Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2013. február 26., kedd

Öreg körtefa metszése, körtefa megifjítása.


Az ifjító metszés célja:
·         az elöregedett termőfelület helyreállítása,
·         a termésmennyiség fokozása,
·         a gyümölcsminőség javítása,
·         a hajtásnövekedés fokozása,
·         növekedés és termőrész képzés beindítása,
·         termésingadozás megszüntetése.
Az ifjító metszést minden esetben meg kell előznie egy faállapot felmérésnek. Tudnunk kell, hogy milyen állapotban van a fánk, mennyi esélye van a túlélésre, a gyors regenerálódásra, valamint a metszés során milyen mértéket alkalmazhatunk. A felmérés során az alábbiakat vizsgáljuk:
·         Milyen a fa koronaformája? Idős fáról lévén szó, nagy szabályosságról biztos nem beszélhetünk, de kiugró anomáliákat észre kell venni, és korrigálni kell. Pl. ha túl egyoldalú a korona. Ennek érdemes megnézni az okát is. Lehet betegség, rákos ágelhalás, vagy árnyékhatás, esetleg szakszerűtlen metszés.
·         Milyen a korona sűrűsége? Túl sűrű korona, még sűrűbb lombozatot fog eredményezni, aminek hatására a fa belseje fénytelen lesz, itt nem képződnek termőrészek, a fa kopaszodik, termése egyenlőtlen lesz, csökken a termőképesség.
·         Milyen a termőrészek aránya az egyéb vesszőkhöz viszonyítva. Ha túl sok hosszú vessző fejlődik és kevés termő, akkor a metszéssel törekedni kell a termőrész képződésre.
·         Milyen a fa egészségi állapota? Alaposan nézzük át a fát. Könnyen észrevehetők a rákos sebek, a tűzelhalás tünetei, a lisztharmat áttelelő képletei, a körtelevélbolha nyomai, vírusos fertőzések nyomán kialakult villás elágazódások, szalagos hajtások.
·         Milyen a fa növekedési erélye? A hajtások vastagsága és hossza árulkodó jel. Bizonyára mindenki ismeri a saját fáját annyira, hogy észrevegye rajta, hogy a rá jellemző növekedési erélyt produkálta e az előző évben, vagy attól elmaradt, netán túlteljesített. Érdemes az okokat is feltárni. A gyenge növekedés lehet a kedvezőtlen időjárás, vagy túlterhelés miatt. Metszés során erre is reagálnunk kell.
·         Milyen a vesszők állása? Milyen szöget zárnak be a törzzsel. A meredeken felfelé törő ugyanolyan kedvezőtlen, mint a nagyon lehajló, vízszintes sík (90 fok alá hajló) alá törő. Vízszintes alá, többnyire a termés súlya, vagy az ág önsúlya miatt hajlik egy ág.
Az ifjító metszés tovább bontható aszerint, hogy milyen mértékű, illetve mire irányul a beavatkozás. Eszerint megkülönböztetünk:
·         Teljes ifjítást,
·         Részleges ifjítást,
·         Termőrész ifjítást.

A teljes ifjításra rendszeresen gondozott gyümölcsösben nincs szükség. Ez egy annyira drasztikus beavatkozás a növény életébe, hogy nem is viseli el mindegyik gyümölcsfajta. Vannak olyan fajták, melyeknek az életükben is kerülhet, ezért esetükben nem számolhatunk ezzel. Másokat annyira visszavet a fejlődésbe, hogy nem éri meg a beavatkozás, egyszerűbb új növényt telepíteni helyettük. Igazából csak a metszést jól viselő, a sebeket gyorsan hegesítő, kiváló erőnlétben álló, alapos gondozásban részesülő fák esetében érdemes ehhez a metszéshez nyúlni.
A teljes ifjítás során a korona vázágait, és termőrészeit erőteljesen visszavágjuk, ez a visszavágás gyakran meghaladja az 50%-os csonkolást, de nem ritkán eléri a 2/3-os szintet. Tulajdonképpen nagy mérlegelésre nincs szükség hisz a beavatkozás minden ágat érint. A nagyon besűrűsödött, vagy a kedvezőtlen koronaformát nevelt fák esetében teljes vázágakat távolítunk el, annak érdekében, hogy megfelelő koronaszerkezet alakuljon ki a metszést követő néhány évben. Kedvező szerkezetű koronaforma esetén pedig az ifjító metszés során törekedjünk a forma megtartására. Tehát ne távolítsunk el vázágakat, csak vágjuk őket vissza. Legyengült fák esetében ne alkalmazzuk, mert a fa pusztulását eredményezi. Esetükben a részleges, vagy termőrész ifjítás a járható út.
Annak érdekében, hogy az ifjítás eredményes legyen, a seb hamarabb gyógyuljon, a visszavágást úgy kell végezni, hogy sebfelület felett maradjon egy szívó, illetve tápláló elágazás, amely asszimilátákkal segíti a seb begyógyulását. Ez a pici hajtás nem tesz mást, mint növekedéséhez táplálékot igényel a gyökértől, amit feldolgoz, és a felesleget visszaindítja a raktárakba (gyökér, törzs, vázágak). Mind a nyers, mind a feldolgozott táplálék áthalad a seben, ami kiveszi belőle a magának valót, így hamarabb gyógyul.

Az ellenség megtévesztése miatt a képen nem körte, hanem szilva szerepel. Ráadásul nem is idős, hanem egy fiatal példány, de most nem volt öreg körtefám kéznél. De a lényeget szemlélteti. A seb fölött van egy fiatal hajtás, ami tevékenységével segíti begyógyítani a sebet.

