Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2013. január 21., hétfő

Gyümölcsfák gyökérrendszere

A legtöbb növény életében alapvető fontosságú szerv a gyökér, és a gyökerek szövevényéből összeálló gyökérrendszer. Nincsenek ezzel másként a gyümölcsfák sem. A gyökérrendszer legfontosabb funkciói:

  • rögzítés,
  • víz- és tápanyagfelvétel,
  • szállítás,
  • raktározás,
  • előállítás, szintetizálás.
A gyökér kétféleképpen is kialakulhat:

  1. Generatív úton, azaz amikor magvetéssel szaporítjuk a növényeket, esetünkben a gyümölcsfákat. Ekkor úgynevezett FŐGYÖKÉRRENDSZER alakul ki. A főgyökérrendszer jellemzője, hogy egy erőteljes központi tengely fejlődik, ez maga a főgyökér. Ebből ágazódnak ki az oldalágak, az oldalgyökerek, amiket fejlettségi szintjüknek megfelelően tovább rangsoroljuk első-, másod-, harmad- stb. rendű oldalgyökereknek. A főgyökér (kétszikű növények esetében) közvetlen csírázás után jól kivehető. Erőteljesen vastagodott, függőlegesen lefelé törekszik, amit a növény genetikai életciklusának első felében meg is tart. Azt követően azonban ez az erőteljes dominancia kezd halványulni, az elsődleges oldalgyökerek az évek során hozzávastagodnak a főgyökérhez, és a fa életének utolsó harmadában már szinte meg sem lehet különböztetni őket egymástól. Van egy mód azonban arra, hogy a főgyökér erőteljes dominanciáját megtörjük. Csírázáskor a kis főgyökér végén vissza kell csípni, így gyorsan elágazódásra serkentjük a gyökeret, és az ekkor keletkező további 2-4 oldalág együtt erősödik a főgyökérrel. Mikor lehet ez fontos a számunkra? Akkor, ha erőteljes főgyökeret fejlesztő fajt ültetünk olyan helyre, ahol az erős gyökér károkat okozhat. Kerítések, épültetek, burkolt felületek melletti ültetések. 
  2. Vegetatív úton történő szaporítás esetén (dugványozás, mikroszaporítás) nem alakul ki főgyökér, hanem úgynevezett JÁRULÉKOS GYÖKÉRRENDSZERRŐL beszélhetünk. Ez a gyökérrendszer egymás mellé rendelt oldalágakból tevődik össze. Nagysága, vastagsága, és kiterjedtsége nem éri el a főgyökérrendszerét.
A gyökérágak végén találhatók a hajszálgyökerek, melyeken gyökérszőrök fejlődnek. A gyökérszőrökön keresztül veszi fel a fa a vizet, a vízben oldott tápanyagokat. Mivel a gyökérszőrök csak egy-két napig élnek, ezért nagyon fontos, hogy a gyökér folyamatosan nőjön, ha ebbe valami gátlás történik, akkor természetesen kevesebb gyökérszőr tud képződni, csökken a víz-, tápanyag felvétel, ez pedig kihat az egész fa növekedésére, termésképzésre.
Talán a gyökér kialakulásának, működésének, funkciójának felületes ismerete miatt kering ma sok tévhit, hiányos, vagy nem valós szakmai tanács a kertészeti oldalakon, fórumokon, írásokban, közszájon.

