Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2013. augusztus 28., szerda

Szamóca metszése, gondozása.

A szamócát sokan a gyümölcsök királynőjének tartják. Meg kell mondanom, hogy nem jogtalanul. Bár nekem nem a szamóca a legkedveltebb gyümölcsöm, de kecses megjelenése, élénk színe, zamatai, lágy íze méltán emeli királynői magasságokba.

 


Beltartalmi értéke kiváló. 88-91% vizet, 6-8% cukrot,  1,5-1,8% szerves savat, 1,2-1,5% cellulózt, 0,5-1% fehérjét, 40-100 mg C vitamint és jelentős mennyiségű ásványi sót, főleg káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot és vasat tartalmaz. Anyagcsere élénkítő és étvágyfokozó hatása van. pezsgős poharak szélén kimondottan jól mutat, Sangria kedvelők is előszeretettel eszegetik kedvenc italuk mellé. Fogyasztás, tartósítás szempontjából is sokoldalú növény. Fagyasztható, befőzhető, szárítható és nyersen is fogyasztható. Lekvárok, dzsemek, szörpök, ivólevek, aszalvány, befőttek készíthetők belőle. Sőt újabban a szamóca bor is felkapottá vált.



Gyökérnövekedése az egész vegetációs időszak (március- november) alatt tart, de elkülöníthetünk két fő időszakot:
1.      Tavasszal a levelek képződése előtt megindul a gyökérfejlődés, és biztosítja a kezdeti gyors startot a növénynek.
2.      Nyár végén pedig alapot biztosít a megújulásnak, az új levelek kifejlődésének, a tő megerősödésének, és a telelésre való felkészülésnek. A nyár végi intenzív gyökérnövekedésnek köszönhető az őszi telepítési időszak is.
A gyökérnövekedés megindulásához tavasszal 5-6 fokos talajhőmérséklet szükséges. Fontos ezt megjegyeznünk, észben tartanunk, ugyanis fagyzugos, hideg helyeken pont emiatt sokkal később indul fejlődésnek a szamóca. Itt van jelentősége a talajtakarásnak is, ami a szamóca esetében is kétélű dolog lehet. Túl korai takarás szigeteli a téli hideg talajt, azaz nehezebben tudja azt felmelegíteni a tavaszi napsugár. Megmondom őszintén, hogy én állandó takarást alkalmazok a szamócánál. Tapasztalom a későbbi fakadást, de ez nem zavar, mivel az így takart állomány sokkal egységesebben telel, a tövek erőteljesebbek, mint a nem takart kontroll területé.
A gyökérfejlődés optimuma 15-20 fok között van. Kánikulai napokon a fejlődés leáll, extrém szárazság mellett gyökérkárosodás állhat be. A szamóca gyökere oldalirányban 80-100 cm átmérőjű kört foglal el, mélységben 15-20 centiméterig hatol a talajba. A gyökerek zöme azonban 40-50 centiméter átmérőjű körben helyezkednek el. Ez nagyon jól megmutatja számunkra, hogy milyen sor,- és tőtávolságra telepítsük.
Gyökértörzsének tőrózsában álló, levelekkel borított föld feletti része a talajfelszín közelében az oldalrügyekből elágazódásokat és rajtuk új tőrózsákat képez. A kacifántos mondat nem az ostorindákat takarja, hanem azt, hogy az egy szál palántaként elültetett növény terebélyesedik, egy gyökérre épülve több tő különíthető el.
Ültetni egy gyökértörzses és egy tőrózsával rendelkező példányt szoktunk, amely 3 év alatt éri el maximumát, mind fejlettségben, mind pedig termésmennyiségben. Ezt követően a tő öregedésnek indul, megújulása vontatottá válik, termés mennyisége, mérete és minősége csökken.
Tőrózsája alsó leveleinek hónaljában lévő rügyeiből hosszú ízközű, kúszó jellegű hajtásokat, ostorindákat fejleszt. Az indaképződés már a virágzás idején megkezdődik. A virágok eltávolításával erőteljesebbé válik. Ez akkor lehet fontos, ha van egy nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező tövünk, és azt szeretnénk továbbszaporítani.