Részleges ifjítást tulajdonképpen az előzőekben már érintettem. Akkor végezzük, ha nincs szükség a fa teljes megújítására, vagy, ha a fa állapota nem engedi meg a teljes ifjítást. Ez a beavatkozás lényegesen kisebb terhelést, stresszt okoz a fának. A részleges ifjítás során a visszavágás mértéke maximum 50 %-os lehet, de többnyire nem az egész fára terjed ki, hanem csak egy-egy vázágra, vagy annak egyes részeire. Végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a fa stabilitása ne boruljon fel, tehát, ha nem minden vázágra terjed ki, akkor úgy válasszuk ki a vázágakat, hogy a munkák után ne legyen egyoldalú a korona.

Termőrészifjítás  során, mint a neve is tartalmazza, csak a termőrészek megújítása a célunk. A körte legértékesebb termőrészei a 2-3 éves hajtásokon alakulnak ki. Tudja ezt a körte is, ezért a rendszeres termés érdekében a termőrészeit többszörösen elágaztatja, egy idő után kesze-kusza bog alakul ki, melynek csak a fiatalabb részein hoz gyümölcsöt, az öregebb részei haszontalanná válnak.


Íme a kusza termőbog.

Ha ez megtörténik, akkor elérkezett az ideje egy termőrész ifjításnak. Az öreg elágazásokat visszametsszük fiatal hajtásokra, ha ilyet nem találunk, akkor rejtett alapi rügyekre, amiből új hajtások törnek elő a metszés hatására. A termőrész ifjítást önmagában sosem szabad végezni, mindig össze kell kötni koronaritkító metszéssel.





            


A felső képen körte termőbog, az alsó képen alma termőbog ifjítást látni. Bal oldalon az öreg, jobb oldalon az ifjított látható.





           


Szerencsére még találni kertekben a lenti képeken is látható hatalmas méretű gyümölcsfákat. Esetünkben körtefát.



Közelről szemlélve riasztó képet látunk. Besűrűsödött korona, el nem távolított megvastagodott vadhajtások, rosszul beforrt, rákosodott sebek.





  






























A korona külsejére pillantva látható, hogy nincs baj, hisz a fa folyamatosan, nagy mennyiségben hozza az új hajtásokat, amikről könnyen megújítható, termőre fordítható.


A metszés során el kell távolítani a kéretlen vadhajtásokat.


Le kell vágni a vízszintes aló hajló, lógó ágakat.





       











Ki kell ritkítani a koronát. Meg kell újítani a termőalapokat (lásd fentebb).


És az eredmény nem marad el. 


Egyenlőre csak sok gally keletkezik, de nyáron-ősszel sok finom körte.


Ugye milyen egyszerű? Annyit azért elárulok, hogy magas létra, éles fűrész, metszőolló, erős csukló, alkar, és váll kell hozzá. Csak olyanok fogjanak bele, akik nem félnek a magasságtól.






2013. február 19., kedd

Idős gyümölcsfák megmentése


Szinte lehetetlen olyan metszési tanácsot adni, amit minden hasonló fajtájú fára egyöntetűen alkalmazni lehetne. Vannak ugyan általános aranyszabályok, amik mindenre ráhúzhatók, de önmagukban nem hozzák meg azt a sikert, amiért nekiállunk metszeni egy fát.  Minden kertben más alma-, körte-, cseresznye,- meggyfa stb. áll. Más a mérete, más a fajtája, más az alanya, más a kora, más körülmények közt növekedik, más betegségek támadják. A ható tényezőkből végtelen sok variáció keletkezik, amik meghatározzák a fák életét.  Ezért is igyekszem az irodalmi adatokat rajzokkal, gyakorlati életből vett fényképekkel alátámasztani magyarázni.
Metszéseim során nap, mint nap tapasztalom, hogy a legfogósabb estek az idős fák. Nemcsak a metszésük bonyolult, és nehézkes, hanem a gondozásuk, szüretelésük is. Nagyapáink, apáink kertjei még tele voltak ezekkel a monumentális példányokkal, amik mára szépen lassan kezdenek eltűnni. Ennek több oka is van:
·         A népesség, népsűrűség növekedésével csökken a kertek nagysága, ezért már nem férnek el a kertekben.
·         Csökkent az otthoni gazdálkodás jelentősége, a haszonkertek átalakultak, átalakulnak díszkertekké.
·         Tehetősebb emberek szemében nem képeznek értéket ezért gyorsan megszabadulnak az idős, nagyméretű gyümölcsfáktól.
·         Építész-, és kerttervezők, valamint az építők ne becsülik ezeket a fákat, ezért, ha lehet már a tervezés során likvidálják őket.
·         Egyre kevesebben értenek a gondozásukhoz.
Pedig ezeknek a matuzsálemi gyümölcsfáknak szemben a mai fajtákkal több értékük is van:
·         Sokkal nagyobb lombtömegükkel, valóságos légtisztítók.
·         Nyári kánikulában igazi léghűtők.
·         Apáink, nemritkán nagyapáink ültették őket, ezért érzelmi kötődés is kialakulhat feléjük.
·         Sok mai betegséggel szemben ellenállóak.
·         Megfelelő gondozás mellett jelentős termést adhatnak.
·         Gyümölcsük íz világa egyedi.



Ma már ritkán látni ekkora körtefát. Látszik, hogy még a házat is túlnőtte.

