumnak is nevezhetnénk. Az erre amúgy is hajlamos kajszi fát a termőegyensúly kialakításával tudjuk egyensúly közeli állapotba hozni.  

Kajszibarack életszakaszai
1.      A termőfelület gyors növekedése. A telepítés utáni első évben a fa egyrészt alkalmazkodik az új környezetéhez, másrészt gyökeret ver, azaz a gyökérképződésre koncentrál. Ebben az évben a hajtásnövekedés nagyon csekély mértékű. A második évtől kezdődően indul be a hajtásnövekedés, mely az évek múlásával egyre nagyobb méreteket ölt. Kezdetben a leghosszabb hajtások fél-egy métert nőhetnek egy évben, azonban, ha a rövidebb oldalhajtások meghaladják az évi 60 centis produktumot, akkor az már kedvezőtlen a fára nézve, mert a későbbi termőegyensúly borulásához vezet. A korona tréfogat a hatodik évbe eléri 42-45 köbmétert. A vázágak ekkor már kialakultak, rajtuk termőgallyak, és mintegy 1500 termőnyárs képződik. A negyedik évtől megjelenik a termés is, ami segít a túlzott vegetatív növekedés csökkentésében.
2.      Termőkor. Jelentősebb termést a 6. évtől produkál. Ekkor csökken a vegetatív növekedés üteme, 50 centit meghaladó mértékben már csak a vezérhajtások képesek fejlődni. A korona térfogat növekedése 10 évben éri el a csúcsát, ettől kezdve csökkenő ütemben növekszik. Megjelennek a gyűrűs termőnyársak, és az elágazódó termő gallyacskák. A jelentős termés húzó hatásának köszönhetően, az ágak lehajlanak a korona szétterül.
3.      Termőegyensúly. A bő termés időszakát a helyes termőegyensúly fenntartásával tudjuk minél tovább fenntartani. A metszéssel, és az azt kiegészítő eljárásokkal küszöbölhetjük ki, hogy a termésingadozás bekövetkezzen, a termőfelület csökkenjen.
4.      Felkopaszodás. Minden igyekezetünk ellenére is be fog következni a fa felkopaszodása, ami a fás szárú növények természetes velejárója. A termés a lombkorona egyre külsőbb részére tolódik ki, a fa közepe kopasszá válik. A kedvezőtlen körülmények azonban meggyorsíthatják ezt a folyamatot, ami így gyorsan káros méretűvé válhat. Ilyen kedvezőtlen tényező lehet, a fagykár, a gombás betegségek, az egyenlőtlen terméseloszlás, a vegetatív növekedési problémák.
5.      A termőfelület felújulása. Önmagától is bekövetkező folyamat. A felkopaszodott részeken a termőgallyak elhalnak. Helyükön fattyúhajtások fejlődnek. Ezekről könnyen megújítható a fa, de túlzott mértékű megjelenésük kedvezőtlenül besűríti a koronát.
6.      Csökkenő termések kora. Beavatkozásunk nélkül az önmegújítás ellenére is elérkezik az az idő, amikor csökken, hektikussá válik a termésképzés. Nem képződik megfelelő termőképlet a fán. A fa elöregszik, ifjításra, vagy vágásra vár.
A fenti folyamatláncot tudjuk metszéssel és azt kiegészítő helyes gondozással széthúzni, a fa életét meghosszabbítani, és össztermésmennyiséget növelni.
A kajszibarack termőrészei.
Termőnyársak. Ezek a kajszibarack legfontosabb termőrészei. Az alábbi termőnyársakat különböztetjük meg:
·         teljes, ez a típus a legértékesebb, mert hajtórügy és virágrügy is képződik rajta,
·         kihagyó,
·         spontán,




·         kopasz,




·         tövises,
·         fattyú,




·         gyűrűs.
Termővessző.
A vesszőn főképp hajtórügyek alakulnak ki, de alanytól és külső tényezőktől függően virágrüggyel is berakódhat.




Termőgally.
Többéves termőrész, melynek termő részei mindig egyévesek és többnyire termőnyársak. Általában hosszúvesszőből alakul ki. Élettartama 5-6 év, pontosabban e kor fölött produktivitása csökken, ezért érdemes lecserélni őket.

Termőgallyacska.
Lényegében termőgally, de attól sokkal kisebb, tömzsibb.




Sajnos nincs mindegyikről fényképem, de idővel pótlom a hiányosságot.