A szamóca tavasszal 8-12 naponként hoz egy új levelet, egy-egy új levél kifejlődéséhez 21-30 nap szükséges, melyek 1-3 hónapig életképesek, majd elszáradnak, elpusztulnak, átadják helyüket az új leveleknek. A tavasszal képződött levelek hosszabb nyelűek, és nagyobb levéllemezűek, mint az a nyár végi, ősziek. Az ősziek már a télre készülnek tömzsibbek, jobban tömörödnek, védik az tövet. Nagyon fontos az áttelelt levélszám, mert ők biztosítják majd az energiát a kezdeti fejlődéshez.
A virágrügy kialakulásának feltétele az egyszer termőknél a rövid nappalok, a többször termő fajták a nappal hosszúságra nem érzékenyek.
Virágai hímnősek, öntermékenyek, megporzásukban a méhek, legyek és rovarok segítenek.
A szamóca fejlődésére jellemző, hogy tavasztól nyár közepéig a vegetatív részei fejlődnek, azaz a levél, szár, termés, gyökér, majd a nappalok rövidülésével, a hőmérséklet csökkenésével a generatív fejlődési szakasz következik, ami a virágrügyek kialakulását jelenti. A nyár végi őszi időszaknak meghatározó szerepe van a jövő évi termésben, ekkor dől el, hogy mennyi virág is lesz a szamócán, a tavasztól nyár elejéig tartó időszak pedig azt dönti el, hogy a virágból mennyi, és milyen minőségű termés érlelődik.
A szamóca termeszthető szabad földben különféle edényekben, zsákokban, erkélyen, teraszon, termesztő létesítményben, sőt legújabb módja a hidrokultúrás termesztés, ami abszolút talajnélküliség jelent. Itt a termesztés már elválik a talajtól, a növény gyökere egy folyamatosan áramló folyadékban van, a folyadékot egy számítógép vezérlete szerkezet tartja olyan állapotban (pH, oxigénszint, tápanyagok), mely a szamócának a legoptimálisabb. A nagyon korai eper jelentős része már így termesztődik.
Telepítésének két fő időszaka ismert. Ezen kívül bármikor ültethető. A két fő időszak előnye, hogy termőre fordulása, és termésmennyisége ekkor tervezhető a legjobban.
1.      tavasszal március végétől-május végéig, ekkor nagyon kevés termésre számíthatunk a telepítés évében, sőt május után telepítve a virágát már ki is kell törnünk azért, hogy jobban tudjon koncentrálni a jövő évi termésre.
2.      nyár végén augusztusban, egyes szakirodalmi adatok szerint augusztus 20-ig, ekkor ültetve van elég ideje, hogy a következő évre felkészüljön, kialakulnak a virágrügyek, szép termésre számíthatunk, én ez utóbbit részesítem előnybe.
Talajban nem túl válogatós. Előnyben részesíti az enyhén savanyú, tápanyaggal ellátott, levegős, és pangó víztől mentes talajokat. A pangó vizet egy-két napig sem viseli el gyökérkárosodás nélkül.
Szüret utáni teendők.

A talajtakarásnak, az elmúlt őszi szervestrágyázásnak, és a folyamatos öntözésnek köszönhetően nekem elég szép állapotban van az eprem nyár végére. Sok helyen siralmas állapotban találom. Téves azt gondolni, hogy letermés után magára kell hagyni a növényt. aki így tesz, az a jövő évi termésről mond le.

A letermést követően a szamócának több energiája marad az ostorindák fejlesztésére. Az indák képződését a hosszú nappalos megvilágítás , és a magas hőmérséklet is indukálja. A képződés üteme a rendszeres öntözés, és jó tápanyag ellátottság (elsősorban nitrogén) mellett robbanásszerűen növekedik.

Sajnos nem a legjobb kép, de biztos vagyok abban, hogy mindenki tudja mik azok az ostorindák a szamócán.