Az előnyök mellett természetesen találni hátrányokat is, de azokról most feledkezzünk meg.
Sokszor sikerül rábeszélnem a kertgazdákat egy-egy ilyen gyümölcsfa megtartására, azért, hogy még több ilyen fát megmentsünk úgy gondoltam, hogy indítok egy újabb cikksorozatot, ami róluk szól. Gondozásukról, hasznukról, fajtáikról stb. Első körben a gondozásukra igyekszem koncentrálni. Ezzel talán tudok segíteni azoknak, akik szeretnék megtartani őket, de szomorú szemmel nézik leépülésüket, haldoklásukat.
Kérem azokat a kedves olvasókat, akik kertjében állnak még ilyen fák segítsenek azzal, hogy megosszák mással saját fájuk történetét, fényképét. Ha küldenek nekem képeket, történeteket, akkor azokat kirakom ide a blogba, valamint készítek a képekből egy albumot, amit szintén nyilvánossá teszek. Ha sikerülne megfelelő nyilvánosságot és támogatottságot szereznem az ügynek, akkor azt se tartom kizártnak, hogy az „Év fája” akcióhoz hasonlóan, megkeresnénk minden évben az év matuzsálemi gyümölcsfáját is.
Magam szerény módján szeretném támogatni azokat, akiknek ilyen gyümölcsfájuk van ezért
korlátozott mennyiségben vállalom, hogy lakókörnyezetem 30 kilométeres körzetében helyszínen megtekintem a fát, és tanáccsal látom el a gazdáját, ha időm épp úgy engedi, elvégzek rajta gondozási feladatokat is, pl. metszést.

2013. február 18., hétfő

Katlan koronaforma kialakítása


Elsősorban őszibarack koronaformája. Suháng és koronás oltványból is kialakítható. Koronás oltványból csak akkor kezdjük el a kialakítását, ha a csemete 40-60 cm-es törzzsel rendelkezik, a törzs fölött arányos osztásban legalább 3-4 darab közel 1 cm átmérőjű, 40-50 cm hosszú vessző van.
A katlan koronaforma törzsmagassága 40-60 cm. Ezzel a koronaformával nevelt fa végleges magassága 2-3 méter. Sudara nincs, 3-4 darab egyszer vagy kétszer elágaztatott vázágakból áll, melyek egy szinten állnak. Egy fa tenyészterület igénye 15-24 négyzetméter.

A katlan korona kialakítása.
A korona kialakítását -  mint már fentebb írtam -  kezdhetjük suháng és koronás csemetéből. Suháng esetén a kiválasztott csemetét a tervezett törzsmagasság felett 4-5 rügy ráhagyással visszavágjuk. A törzsön található rügyeket kicsípjük. Nyáron a kihajtott vesszők közül kiválasztjuk azt a 3-4 darabot, amelyik a legjobban kitöltik a teret, és közel hasonló méretűek (hosszúság, vastagság), legjobb a ceruzavastagságú. A gyakorlat ritkán utánozza az irodalmi példákat. Nagy az esély arra, hogy nem találjuk meg ezt a 3-4 azonos vesszőt, ezért akkor se essünk kétségbe, ha különböző méretűek. A legfontosabb az, hogy a teret egyenlő arányban töltsék ki. Az évek során pedig kineveljük őket hasonló méretűre. A kiválasztott 3-4 hajtás kivételével a többit eltávolítjuk. A hajtások szögállását megvizsgáljuk, a legjobb, ha 35-45 fok közötti szöget zárnak be a törzzsel (lásd fenti kép). Valószínűleg nem ezt az értéket találjuk, ezért lekötözéssel kell elérnünk a kedvező szögállást. 


Csak olyan koronás oltványt vásároljunk, ami megfelel a bevezetőben leírt paramétereknek. A koronás oltvány első évi metszése nagyobb hozzáértést igényel. Először el kell távolítani a törzsről az összes vesszőt. Ezt követően kiválasztjuk a fent már többször leírt 3-4 vesszőt, ami megfelel vázágnak. Ezeken felüli vesszőket eltávolítjuk. A megmaradó 3-4 vessző ha:
·         erősek, elég hosszúak (40-50 cm), akkor felsőrügyes metszéssel fele hosszúságúra vágjuk vissza
·         gyengék, akkor 3-4 rügyre vágjuk vissza.
Többnyire nem azonos erősségűek a vesszők, ezért az erősségüknek megfelelően az egyiket így, a másikat úgy metszük meg. Mint a lenti rajzon is látni annyi vessző van az oltványon, hogy kétféle törzsmagasságot is ki lehet alakítani. Ezt esetleg mérlegelhetjük. Magasabb törzs alatt könnyebben elférünk. Az optimális törzsmagasság 40-60 cm.
Koronás oltványnál előfordul, hogy már virágrügy is van a vesszőkön. Ezeket a legjobb eltávolítani, felesleges a fát terméssel terhelni. Ha úgy ítéljük meg, hogy a fa erős, nagyon jó körülmények közé került, akkor 4-5 virágrügyet meghagyhatunk, a többit ki kell csípni.