A kajszibarack koronaformái:
·         metszetlen természetes koronaforma, többsudaras, lapított koronaforma, melyen az ágemeletek egyértelműen beazonosíthatók,
·         vázakorona sudár nélküli ritka korona,
·         zárt felületű gömb korona a kajszifák legelterjedtebb koronaformája, melyben a sudár szerepét 3-4 vázága veszi át,
·         kombinált korona egy olyan sudaras koronaforma, melyben két egymástól jól elkülönülő ágcsoportot alakítunk ki, az ágcsoportok közti távolság 0,8-1 méter,
·         termőkaros orsó hasonlít a kombinált koronához, de itt az ágcsoportok száma nem limitált,
·         vályúkorona az őszibaracknál megismert katlan korona sárgabarackra alkalmazott fajtája, főként nagyüzemi gyümölcstermesztésben alkalmazzák, mert metszése, és gyümölcsszedése gépesíthető,
·         sövényformák nagyüzemi gyümölcstermesztés kedvelt koronaformái.

2013. március 18., hétfő

Süni


Kertünk nagy segítői a hasznos állatok. Segítenek egyensúlyban tartani a kártevő állatok egyedszámát. Sajnos a városiasodással egyre inkább beszűkül az életterük, egyedszámuk jelentősen csökken, egyes fajokból már csak hírmondó maradt. Ennek a folyamatnak vethetünk gátat, fordíthatjuk meg a csökkenő populációt, ha a kedvenc kis kertünket úgy alakítjuk, hogy számukra is maradjon benne hely. Jó szándékunkért cserébe hatalmas étvágyukkal napról napra zabálják a kert károsítóit, sőt, ha igazán jól érzik magukat a kertünkben, akkor szaporulataikkal ezt a munkát meghatványozzák. Közülük először a sündisznóval foglalkozom.





Sün – Erinaceidae
A családot több faj képviseli szerte a világban. Hazánkban a kelet-európai sün – Erinaceus concolor, valamint ritkábban a barnamellű sün – Erinaceus europaeus lelhető fel.
A sün szinte mindenhol megtalálható hazánkban legyen az síkvidék, vagy dombság, házikert, vagy szántóföld.
A mesékkel ellentétben tápláléka zömmel állati eredetű. Almát a hátán csak nagyon kivételes esetben hordhat, pl. akkor ha, épp egy almafa alatt fogja el kedvenc egér csemegéjét, miközben a fáról egy alma épp a hátára pottyan. Rovaroktól a kistestű gerincesig mindent elfogyaszt, de előnyben részesíti a lassan mozgó állatokat. Nagy meztelen csiga pusztító hírében áll. A csupasz csigák, rovarlárvák, hernyók nemcsak lassú mozgásuk miatt váltak kedvenceivé, hanem lágy testük miatt könnyebben emészthetők, így szervezete többet is tud hasznosítani belőlük. Egy kifejlett állat napi táplálék igénye 50-150 gramm között van. Elsősorban a föld felszínén keresi táplálékát, de ínséges időkben a gilisztákat lótücsköket, földben pusztító lárvákat (cserebogár pajor) is felkutatja.
Apró pici szemével nem lát túl jól, az erős fény zavaró hatású is számára. Ellenben szaglása, hallása kitűnő, sőt környezetéből eredő rezgéseket is kiválóan érzékeli és azonosítja be. Fénykerülése miatt nappal ritkábban találkozni vele, de sűrű bokrok, sövények alatt gyakran láthatjuk napközben is.
Nappal zömmel sötét helyeken, búvóhelyén, vagy  fészkében tartózkodik, onnan csak szürkületkor jön elő, és kezdi meg vadászó életét.
Márciustól júliusig tart párzása. Hatheti vemhesség után a nőstény 3-8 kölyköt hoz a napvilágra. A kicsik tüskéi ekkor még puhák, de a hamarosan megkeményednek. Az utódok egy hónapos koruktól már anyjukkal járnak vadászni.
Ősszel megkezdi intenzív táplálkozását, ami során megfelelő mennyiségű energiát raktároz szervezetében a téli álomhoz. Téli álmát jól kibélelt vackában alussza. Onnan csak tartós felmelegedéskor bújik elő, erősen lefogyva, legyengülve. Kellemetlen száraz hideg telek megtizedeli létszámukat. Sikeres telelését elősegíthetjük, ha a sünodút amiben telel megpróbáljuk kívülről is szigetelni falevéllel, szalmával.
A süni sok türelemmel kézhez szoktatható. Tejet, csemegének számító rovarokat kitéve miden este meglátogat bennünket, idővel hozzánk szokik, és nem menekül. Ezzel meg is alapozhatjuk hosszú távú jelenlétét a kertünkben.
Kertünkbe akkor tudjuk becsalogatni, ha ott megfelelő búvóhelyet talál, és ritkán háborgatja kutya, vagy éppen mi magunk. Ha igazán tenni akarunk betelepüléséért, akkor készítsünk számára lakhelyet. A következő képeken általam gyártott különféle sünlakokat mutatok be. Gyártásukat hamarosan megkezdem.
Akit érdekel a sünlak az a következő e-mail címen elérhet: kertember@gmail.com.