Az indák megtartása csak akkor indokolt, ha szaporítóanyagnak neveljük őket (erről korábban már írtam), minden más esetben el kell őket távolítani mert:
·         hiányuk növeli a szamócatő oldalelágazódásainak számát, azaz erősödik, nagyobbodik a tő,
·         elősegíti a rügydifferenciálódás arányát, a virágzatonkénti virágok számát,
·         növeli a terméshozamot,
·         könnyebbé teszi az ápolási munkát,
·         nem sűrűsödik be az állomány, ezáltal a betegségek számára sem válik optimálissá a mikroklíma.
Mivel a tavaszi lomblevelek már nem élnek sokáig (lásd fentebb a levél élettartama), és rajtuk amúgy is betegségek jelennek meg, terjednek el, ezért érdemes tőlük megszabadulni a szüretet követően. 

Elöregedett beteg tavaszi levél. Sőt a közeli képen látni egy szárat is, amin szintén megjelent a betegség, hosszanti sötétbarna foltként látható.


De az eltávolításuknak ettől sokkal jelentősebb okai is vannak. Ezek:
·         az idősebb tavaszi levelek vegetatív növekedést serkentő hormonokat termelnek, melyek gátolják a virágrügyképződést, így kedvezőtlen hatással vannak a jövő évi termésmennyiségre,
·         kedvezőbb lesz az oldalelágazódások, és nyári levelek fejlődése,
·         hatékonyabb növényvédelmet tesz lehetővé, eltávolításukkal már eleve sok károsítótól szabadulunk meg,
·         javulnak a rügydifferenciálódás feltételei,
·         könnyebben gondozható az ültetvény.
Az indák és a lomb eltávolításán túl a letermett dudvaszárakat is ki kell vágnunk. 
Házi kertben kézi módszerrel végezzük, egyszerűen metszőollóval vágjuk ki. Természetesen erre alkalmas metszőollóval. A túl bumfordi ollókkal nem férünk oda a gyenge levél,- virágszárakhoz. Erre a célra a legalkalmasabbak a kis méretű mellévágós metszőollók. Metszőollókról másik cikkemben írok részletsebben.
Nagyüzemi körülmények között nem is metszésnek hívják ezt a nyár végi műveletet, hanem kaszálásnak, vagy égetésnek. Ott ugyanis nincs idő, és költség arra, hogy kézzel bíbelődjenek a feladattal, ezért gépi kaszával egyszerűen lekaszálják a szamócát, vagy lánggal leégetik a föld feletti részt. Mi azonban ne kövessük ezt otthon. A letermett tövekről távolítsunk el mindent, kivéve egy-két fiatal, még teljesen ki nem fejlett levelet.



  







A metszés után a lenti kép alakul ki. A szamóca ültetvényünk szinte teljesen kopasszá válik. A képen jól látni a kezeletlen és a már kezelt rész közötti kontrasztot.


Ne féljünk elvégezni a munkát, mert az eper gyorsan új leveleket hajt, megerősödik. A munka után 3 héttel már így néz ki az ültetvény.


Olyannyira megerősödött három hét alatt, hogy már indákat is fejleszt, aminek annyira nem örülök, ezért ismét eltávolítottam őket, annak érdekében, hogy ne vessék vissza a virágrügy differenciálódást. 


A metszés után pótoljuk a tápanyagot. én frissen szedett baromfi trágyával oldottam ezt meg. Egyszerűen ráterítettem a régi, talajtakaró rétegre.


Majd, mivel az idei és tavalyi nyár is bizonyította, hogy nincs annyi időm a kert öntözésére, amennyire szükség lenne, ezért úgy döntöttem, hogy automatizálom a gazdasági kert öntözését is. Így a szamócához csepegtető öntözőrendszer alakítottam ki.


Ez egy nagyon hasznos rendszer, és ami fontos víztakarékos, közvetlenül a növény gyökeréhez juttatja a vizet, így nem kedvez a betegségek terjedésének sem, nem úgy, mint az esőztető öntözés. 


De az öntözésekről máshol írok részletsebben. Két soronként kell kihúzni egy csövet, melyet fémkampóval rögzítettem a talajhoz.
A kialakítás gyors, és nem is drága. Egy méter cső ára 140,-Ft. persze vannak ennek különféle változatai, melyek lehetnek drágábbak, vagy olcsóbbak. nekem ez vált be, ezért ezt javaslom mindenkinek. 
Az öntözés megoldása után a területet ismét leterítettem talajtakaró anyaggal, ami esetemben leylandi ciprus apríték. Azért ez, mert az eper enyhén savanyú talajt kedvel, és a leylandi apríték pont ezt nyújtja. Így néz ki az eperágy a unkák után.