2013. február 15., péntek

Gyümölcsfák koronaformái első rész


Nagyon sok múlik azon, hogy milyen koronaformát választunk, alakítunk ki gyümölcsfáinknak. A koronaformát alapos megfontolást követően válasszuk ki, és ennek megfelelően vásároljuk meg a kívánt fajtájú és alanyú gyümölcsfát. Ebben a cikksorozatban végigveszem az összes ma alkalmazott koronaformát, azok tulajdonságait, alkalmazási körülményeit, és kialakításának lépéseit.
Minden gyümölcsfajnak megvan a természetes növekedési formája, ami alapján felvesz egy koronaformát. Ezek a koronaformák ritkán felelnek meg a mai kor elvárásainak. Nagy területet foglalnak el, gyorsan felkopaszodnak, nehezen kezelhetők. Nagyüzemi gyümölcstermesztésben szóba sem jöhetnek, háztáji kertekben is csak esetlegesen. Mért is?
Amióta az ember a gyümölcsöt ismeri, azóta törekedik arra, hogy egyre többet és szebbet termeljen belőle.
Az ősember még csak gyűjtögette a bogyókat, akkor még olyan kicsik voltak a vadon növő gyümölcsök (halkan jegyzem meg, hogy a mostani gyümölcseink vad változatai ma sem nagyok), hogy inkább bogyók voltak, mintsem szép almák. Viszont a beltartalmi értékük a mai gyümölcsének sokszorosa volt. De ezzel már messze kalandoztam.
Szóval kezdetben csak gyűjtögette, majd rájött arra, hogy az élőhelye köré telepítve nem kell érte olyan sokat menni, sőt észrevette, hogy egyik-másik termése nagyobb, szebb, jobb ízű, (természetes szelekció) így hát ezeket kiválogatva telepítette. A kertjében aztán tovább nemesedtek az összeporzás során. De még ekkor sem volt szó a gyümölcsfák metszéséről. Olyan alakjuk és formájuk volt, amilyet a természet kinevelt nekik.
Ükapáink korában már művelték a gyümölcsfákat metszőollóval, de a házikertekben abban az időben sem volt nagyon elterjedt a metszés. Megvan ennek a jó oka. Akkora kertek voltak ugyanis abban az időben, hogy a hatalmasra fejlődött dió-, körte-, cseresznye-, sárgabarackfák stb. kényelmesen elfértek akár többed magukkal is a zöldségeskert mellett. Így volt ez öregapáink kertjében is.
Az népességnövekedéssel megjelentek a nagyvárosok, csökkent az egy főre jutó földterület, intenzívebbé vált a növénytermesztést, fokozódott az élelmiszer előállítás. Zsugorodtak a kertek. Napjainkra olyan üteművé vált, hogy a kert, szép nagy kert már csak a gazdagok privilégiuma lett. Egy nagyvárosban órákat kell sétálni ahhoz, hogy találjunk egy csodás nagy dió-, cseresznye-, vagy körtefát.
Ehhez alkalmazkodott a gyümölcstermesztés is. Kisebb területen kell sokszorosát termelni annak, mint korábban. Ezért a gyümölcsfák mérete csökkent, hamarabb fordulnak termőre (nem ritkán 2-3 év alatt). A fákat intenzíven gondozni kell és ebbe tartozik a metszés is. Az elvárásoknak megfelelő koronaformákat kísérleteztek ki a szakemberek, amik már nemcsak nagyüzemekben, hanem a házikertekben is megjelennek, pont azért, mert a kertgazda csak vágyik saját gyümölcsre, viszont a területe korlátozott.
Mostani elvárásaink egy koronaformától:
·         kis teret foglaljon el,
·         könnyen kezelhető legyen, minél kevesebbet kelljen létrázni szedésnél, metszésnél,
·         gépesíthető legyen,
·         átjárható legyen a nap, levegő által,
·         permetszer, lombtrágya könnyen bejusson a levelek közé,
·         gyorsan termőre forduljon,
·         rendszeresen, és jó minőségben teremjen.

Az alábbi modern koronaformákat ismerjük:
1.      Kör alapvetületű koronaformák
a.      ágcsoportos kombinált korona
b.      ágcsoportos szórt állású korona
c.       gömb korona,
d.      katlan korona,
e.      váza korona,
f.        termőkaros orsó,
g.      szabad orsó,
h.      karcsú orsó,
i.        szuper orsó,
j.        bokor korona,
k.       törzses bokor korona.
2.      Téglalap alapvetületű koronaformák
a.      Haag-sövény,
b.      Hungária-sövény,
c.       ferdekarú sövény,
d.      szabadsövény,
e.      Bouché-Thomas-sövény,
f.        3 vázágú sövény.
3.      Különleges koronaformák
a.      duplasoros alma és körte karcsú orsó,
b.      duplasoros alma és körte szuper orsó,
c.       almafüggöny.

A felsorolásból nem fogom mindegyiket részletesen tárgyalni. igyekszem azokra koncentrálni, amelyeknek a kiskertekben is van létjogosultsága. természetes érdeklődés esetén a kihagyottakat is részletezem. Mivel a téma hatalmas, ezért egy cikkbe nem tudom összezsúfolni, ezért sok különálló cikkben közlöm le. A nagysága miatt, és egyéb írásaim miatt azt sem tudom megígérni, hogy még az idén a végére érek. Első körben a legfontosabbakra igyekszem koncentrálni.
Holnap bele is vágok az őszibarack katlan koronaformájába. 

2013. február 14., csütörtök

Lila akác


A lila akác 8-10 méter magasra feltörő kúszócserje. Kapaszkodását a babhoz hasonlóan tárgyakra történő felcsavarodással éri el. Csavarodásuk iránya érdekes, hiszen fajtán belül kialakult fajták eltérő irányba csavarodnak. A W. sinensis  balról jobbra, míg a W. floribunda már jobbról balra csavarodik. Ennek tulajdonképpen nincs nagy jelentősége, így is úgy is rácsavarja magát az elé tett tárgyakra, támrendszerre.