tájképi sünlak

modern kerti változat

egyszerű forma

beültethető tetejű sünodú

cserépből készült, ezért cserép, vagy dézsakertbe is beilleszthető sünlak





2013. március 3., vasárnap

Klemátisz metszése.


Minden növényre igaz, de a klemátisznál súlyozottan, hogy a metszés előtt tudnunk kell, hogy nekünk melyik csoportba tartozó növényünk van.
Három sőt, ha jól belegondolok, akkor négy csoportra bonthatjuk a klemátiszt. A négyből három nagyon fontos, a negyedikkel ritkábban találkozunk, inkább csak a nagyon nagy kerttel rendelkezőknél lehet fontos.
A csoportok a következők:
1.      Vad klemátisz fajták. Ebbe a csoportba tartoznak a vadon is megtalálható egyedek. Többségük robosztus növekedésű, hatalmas tereket képesek befutni egy év alatt. Virágaik jelentéktelenek, de mivel nagy tömegben hozzák, ezért szép dísz lehet. Helyigényük nagyon nagy, ezért csak az igazán nagy kerttel rendelkezőknek javaslom. Jól beilleszkednek a természet közeli, vagy tájképi kertekbe. Metszésükre nem kell nagy gondot fordítani. Elég 5-8 évenként ritkító metszésben részesíteni őket. Tárgyalásukba nem megyek bele részletesen, mivel nem hiszem, hogy sok kertben találkozhatunk velük.
2.      Korai virágzású klemátiszok csoportjába zömében örökzöld fajok tartoznak, de a kivétel erősítéseként néhány lombhullató is képviselteti magát. Közös jellemzőjük, hogy korán virágoznak, enyhe teleken, vagy enyhébb klímájú országokban akár már télen is kinyílhatnak. Jeles képviselői a Clematis alpina – Havasi iszalag, Clematis montana – hegyi iszalag, Clematis macropetala – nagyleplű iszalag. Virágaik gyakran illatosak ezért kedveltek a kerttulajdonosok körében. Mivel új hajtásait a virágzás után fejleszti, ezért metszésüket is az elnyílás után kell végezni. Virágzás előtti metszéssel jelentősen csökkentjük a virágok mennyiségét.
3.      Középkorai időben, azaz tavasz végén, nyáron virágzók csoportja. Ide a klemátisz hibridek tartoznak, ezért sokan ezt a csoportot tartják a legértékesebbnek Clematis hybrida – Hibrid klemátiszok. Virágaik egyesével állnak, nagyok, néha óriások, illatosak. Gyakran emlegetik őket a kúszónövények királynőiként. Kétszer virágzik. Először az előző évi hajtásokon, majd a másodvirágzását az adott évi hajtásokon hozza. Másodvirágzása kisebb számú és gyengébb minőségű, de ennek ellenére szép, érdemes koncentrálni rá.
4.      Későn virágzók, nyár végén ősz elején nyílók csoportja. Virágaik nagyon változóak. A csoportban találni kis-, és nagyvirágút egyaránt. Virágzás után repítő szőrökkel ellátott termést érlelnek, ami egyedi külső kölcsönöz a növénynek. Ezeket télre a tövön hagyva, zúzmarás időben csodaszép téli kertlátványt nyújtanak. A csoport képviselői a Clematis terniflora – háromvirágú iszalag, Clematis viticella - olasz iszalag, Clematis texensis – hálós iszalag. Virágaikat az azévi hajtásaikon hozzák.
Nagyon sok fajta iszalag létezik a csoportok említésénél csak néhány ismertebbet ragadtam ki. Nem gondolom, hogy kötelezően ismernünk kell, hogy nekünk épp melyik van a kertünkben. Legegyszerűbben a virágzási idő megfigyelésével tudjuk eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik a sajátunk, és annak megfelelő metszésben részesítjük. Aki folyamatos klemátisz virágzásra vágyik, annak célszerű mindegyik csoport képviselőiből telepíteni.
Sajnos nekem csak egy klemátiszom van, ezért a metszésüket kénytelen vagyok rajzzal szemléltetnem. Metszésük nagyon egyszerű, ezért rajzoláskor nem volt nehéz dolgom.