Bíztatok mindenkit, akinek eperágya van, hogy azonnal kezdje meg a munkákat. Az eper is hálás növény, minden gondoskodást meghálál.
A végén egy kis önreklám. Honlapomon  http://www.kertember.hu/ működő webáruházban a munkákhoz minden szükséges anyag, kellék beszerezhető. Metszőolló, eperpalánta, tápoldat, öntözőrendszer alkatrészek. Ha valami még sincs fenn az csak azért lehet, mert még nem volt időm feltölteni. Érdeklődjetek felőlük.

2013. augusztus 23., péntek

A leander nyári metszése.


A leander népszerűsége töretlen hazánkban. Régebben a módosabb magánkertekben, ma már szinte minden kertben, sőt egyre több közterületen is találkozhatunk vele. Nagyobb városok bátran felvállalják gondozásukat, dacolnak az utca emberének gyűjtő szenvedélyével és akár egész utcákat, vagy nagyobb tereket népesítenek be leanderrel.
A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé növelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is.
El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. 
Pontokba szedem a metszési lehetőségeket:
·         túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, súlya miatt nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük,
·         nagyon megnyúlt, virág nélküli leveles hajtásai olyan hosszúak, hogy a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele,
·         elöregedett, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk,
·         alulról felkopaszodott, ekkor megújítjuk,
·         sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk
·         betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszük,
·         törzses formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszük,
·         nincs vele semmi gond, szeretnénk, ha formában tartaná magát a leander, ekkor fenntartó metszésben részesítjük,
Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során.
Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat is korrigálhatunk. Menjünk tehát lépésről lépésre.
Szerencsések azok, akiknek virágzás után is problémamentes marad a leanderük.
Milyen problémákra gondolok?
·         A virágok jelentősen meghajlították a vesszőket.
·         Dús virágzás miatt gyenge a hajtásnövekedés, képződés.
·         Betegség, kártevő támadta meg a növényt.
·         Fizikai sérülés érte, elsősorban szélre, és jégverésre gondolok.
·         Gondozási hiányok  miatt szenved a leander (talaj,- tápanyag,- vízhiány).
·         Túlzott hajtásnövekedés. Többnyire akkor fordul elő, ha szakszerűtlen volt a tél végi metszés, vagy gyenge volt a virágzás.

Fenntartó metszéssel mindezeket korrigálhatjuk. 

      
















Nekem több fajta és több méretű leanderem van. Nincs köztük két egyforma. Az egyik korán virágzik, a másik alacsony növekedésű, a harmadik érzékeny a betegségekre, a negyedik hajlamos a sűrű hajtásrendszer képzésére stb. A sok közül a fenti kettőt választottam, mert ők majdnem olyanok, mint az állatorvosi lovak, azaz produkálják az összes hibát. Annak ellenére gondolom ezt, hogy messziről nem néznek ki rosszul, sőt szépen is virágoztak. Apropó virágzás. Sokan azért nem állnak neki a leander nyári metszésének, mert még virágzik. Gondolván, hogy majd akkor, ha már elnyílt. Van számukra három rossz hírem.:
  1. Ha valóban teljesen elnyílik a nyár vége felé, akkor valamit rosszul csináltak a gondozása során.
  2. Sosem fog elnyílni teljesen, csak az egyes pont esetén, még a telelőben teljes sötétség mellet is képes virágozni.
  3. Ha mégis meg akarják várni a virágzás végét, akkor kifutnak a metszés optimális idejéből, így jobb, ha neki sem állnak.
Adódik tehát a kérdés; Mikor van a nyári metszés optimális ideje?
Legjobban úgy tudnám megfogalmazni hogy:
  • akkor, amikor túl van a tömeges fővirágzáson,
  • virágot fejlesztő hajtásainak kevesebb, mint 1/3-án van már csak virág,
  • augusztus közepe-vége.
Van azonban egy eset, maikor nem szabad nyáron metszeni. Akkor, ha tavasszal erősen megmetszettük a leandert. Mért? Ebben az esetben a leander egész nyáron a hajtásfejlesztéssel van elfoglalva, pont augusztus elején ér el abba a stádiumba, maikor új hajtásai végén megjelennek a virágok, és egy pici virágzással ajándékoz meg bennünket. A nyári metszéssel pont ezeket a virágokat távolítanánk el és fosztanánk meg magunkat a kevéske virágdísztől is. A tavasszal erősen metszett leanderek a következő nyáron fognak erősen virágozni.
Mint látható a fenti képeken az egyik növényemen már alig akad virág, a másikon viszont még szép számmal találni, tehát érettek a metszésre. 
A metszés során törekedjünk, azaz a metszés célja:
  • A túl sűrű növény ritkítása.
  • A beteg sérült hajtások visszavágása, esetenként maradék nélküli eltávolítása.
  • Az elnyílt virágok kimetszése, kivéve, ha magot szeretnénk fogni. De mért tennénk. Sokkal eredményesebben szaporítható dugványozással.
  • Túlzottan lehajló ágak visszavágása.
  • Elágazódások serkentése.
  • A leander stabilitásának megőrzése, fokozása.
Először a sérült, beteg hajtásokat távolítjuk el. A sérülés, károsítás mértékének megfelelően visszavágva, vagy súlyosabb esetben tőből eltávolítva.