Pillangós virágú alapesetben kékeslila színű, de a nemesítésnek köszönhetően ma már rózsaszín, szemes, fehér és ezek különféle árnyalataiban létezik. A virág összetett, fajtától függően 20-60 centiméter hosszú fürtben lefelé csüng. A virágzat mérete fajtánként változó, csakúgy mint a virágzatot alkotó egy-egy virágé. Gyengén illatos, illatos virágok áprilistól június elejéig nyílnak.
Termése 12-15 centiméter hosszú, bársonyos szőrös hüvelytermés. Díszkertekben többnyire nem tartjuk meg, elnyílás után a terméskezdeményt kimetszük, azért, hogy növekedésével ne vegye el a növény erejét.
Hazája Kína.
Kisebb szárazságot még elviselő, napos meleg fekvésben érzi jól magát. A szárazságra és a túlöntözésre egyaránt érzékeny. Legjobb a jó vízgazdálkodású talaj. Levegőtlen, elsavanyodott földben rosszul érzi magát. levelein hiánytünetek, klorózis jelenik meg, ami kihatással van a hajtásnövekedésére, de ami még fontosabb a virágzására. Súlyos esetben a virágzás teljesen elmarad, fiatal hajtásai sárgulnak, majd beszáradnak.


Fiatal korban fagyérzékeny, ezért ültetés utáni 1-3 évben tövét érdemes fagyvédő takarással ellátni. Kedvező körülmények között igen gyorsan fejlődik, egy évi hajtásai meg is haladhatja a két métert. Ezért nem szabad magára hagynunk, évente több alkalommal is szükség van a metszésére. 
Fő metszési ideje áttolódott nyárra, ekkor végzett metszéssel jelentősen tudjuk befolyásolna a virágrügyek kialakulását. Nyugalmi állapotban csak kiigazító metszésre van szükség. Nyáron inkább a zöld hajtásokat vágjuk, télen pedig a fásakra irányul figyelmünk.
Növekedési brutalitása miatt elsősorban nagyobb méretű pergolák, rácsok, lugasok befuttatására használjuk. Angolkertek, kastélykertek, romantikus kertek kedvenc növénye. Megjelenése lenyűgöző, habitusa, virágpompája az emberi léleknek igazi energiabomba, amit a szemünkön keresztül akceptálunk.
Szaporítása történhet magvetéssel, hullámos bujtással, zöld-, és fás dugványozással, oltással. 
     Októberben érő magjait, télen száraz körülmények között tároljuk és tavasszal vetjük el. Magról szaporítva 5. évet követően virágzik.

 
magcsemeték

     Bujtással szaporítható a legkönnyebben. A vesszőket tavasszal hullámos alakzatban fektetjük a talajban, oly módon, hogy 2-3 rügy a föld alá, majd a következő 2-3 rügy föld fölé kerül. Így egy hajtásból több növény nevelhető.
    Zöld hajtásdugványai nem a legjobb gyökérfejlesztők. Tavasszal frissen kihajtott hajtásai feldaraboljuk, és gyökeresedést serkentő szerrel kezelve dugványozzuk.
    Fás dugványozás céljára ősszel a nyugalmi állapot kezdetekor szedjük meg a szaporító anyagot.
Fásodott hajtásait levágjuk, feldaraboljuk, majd enyhe 6-8 fokon nedves homokban kötegelve teleltetjük. Tavasszal szabadban, vagy fólia alá dugványozzuk.
    Oltással a legeredményesebb, és legbiztonságosabb a szaporítás. Virágzásra is ezzel a szaporítási móddal számíthatunk a legkorábban. Ekkor garantált a fajta tulajdonságainak továbbvitele. Többnyire magról szaporított alanyra oltjuk. Az alanyt 8-10 centi hosszúra visszavágjuk (legjobb, ha ceruza vastagságú), és ebbe oltjuk be az 1-2 rügyes nemest.
Nevelését konténerben végezzük, mert hosszú, mélyre hatoló karógyökere miatt igen rosszul viseli a gyökérveszteséggel járó átültetést.


Közel 10 faja ismert, ebből három elterjedt:
Wisteria sinensis – Kínai lila akác
Kevésbé kényes, hazánkban elterjedtebb, kisebb virágfürtöt fejlesztő (20-30 centi) robosztus növekedésű (8-10 méter), az óramutató járásával ellentétes irányba csavarodó fajta.
Wisteria floribunda – Japán lila akác
Hazánkban kevésbé elterjedt, gyengébb növekedésű (4-5 méter), érzékenyebb, de sokkal nagyobb virágot, ezáltal virágtömeget fejlesztő, az óramutató járásával megegyező irányba csavarodó fajta. Gyengébb növekedése miatt alkalmas falak nevelésére. Erről majd egy későbbi cikkben írok.
Wisteria brachybotrys – Selymes lila akác
Az óramutató járásával ellentéte irányba csavarodó, erős növekedésű, rövid fürtvirágzatú (10-20 cm hosszú), erőteljes növekedésű (9-10 méter). Többi fajtával ellentétben a hosszú hajtások is képesek berakódni virágrüggyel, ezért annak ellenére, hogy virágfürtjei rövidek, virágpompája mégis jelentős.
Néhány elterjedt fajtája:
Murasaki Kapitan
Okayama
Shiro Kapitan
Showa Beni
Blue Dream
Burford
Caroline
Domino
Honbeni
Kuchibeni
Lawrence
Royal Purple
Shiro Noda
Alba
Amethyst
Jako
Plena
Profilic
Black Dragon
Igazi virágpompára csak napos, meleg, jó víz-, és tápanyag gazdálkodású, nem savanyú talajban, mérsékelt öntözés és rendszeres metszés mellett számíthatunk.