  • Ültetéskor kell-e a gyökereket visszavágni?
  • Gyökérmetszéskor milyen legyen a metszlap irányultsága?
  • Mekkora mértékben lehet a gyökeret visszavágni?
  • Milyen növényeknél lehet, és melyeknél nem gyökeret visszavágni, metszeni?
  • Mi van akkor, ha túl kicsi a gyökér ültetéskor?
  • Miből lehet megállapítani, hogy egészséges, megfelelő nagyságú a gyökérrendszer?
  • Milyen hatással van az öntözés a gyökérfejlődésre?
  • Milyen hatással van egymásra a talaj és a gyökér?
És még sok érdekes kérdést lehetne feltenni a témában. Igyekszem egyszer majd egy hosszabb cikket írni a gyökérről is.
Gyümölcsfáink gyökérrendszerét meghatározza a fa faja, fajtája, oltott esetében pedig az alany. Az alany az esetek jelentős részében csak a gyökérrendszert adja, de előfordul, hogy a törzset is az alanyból alakítják ki (törzses egres, ribizli, josta). Alany és nemes (együtt adják az oltványt) hatást gyakorolnak egymásra. Nem mindegy tehát, hogy milyen oltványt választunk. Sajnos hazánkban még nem túl elterjedt, hogy a gyümölcsfa vásárláskor az alanyt is megválasszuk. Épp ezért a kereskedelmi sem kínál széles választékot. Fajtákkal bőven el vagyunk látva, de többnyire ugyanazon az alanyon kínálják őket. Ennek aztán a vevő issza meg a levét, akkor amikor a fa kipusztul, vagy rosszul termékenyül, netán alig terem valamicskét. Az alany részletes tárgyalásába nem merülnék el, a későbbiekben erről is készítek egy bővebb cikket.
A gyökér fejlődéséra komoly hatást gyakorol a talaj. Annak kémhatása (pH), levegő-, víz-, és tápanyagtartalma, kötöttsége, talajvíz magassága.
A talaj víztartalma
Ha a talajban kevés a víz, akkor a gyökerek igyekeznek a megfelelő mennyiséget megtalálni, ezért egyre mélyebbre, és távolabbra törnek a talajban. Minél nagyobb területet szőnek át, annál jobban tűri a növény a stresszhatásokat (hőstressz, tápanyagstressz, vízstressz). Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát nem kell bővebben indokolni. Rendszeres öntözés és tápoldatozás mellett a gyökér elkényelmesedik. Semmilyen érdeke sem diktálja, hogy mélyre hatoljon, ezért a talaj felső rétegében marad, ott ahol megtalálja a számára kijuttatott vizet, tápanyagot. Ezzel azonban sokkal kisebb lesz a gyökérrendszere. Ha valamilyen oknál fogva huzamosabb ideig nem tudunk öntözni, akkor olyan stressz érheti a növényt, amikre kedvezőtlenül reagál. Jobb esetben csak a termés, növekedés marad el, de kritikus körülmények között, akár tartós kárt is szenvedhet. Kiszáradhat, vagy annyira legyengülhet, hogy nem tud ellenállni egy a számára addig veszélytelen károsítónak sem. Nagyon jól gondoljuk hát meg, hogy:

  • a gyümölcsfa melyik életciklusába,
  • milyen gyakorisággal,
  • milyen rendszerességgel,
  • milyen mennyiségben,
  • milyen módon,
  • melyik életévétől öntözünk.
A túlzott nedvesség legalább annyira káros, mint a szárazság. Ha túl sok víz van a talajban, akkor az levegőtlenséget eredményez. A víz kiszorítja a levegőt a talajból, pláne, ha a talajvízszint is indokolatlanul magasan helyezkedik el. Több gyümölcsfajunk is rosszul tűri a levegőtlenséget. Barackjaink (őszi, sárga) gyökérfulladást szenvednek, ha a talaj levegőtartalma 10% alá esik. Tartós esők, vagy jelentős tavaszi hóolvadáskor jelentkező időszakos pangóvizet a szilván, meggyen, és a fekete ribiszkén kívül rosszul tűrik gyümölcsfáink. 2010-es nagy nyári esőzések során környékünkön sorra fulladtak meg az alma, és körtefák. Nekem is alig sikerült megmentem két almafámat, amik aztán 2011-ben termés helyett lábadozással töltötték az egész évet. Ezzel szemben érdekes, hogy a magas talajvizet (1-3 méter) az alma, körte, birs, dió, szamóca fekete ribiszke viseli el. A diót leszámítva érthető, hisz ezek gyökere elve sem igen éri el ezt a mélységet.
A rendszeres öntözéshez hasonló jelenséget (a gyökerek nem hatolnak mélyre a talajban) eredményez a talajtakarás, és a gyümölcsös alatti terület füvesítése.
Túl kicsi gyökérzet stabilitási gondokat is eredményezhet, ezért öntözött termesztéstechnológia mellett javallott a támrendszer kialakítása.

Talajhőmérséklet
A gyökér növekedése meghatározott hőmérséklet felett indul be. Télen a hideg hatására a hajszálgyökerek, gyökérszőrök jelentős része elpusztul, ezért igen fontos, hogy a fa tavaszi kihajtása előtt, de legkésőbb azzal egyidőben induljon meg. Hideg, nedves, nehezen felmelegedő talajok esetén egyre később tolódik ez az időpont.
vegetációban a gyökérfejlődés optimális hőfoka 17-24 Celsius fok közé esik. A hideg talajt is jól tűrő, valamint alacsony hőmérsékleten is (2-4 Celsius) már gyökérnövekedést kezdő gyümölcsfajok:

  • alma,
  • meggy,
  • szilva,
  • köszméte,
  • málna,
  • ribiszke (fekete, fehér, piros),
  • rikö,
  • gesztenye,
  • mogyoró.
A többi melegkedvelő, tehát ügyelni kell arra, hogy jól melegedő talajba kerüljenek. A gyökérnövekedés túl magas hőmérsékleten leáll, tehát a nyári kánikulában nincs növekedés. A meleg elmúltával ismét beindul a növekedés, igaz ennek produktuma nem éri el a tavaszit, nyár elejit.
Miért fontos tudnunk a gyökér növekedési szakaszait és az azt befolyásoló körülményeket? Gondoljunk csak az ültetésre. Ha tudjuk, hogy ősszel van egy második gyökérfejlődési hullám, és azt, hogy az mikor kezdődik és várhatóan meddig tart, akkor könnyen meghatározhatjuk az ültetések optimális időpontját.

A talaj tápanyagtartalma.
Korábban már említésre került. Hasonló hatással van a gyökérre, mint a víz. Ha bőségesen van tápanyag, akkor a gyökér nem töri magát annak felkutatásában, ezért kisebb méretű lesz, mint tápanyagban rosszabbul ellátott talajban.

A talaj fizikai szerkezete.
Minél kötöttebb egy talaj, annál nagyobb fizikai akadályt képez a gyökereknek. Bár a gyökér nem magatehetetlen a fizikai akadályok során. Részben kikerüli, részben pedig fellazítja, elbontja őket. Ennek ellenére kötött talajban lassabban tud fejlődni, és összességében kisebb is marad. Talán nagyobb gondot jelent az, hogy a tömött talaj levegőtlen, és rossz vízgazdálkodású. Kötöttebb, esetenként agyagot is tartalmazó talajt elviselő gyümölcsfajtáink:

  • szilva,
  • feketeribiszke,
  • meggy,
  • mogyoró,
  • körte, nasi körte,
  • birs,
  • szeder,
  • berkenye.


A gyümölcsfák gyökérrendszerének megközelítőleg kétszer-háromszor nagyobbnak kell lennie, mint a föld feletti ágrendszernek, lombozatnak. Közszájon forog az a tévhit, hogy akkor a gyökérzet, amekkora a föld feletti rész. Nos, ha ez igaz lenne, akkor igen szenvednének a fáink.

2013. január 20., vasárnap

A ribiszke metszése


A ribiszke botanikailag a cserjék körébe tartozik, egy-két méter magasra növő, általában tüskétlen cserje. A természetes körülmények között fejlődő növény törzse közvetlenül a talaj felszíne fölött számtalan mellékágra oszlik.


A = cserjetörzs. Ebből indulnak ki a hajtások. Ha ez túl magasra kerül ültetéskor, akkor kis törzsé alakul, ezért a talaj felszíne alatt megszűnik a cserjetörzs, ezáltal az új hajtásképződés jelentősen visszaesik, esetenként meg is szűnik. A bokor néhány év alatt elöregszik, a termés csökken, majd elmarad. Ültetésnél nagyon fontos, hogy egy kissé a föld színe alá kerüljön.
B = járulékos gyökérrendszer. A gyümölcsfák gyökérzetéről külön cikkben olvashatnak. Itt azt is megtudják, hogy mit jelent a járulékos gyökérrendszer.
C = tővesszőknek köszönhető a folyamatos megújulás. A tővesszők az első évben 60-100 cm hosszúra nőnek és csak ritkán ágazódnak el.
D = kétéves termőgallyakká érnek a tővesszők a második évben, ekkor már elágazódásokat is találunk rajtuk.
E = többéves termőgallyak színe már fekete sok elágazódás képződik rajtuk, melyek berakódnak termőrügyekkel. Gyakorlatilag ezeken terem a ribiszke. E termőgallyak 5-8 év alatt elöregednek, rajtuk a termés mennyisége, és minősége csökken, ezért folyamatos leváltásuk elsődleges feladat a metszés során.
A törpe törzsből évről-évre hosszú szártagú, új hajtások törnek elő, ennek köszönhetően évenként megújul. Ezek az új hajtások az első évben erősen növekednek, elérik 60-100 cm-es hosszúságot, és csak ritkán ágazódnak el. Második évben növekedési erélyük csökken, elágazódnak. Ezeken az elágazódásokon alakulnak ki a termőnyársak. A tővesszők csúcsrügyeiből hosszú szártagú leveles hajtás, míg az oldal- vagy hónaljrügyek nagy részéből rövid, vagy hosszabb szártagú termőrészek fejlődnek.


A képeken a ribiszke termőhajtásai láthatók.