Kora tavaszi virágzású klemátiszok metszése.

Clematis alpina

Clematis montana


Ebbe a csoportba tartozók virágzás után fejlesztik ki új hajtásaikat, ezért a metszésükkel várnunk kell a virágzás befejezéséig. Hazánk klímáját tekintve a metszésük ideje késő tavasztól nyár közepéig tarthat. Ha a metszési idejét rosszul választjuk meg akkor:
·         Túl korán metszve a virágzás mennyiségét csökkentjük, mert levágjuk a virágrügyet tartalmazó hajtást.
·         Túl későn metszve pedig kockáztatjuk, hogy nem a tél beállta előtt nem hoz megfelelő mennyiségű beérett, telelésre alkalmas vesszőt, ezáltal a következő évi virágzása lesz kevesebb.

Clematis macropetala

A klemátisz sincs rászorulva metszési munkáinkra, nem is azért tesszük ezt vele, hanem azért, hogy évről évre megfelelő mennyiségű és minőségű virágot fejlesszen, valamint próbáljuk kordában tartani, nehogy kinője a helyét, elnyomja a szomszéd növényeket.
Metszéssel:
·         Eltávolítjuk a beteg sérült hajtásokat.
·         Eltávolítjuk a nagyon elöregedett hajtásokat. Mi számít öregnek? Kérdezik sokan. Klemátisz estén 8-10 éves hajtásokat cseréljük le folyamatosan. Ami annyit jelent, hogy a föld felszíne fölött 5-8 centi magasan eltávolítjuk a hajtást. A növény erre úgy reagál, hogy vagy a megmaradt csonkból nevel új hajtást, vagy tőről hoz újat, vagy mindkettő. Bármelyik is valósul meg, a sok új hajtás közül a legerősebb 2-3-at hagyjuk meg, a többit távolítsuk el.
·         Kiritkítjuk a túl sűrű kusza hajtásrendszert. A nagyon kuszán, gyengén fejlődött elsőrendű hajtásokat tőből vághatjuk ki. A másodrendű hajtások közül szintén a gyengébbeket, vagy nagyon sűrítő hatásúakat távolítsuk el az elsőrendű hajtásról.
·         Megrövidítjük a túl hosszúra nőt hajtásokat. Akkor túl hosszú, egy hajtás, ha a rendelkezésre álló területen túlnőtt. Veszélyezteti a szomszéd növényt, vagy akadályozza a közlekedést. Ekkor a szükséges mértékig, mindig rügypárra vágjuk vissza.
·         Minden elsőrendű hajtás végét visszavágjuk. Az erősebb hajtások végéből 30-50 centit, a gyengébbek végéből 10-30 centit vágjunk le.
·         Minden másodrendű hajtás végét kurtítsuk meg. Azaz a végükből vágjunk le 10-15 centit.
A metszéseket sose vaktában, hanem rügyre, rügypárra végezzük.


A fenti képen az előzőekben leírt metszés látható. Bocsánat, de a leveleket csak a tő egy részén rajzoltam ki. Ezzel is szimbolizálni akartam, hogy a metszés ideje akkor van, amikor a növény már leveles állapotban van. legfőképp igaz ez az örökzöld típusokra.

Mielőtt továbbmennénk a fentiekben felmerült néhány magyarázatra szoruló kifejezés. Nézzük ezeket:
Elsőrendű hajtásnak a főhajtásokat nevezzük, amik a tőből indulnak és a leghosszabbra fejlődnek. Ezek a legerősebb, legvastagabb hajtások, ők adják a növény vázát, szerkezetét.
Másodrendű hajtás tulajdonképpen az oldalhajtás. Az elsőrendű hajtásokról indulnak, többnyire a bokor középtáji részén, ritkán a tőszakasznál. Ha itt a tőnél ágazódnak le, akkor ezeket többnyire el is távolítjuk.
Rügypárról pedig a lenti kép tanúskodik. Átellenes állású rügypár.