2013. február 5., kedd

A koronaalakítás általános szabályai


1.      A gyümölcsfák koronaalakításának kiinduló pontjaként több alternatíva is kínálkozik. A legelvetemültebb kertészek saját szaporítóanyagból is kiindulhatnak, aki viszont kereskedőtől szerzi be az alábbiak közül választhat:
-          szabadgyökerű suháng,
-          szabadgyökerű koronás,
-          konténeres koronás néhány éves,
-          konténeres koronás túlkoros,
-          földlabdás koronás túlkoros.
Legnagyobb szabadkezünk a suháng esetén van, egy-egy gyümölcsfa alakító metszésének leírásánál mindig ebből indulok ki. Kész koronát kapunk a túlkoros fák esetén, itt már nem is igazán beszélhetünk alakításról, sokkal inkább fenntartó metszésről, némi kötöttséget ad ugyan a néhány éves konténeres és szabadgyökerű koronás, de ezeknél még nem alakult ki a korona, csupán csak a kezdetek történtek meg. Ha ezek a kezdetek nem megfelelőek, akkor célszerű az egész alakítást elölről kezdeni, azaz az összes vesszőt távolítsuk el és az oltványt kezeljük suhángként. A leggyakoribb hiba lehet, ha az első ágemelet vesszői túl alacsonyan, vagy túl magasan vannak.
2.      A törzskialakításnál és az ágemeletek beállításánál a vezérvesszőt mindig a kívánt magasság feletti 4-6 rügy fölött vágjuk el. Tudom ez így elég rébuszosnak hangzik, ezért készítettem rajzot.


 A rajzon egy suháng csemetét ábrázoltam, melyet a tervezett törzsmagasság feletti 5 rüggyel kell visszavágni. Ez az alakítás első éves metszése.


A metszés hatására a fa a fenti képen láthatóan fejleszti hajtásait. A törzsön hozott hajtásokat nyáron távolítsuk el, ezek csak feleslegesen veszik el az energiát a fától. Egy esetben azonban ezekre is szükség lehet, ha a törzsünk nagyon gyenge, vékonyka. Akkor ezeket is célszerű meghagyni, rövidre metszeni, mert ezek hozzájárulnak a törzs erősödéséhez. A törzs fölötti oldalhajtásokat visszametszük 4-5 rügyesre, a sudárt 1/3-al. Az első ágemeletet ezek az oldalhajtások adják. A rajz természetesen ideális állapotot tükröznek. Ilyennel ritkán találkozni, vagy több, vagy kevesebb oldalhajtás képződik. lényeg, hogy ezek közül válasszuk ki közvetlenül a törzs fölött azt a 3-4-et melyek a legjobban lefedik a horizontális teret és a legerősebbek. Az ágemelet magassága ne haladja meg a 80 centimétert, de legjobb, ha 60 centi körül alakul, tehát a kiválasztott 3-4 hajtás törzsi eredőpontja függőlegesen férje bele 60 centibe. Egy fán többnyire több ágemeletet alakítunk ki, bár ez nem igaz az őszibaracknál, de ebbe most ne mélyedjünk el. Az egyes koronaformák sajátosságairól majd egy külön cikkben írok. Itt most olyan koronaformáról írok, ami több ágemeletes. Az ágemeletek közötti távolság 80-120 centi közé essen. Nem biztos, hogy a sudár egy év alatt nő annyit, hogy ki lehessen alakítani rajta a második ágemeletet, ezért ezt nagy valószínűséggel a harmadik, vagy negyedik évben tudjuk megtenni. A lenti rajz már a harmadik évi metszést ábrázolja. A rajz felső része tartalmaz újdonságot. Látni a sudarat, rajta a második évi visszavágás helyét, ami alatt keletkezett hajtásokat nyáron vagy tőből kell eltávolítani, vagy 2 rügyre visszacsípni. A két rügyes visszacsípést akkor javaslom, ha a fa jó erőben van, mert a visszacsípés hatására termőrügyek keletkeznek, amin a következő évben már terem, csakúgy mint az első ágemeleten. Ha gyenge a fa, akkor a túl sok terméssel leterheljük, ami a hajtásnövekedés kárára megy, nem alakulnak ki időben a vázágak, sőt gyengék is lesznek, ami a későbbiekben bosszulja meg magát. A második évi metszés hatására a sudár is tovább fejlődött, így már elérte azt a nagyságot, ami a két ágemelet közt szükséges. Az ágemeletek kialakítását és a sudár nevelését mindaddig folytatjuk, amíg el nem érjük a kívánt nagyságot. 2-3 ágemeletnél nem javaslok többet kialakítani.


3.      Vázágak kineveléséhez egyaránt alkalmas a gyenge és erős vessző. A gyenge vesszőket 20-30 centiméterre, körülbelül 3-5 rügyre, az erős vesszőket 40-50 centiméterre, vagy egyáltalán ne vágjuk vissza. Visszavágás nélküli vázágnevelést csúcsrügyből történő vázágnevelésnek nevezzük. Ügyeljünk, hogy a vázágak megfelelően fedjék le a teret. 
4.      Ha csonthéjas gyümölcsfa (főként őszibarack, cseresznye, meggy) koronáját neveljük csúcsrügyből, akkor a vesszőkről a virágokat el kell távolítani, mert a képződő termés lehúzza a vesszőt, ezzel megváltoztatja annak elhelyezkedését, szögállását.
5.      Koronaalakításkor mindig egyenletesen metszünk. Ha az oldalágaknál beavatkozunk, akkor tegyük ezt a sudárnál is, és legyen ez igaz fordítva is.
6.      Oldalvezérvesszők visszametszését felsőrügyes metszéssel végezzük. Ez a metszési mód biztosítja, hogy az új vezérvessző helyzete a vízszinteshez közeli állapotba fejlődjön.  A lenti magyarázó ábra kiinduló képe egy átlagos ágat ábrázol. Ezen szaggatott vonallal körbekerítettem egy hajtást, amit alatta kinagyítva rajzoltam. ezen először a hagyományos metszést és hatását mutatom be. Hagyományosan alsó rügyre metszünk, annak érdekében, hogy a rügyből fejlődött hajtás vízszinteshez közeli állapotban fejlődjön, de gyakran ez nem történik meg, mert a hajtás a fény hatására felfelé tör, így eltér a vízszintestől. Az ábrán látni is, amint a hajtás vége felfelé tör. Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre.