A piros ribiszke termőnyársai többnyire az idősebb, a fekete ribizlié viszont jellemzően az egyéves vesszőkön alakulnak ki.
Ribiszke gyűjtőszó alatt a piros, fekete, fehér ribiszkét, valamint a fekete ribiszke és a köszméte háziasításából létrejött Riköt (sokan az egyik fajtája nevén Josta néven ismerik) tárgyalom. Metszésük nagy vonalakban azonos, az eltérésekre ki fogok térni. Művelésmódjuk alapján is tenni kell némi különbséget a metszésben. Az alábbi művelésmódokat különítjük el:
-          Bokorművelés házikertekben, főként a hagyományos parasztkertekben ez a legjellemzőbb.
-          Sövényművelés a legeredményesebb nagyüzemi termesztési mód. A névből következtethetően a bokrokból hosszanti folyamatos sövényt alakítanak ki, melynek oldalirányú kiterjedése csekély.
-          Törzses fácska a modern kertek jellemzője. Megkímél a sok hajolgatástól, helyigénye kisebb, viszont a terméshozama kevesebb, mint a bokoré.
-          Kordonművelés főként külföldön elterjedt művelésmód. Ez egy szuperintenzív nagy termésmennyiséget biztosító ültetvényforma, ahol a növényeket műanyag huzalok mentén nevelik.
Sajnos nem tudok mindenről képet szolgáltatni, de igyekszem szövegben érthetően leírni a különbségeket.

folytatódik 

2013. január 18., péntek

A szilva metszése


Szilva metszése

A szilva metszésével:
-          alakítjuk ki a céljainknak megfelelő koronaformát,
-          levegőssé tesszük a túl sűrű koronát,
-          idő előtti elöregedés megakadályozása érdekében megifjítjuk a fát.
A három metszési szempont közül a középsőt, azaz a korona levegősségének biztosítását kell a legkevésbé indokolni magyarázni, és talán egy laikus számára ez a legérthetőbb leginkább kivitelezhető. Az első és a harmadik már annyira nem egyértelmű, ezért szépen végigvesszük mindegyiket. De előtte egy kis elméleti ismeret a szilváról, amit nem árt tudnunk a metszéséhez.
A fás szárú növényekre jellemző, hogy hajtásaik növekedésének befejezésekor a hajtás csúcsán egy rüggyel záródik, ami biztosítja  a következő évben a magassági növekedést. Nincs ez másként a szilvánál sem. Kialakul a csúcsrügy, de hamar el is pusztul, így a következő kihajtáskor ( a tél elmúltával) nem hajt ki, így a hosszanti növekedést a legfelső oldalrügy biztosítja. 


A szilva többi rügye sem hosszú életű, a fejlett oldalrügyei is csak egy évig élnek. Ha valamilyen oknál fogva nem hajtanak ki tavasszal, akkor elpusztulnak. Ha a metszés során nem számolunk ezzel a ténnyel, akkor hamar felkopaszodik a fánk. A hajtások alapjánál, azaz az elágazódásoknál képződött fejletlen rügyek csak akkor hajtanak ki, ha erősen metszük a hajtást, ellentétben a többi rüggyel nem pusztulnak el egy év alatt, hanem nyugvó állapotba kerülnek, rejtett rügyekké alakulnak át. Ezeknek köszönhetően tud a szilva szépen megújulni, ha ifjító metszésben részesítjük.
Minél feljebb helyezkedik el egy rügy az adott hajtáson belül, annál fejlettebb rügyről beszélhetünk. És minél fejlettebb egy rügy annál erősebb hajtás képződik belőle.
Egy adott hajtáson kihajtott rügyekből fejlődő hajtások elágazási szöge annál nagyobb minél közelebb van a vessző alapjához. Az alaphoz közelebb lévő hajtás a leggyengébb.


Ha összehasonlítunk egy metszett, és metszés nélküli vesszőn keletkezett hajtásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a metszés nélküli vesszőn keletkezett hajtások elágazási szöge nagyobb. Sőt a metszett vessző csúcsi hajtása törekedni fog a sudár szerepének átvételére. A fenti és a lenti képeken ábrázoltam a metszés nélküli és a metszés után keletkezett hajtások szögállás eltérését. A lenti képen azt is jól látni, hogy a visszavágás alatti első rügy már kihajtáskor törekszik a sudár szerepének átvételére. 