Beteg ágrész.

Ezt követően kiritkítjuk a sűrű részeket. A lenti képen látni, hogy mennyire be tud sűrűsödni. Ez a dzsungel pedig a betegségek melegágya.


         
Ritkítás során először e leggyengébb ágat, majd az egy pontból indulók közül szintén a gyengébbet, vagy rossz pozícióban lévőt távolítjuk el. Mi minősül rossz pozíciónak? Ha:
  • túlságosan kifelé hajlik,
  • nagyon közel van egy erősebb hajtáshoz,
  • beszorul két erős hajtás közé,
  • megtartásával felborulna  a leander viszonylagos szimmetriája, azaz egyoldalúvá válna.
Ilyenkor fel kell áldozni az erősebb hajtást a későbbi siker érdekében.
Gyakran előfordul, hogy egy erőteljes idősebb hajtás alsó 1/3-ból tör elő sok apró hajtás. Ezeket el kell távolítani. Lenti képek.

           

Ritkítás utána  túlzottan meghajlott hajtásokat kell visszavágni, oly mértékben, hogy az előtörő új hajtásoknak esélyük legyen függőleges fejlődni. Lenti képek.













Következő lépésben a hosszúra nyúlt, felkopaszodott ágakat vágjuk vissza rövidre ezzel részben elágazódásra serkentjük a leandert, részben pedig biztosítjuk a stabilitását. A jövő évi virágtömeg kevésbé tudja meghajlítani a rövidebb fás ágakat.

 

















Ezt követően a növény felső részében fakadó gyenge oldalhajtásokat ritkítjuk ki.




















Majd pedig az elnyílt virágokat távolítjuk el.


De nem így.A képen látható, hogy ez a metszőolló robusztussága miatt alkalmatlan arra, hogy benyúljunk vele a szűk helyekre. Erre a finom munkára kisebb méretű virágollókat kell használni. A képen túl hosszú csonkot hagy a vágás, így nem tud időben és kellő mértékben begyógyulni a seb.
A metszés végén formás, szellős növényeket kapunk, melyek még idén új hajtásokat fejlesztenek. Ezek a hajtások a telelés során is érnek differenciálódnak, így tavasz végén, nyár elején már virágot bont a leander.


A cikkben nem foglalkoztam a betegségekkel, de mint a képeken látható, bizony van belőlük. Metszés után fontos teendő, hogy a leandert megszabadítsuk ezektől a károsítóktól, majd a növény földjét frissítsük, akár úgy hogy kivesszük, és egy kicsit a gyökereit is megkurtítjuk, vagy pedig csak egyszerűen rátöltünk az összeesett földre. A képen is látható, hogy mennyivel lejjebb van az edényben a föld szintje. Kapjon a leander friss tápanyagot, melyben megemelt dózisban jelenjen meg a kálium. foszfor. Nitrogénre már csökkent mennyiségben van szüksége, a kálium a telelésben segít a növénynek.

A metszés során nem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. Ha ejtünk is hibát, azt gyorsan ki fogja korrigálni.