Ezt kiküszöbölve fejlesztette ki Brunner Tamás a felsőrügyes metszést, aminek lényege szintén látható az alsó rajzon. A metszést ne alsó rügyre, hanem az azt megelőző felső rügyre végezzük el. Ennek hatására a felső rügy függőlegesen fejlődik, míg az utána következő alsó rügy vízszintes állapotot vesz fel, mivel a csúcstól számítva csak második számú rügy, így fejlődése gyengébb, mint a felső állású első számú rügyé. A felfelé törő hajtást félfás állapotában augusztusban eltávolítjuk, így kedvező állású, vízszinteshez közeli hajtásunk marad a következő évre.
7.      Ha a fővezérvesszőt metszük, akkor a vessző tetején lévő rügy (végálló rügy) az       uralkodó széljárással szemben legyen, ellenkező esetben az erős szél az új vezérhajtást könnyen letörheti.
8.      Sudáron vázágnak egyedül álló vesszőt sosem szabad meghagyni, mert az egyrészt féloldalassá teszi a fa csúcsát, másrészt versengésre kel a sudárral átveheti annak szerepét.
9.      Ágcsoport kialakításához közel azonos erősségű (vastagság, és hosszúság)  hajtásokat válasszunk.
10.  Ágcsoportos koronaformáknál (katlan váza, kombinált stb.) a vázágakat nem szabad egy pontból indítani, mert így a vázágak idősebb korukban a termés súlya alatt (terhelésben) könnyen lehasadhatnak.
11.  Ágcsoportos koronaformáknál egy ágemelet  3-4 vázágból álljon. A vázágak a lehető legjobban fedjék le a teret. Erről már fent többször említést tettem. Felülnézetből a rajzhoz hasonlóan helyezkedjenek el. A rajz bal oldalán a helyes, jobb oldalán a helytelen elhelyezkedés. Ha nincs kettőnél több hajtás, akkor végső esetben azokból is kinevelhetünk egy ágemeletet.
      
      
12.   Diócsemete törzsét ültetés után tavasszal erősen ( a talajtól 40-60 centiméterre) vissza kell vágni. Az előtörő hajtások közül a legerősebbet kell meghagyni és karó mellett egyenes törzset nevelni belőle. Erre azért van szükség mert így erősebb, egyöntetűbb törzset tudunk a diófánknak nevelni.
13.  A korona gyors kialakítása miatt vegetációs időben mindig el kell végezni a hajtásválogatást. El kell távolítani minden olyan hajtást, ami:
·         nem megfelelő helyen,
·         túl meredeken,
·         törzsön,
·         vezérrel konkurensen fejlődnek.
              A hajtásválogatást a hajtások 2-20 centis közötti állapotában kell elvégezni.
14.   A vázágakat a koronaformának megfelelő szögállásban kell kinevelni. Nem megfelelő szögben fejlődő hajtásokat lekötözéssel kell igazítani.
15.  A fa végső magasságát a központi tengely, vagy sudár eltávolításával, vagy lekötözésével tudjuk beállítani.
16.  Koronaszerkezet kialakításakor tartsuk be a Zahn-féle szabályokat, ami nem más, mint a kétharmados szabály. Erről majd máskor, és máshol, itt annyira nem fontos információ.

Az írásban többször elhangzik a csúcsrügy, és a végálló rügy. A lenti rajz ezeket magyarázza meg.

Csúcsrügy a hajtás végén a növekedés folyamán a hajtás záródásaként alakul ki. A végálló rügy pedig a metszés után a hajtás tetején elhelyezkedő rügy. 


2013. február 1., péntek

Körtefa alakító metszése


A metszés ideje:
Fás részek metszése nyugalmi időben, rügypattanás előtt van. Nagyon fontos, hogy ne metszünk túl későn, mert a metszési sebeken könnyen fertőz az Erwinia betegség.
Zöld részek metszési ideje nyáron július-augusztus hónapokban van.
A körtefák metszésmódjait a többi gyümölcsfajhoz hasonlóan az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az alábbi csoportosítás megmutatja, hogy milyen célból metszük a gyümölcsfát:
·         alakító metszés,
·         koronaritkító metszés,
·         ifjító metszés,
·         termőre metszés,
·         és ide szokták még sorolni a metszést kiegészítő eljárásokat.
A következőkben részleteiben tárgyaljuk a csoportokat.

Alakító metszés
Ha most telepítettünk, vagy telepítünk körtét, akkor az alábbiak közül válogathatunk:
·         szabadgyökerű suháng, jellemzője, hogy egy többnyire egyenes fajtától függően ceruza, vagy hüvelykujj vastagságú 80-150 cm hosszú elágazódás nélküli fácska, lásd lenti kép, ára 1200-2000,-Ft között mozog
·         szabadgyökerű koronás fácska, ami 80-120 cm magas 60-80 cm-es törzzsel, és 3-5 oldalággal, ára 1500-2500,-Ft között mozog
·         konténeres csemete, ami egy többéves, jól begyökeresedett koronás növény, korától függő törzsvastagsággal, magassággal, többnyire 2-5 évesek, esetenként már termő, koronája a nevelő kertésztől, árudától függően vagy  jól kialakult, vagy félrenevelt, vásárláskor érdemes alaposan megvizsgálni a koronát, nehogy elölről kelljen kezdenünk annak kialakítását, ára 2500-5000,-Ft között mozog
·         konténeres, vagy földlabdás túlkoros körtefa, ami már termő szakszerűen kialakított koronával, ára 6000-35000,-Ft között mozog.
A körtefára általánosságban jellemző, hogy erősen dominál a központi tengelye. A központi tengely dominanciája miatt nagyon fontos a vázágak szögállása, azaz a talajhoz képest mennyire közelíti meg a vízszintes állapotot. A kedvező szögállás, ha a vázág a sudárral 20-40 fokos szöget zár be. Ha ettől kisebb a szögállás, akkor a vázág terheléskor könnyen lehasad, ha viszont nagyobb, azaz közelít a vízszinteshez, akkor a vázág hamar elsorvad, csökken a termőfelület.
Alakító metszéssel:
1.      meghatározzuk a termesztési célnak megfelelő koronaformát,
2.      meghatározzuk a vázágak, termőkarok számát elhelyezkedését,
3.      meghatározzuk a termőre fordulást (siettetjük, vagy éppen késleltetjük),
4.      előrevetítjük a termőfelület nagyságát, a fa helyigényét,
5.      megteremtjük a vegetatív és reproduktív elemek közti egyensúlyt, magyarul a lomb és termés közti egyensúlyt állítjuk be.
Többnyire szabadgyökerű suháng csemetét vásárolunk. Úgy gondolom a legegyszerűbb ebből kiindulni.  Ha koronás csemetét vásárolunk, akkor ügyeljünk arra, hogy a korona ne legyen egyoldalú, rendelkezzen egy határozott sudárral, az ágemeleteket alkotó oldalhajtások a függőleges tengelyhez képest ne zárjanak be 40-45 foknál nagyobb szöget.
Suháng esetén első tavaszi metszéskor 60-70 cm magasságban elvágjuk a növényt, ezáltal arra késztetjük, hogy oldalhajtásokat neveljen.


Ilyet csak azok telepítsenek, akik elhivatottságuknak érzik a fák megmentését, és kihívás számukra a gyümölcsfa nevelése.
  
A metszést kb. fél centiméterrel a rügy fölött, és úgy végezzük, hogy átellenes irányba lejtsen a metszlap. A visszavágás hatására külső tényezők függvényében 3-6 oldalhajtás keletkezik. Zömében a felső rügyek hajtanak ki (csúcsdominancia egy másik cikkben olvashattok erről bővebben), és ezek is növekednek a legerősebben. A legfelső rügyből képződött hajtás fejlődik a legerősebben, ezt mindenféleképp meghagyjuk, ez alatt kiválasztunk azt a 3-4 hajtást, ami legjobban kitölti a horizontális teret, a többit pedig eltávolítjuk.



Nagyjából így kellene kinéznie a beavatkozás utáni őszön. Persze ez egy idealizált rajz. A valóság sosem ezt fogja másolni, de próbáljuk meg megtalálni az ehhez legközelebb álló állapotot. Ha a környezeti tényezők kedvezőtlenek, és a gazda is magára hagyja a körtefát, akkor ilyennel is találkozhatunk (lenti képek). Olyan szerencsétlenül fejlődtek az új hajtások, hogy nem lehet vele mást kezdeni, mint újra elindulni a kialakítással, teljesen vissza kell vágni a növényt.
 
                         


      






De térjünk vissza az ideális helyzethez. A következő tavasszal a négy vessző közül azt a hármat hegyjuk meg, amelyik a leginkább lefedi a teret. Ezek 1/3-át levágjuk a sudarat pedig az első ágemelettől mért 60-80 centiméternél vágjuk le. Ha nem nőt meg ekkorára, akkor a felső 1/3-át vágjuk le. Arra ügyeljünk, hogy az oldalágak csúcsa sose legyen magasabb, mint a sudár csúcsa. A kettő között legalább 20 centiméter legyen a sudár javára. Metszésünk eredményeként a következő nyugalmi időszakra a lenti ábra szerint alakul körtefánk.



Látható, hogy az alsó ágemelet kezd berakódni rövid termővesszőkkel, amiket meg is hagyunk, valamint a sudár visszacsípésével kialakul a második ágemelet. A két ágemelet között a központi tengely szintén berakódik termőrészekkel. Ez a fa a következő évben már megmutatja termését. Metszés során különösebb teendőnk nincs, mint az ágak végi hajtásokat visszacsípni. Előfordul, hogy találkozunk beteg hajtásokkal, mint pl. a lenti vírusos hajtás, azokat természetesen el kell távolítani.


  A képen jól látni, hogy a hajtás rendellenesen kettéágazik, ezt vírus fertőzés okozza.
Negyedik év végére a körtefánk már serdülő korba lép.



Megkezdi a rendszeres  bő termés érlelést. Az első ágemelet már az érett fa képét mutatja, a második ágemelet elágazódásokat fejleszt, és kialakul a harmadik ágemelet. Művelhetőség miatt azt javaslom, hogy három ágemeltnél többet ne neveljünk ki. Ekkor a körtefa már eléri a 3 métert. A koronát már kialakítottuk, innentől fenntartó, azaz koronaritkító metszést alkalmazunk.
A lenti képen látható egy hasonlóan kialakított körtefa. Az alsó, és a felső ágemelet jól elkülöníthető rajta, a középsőt az ágak sűrűjétől nem látni egyértelműen. Ez a körtefa a ritkító metszés bemutatása során vissza fog köszönni, mint negatív tényező. A metszése során ugyanis sikerült elkövetni a legalapvetőbb hibát, amit a körténél el lehet követni, nevezetesen a gazdája katlan koronaformára próbálta kialakítani. De erről bővebben a következő részben.