Mért is fontos ez a szögállás? Tudnunk kell, hogy minél jobban közelít a hajtás a vízszintes állapothoz, annál nagyobb számban képződnek rajta virágrügyek. Tehát a termésmennyiség és minőség szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szöget zárnak be a hajtások a központi tengellyel.
A metszetlen szilvafa korábban fordul termőre, metszéssel viszont fokozzuk a fa hajtásfejlesztését, megalapozzuk és karban tartjuk a koronát, ami biztosítéka az egyenletes termésnek.
Céljainknak megfelelő koronaforma kialakítása.
Mi más lehet a célunk egy szilvafával, mint az, hogy teremjen. Igen ám, de mikor, mennyit, milyen gyakran, milyen intenzitással, milyen célra használom a termést? Nagyüzemi termesztésben egyéb szempontok is felmerülnek, de erről itt nem írok. Válaszok a fenti kérdésekre.
Mikor? A metszetlen szilva hamarabb termőre fordul. Minél erősebben metszük annál jobban elodázzuk a termőre fordulás idejét.
Mennyit? Teljesen metszetlen szilvafa akár kétszer többet is terem egységnyi idő alatt (5 év távlatában vizsgálva), mint a rendszeresen metszett. Miből adódik ez? Pl. abból, hogy sokkal hamarabb termőre fordul. Viszont a teljesen magára hagyott fa hamarabb öregszik, nagyobbak a fizikai sérülés veszélyei (terméssúly miatt), gyümölcsminőség rosszabb.
Milyen gyakran? A rendszeres gondozásban részesülő fák termésbiztonsága kiegyensúlyozottabb, mint a metszetlené.
Milyen intenzitással? Mint fentebb láttuk  a metszetlen fa többet terem, de rosszabb minőségűt.
Milyen célra használom a termést? Friss fogyasztásra, értékesítésre nagyobb szemű, ízesebb termésre van szükség, ami csak a rendszeres metszés mellett biztosítható.
Igazán nem akarom megbonyolítani a szilva metszését, de úgy gondolom, hogy nem árt tisztában lennünk céljainkkal, elvárásainkkal, és a fánk adottságaival mielőtt megragadjuk a metszőollót.
Szilvának kombinált, termőkaros orsó, vagy tölcsér koronát alakíthatunk ki. Tölcsér koronát nagyüzemi termesztésnél gépi szedés esetén alkalmazzák. Kombinált koronaformát szintén nagyüzemben alakítanak ki, de kézi szedésre. A házikertekben legelterjedtebb a termőkaros orsó koronaforma.
Szilvafát vásárolhatunk szabadgyökérrel suháng, vagy koronás, valamint előnevelt konténeres oltványt. Újabban szintén előnevelt többéves nagyobb méretű egyedeket lehet földlabdásan is vásárolni. Az előnevelt idősebb példányok koronáját már a termesztő kialakította. Nekünk már csak az a dolgunk, hogy folytassuk a megkezdett kialakítási munkát. Jól nézzük meg hát, hogy milyen koronával vesszük meg az idősebb példányokat, megfelel-e az a mi elvárásainknak.
Szabadgyökeres oltványok esetében nagyobb a szabadságunk, még a koronás oltványnál is, hisz az még csak egyéves korona könnyen alakítható. Egyedül a törzsmagasságon nem tudunk változtatni. Idősebb példányok (konténeres, földlabdás) koronáját is átalakíthatjuk, de ezzel sutba dobjuk a többéves munkát. Ebben az esetben úgy gondolom felesleges sokkal több pénzt kiadnunk, válasszunk inkább szabadgyökerű suhángot.
Összefoglalva:
-          aki maga szeretné kialakítani a szilvafa koronaszerkezetét az vásároljon szabadgyökerű suhángot,
-          aki bizonytalan a kezdetekben, de szívesen alakítgatná a koronát az vegyen szabadgyökerű koronás fát,
-          aki nem akar bíbelődni a koronakialakítással az vegyen idősebb előnevelt növényt földlabdást, vagy konténerest.
Alakítómetszés
Aki bíbelődni szeretne a koronaalakítással az mostantól figyeljen. Aki nem az nyugodtan ugorja át ezt a részt és folytassa a fenntartó metszéssel.
0 év, azaz a telepítéskori metszés
A megvásárolt suhángot ültessük el. Mivel a fentiekben kijelöltük a célt, így tudnunk kell, hogy milyen magas törzset szeretnénk a szilvafának. Mérjük le a suhángon ezt a magasságot és efölött arasznyival vágjuk vissza. Ha nagyon későn (november vége-december) ültettük el a fát, akkor ezt a visszavágást hagyjuk az első év tavaszára, de még a nyugalmi időszakban végezzük el. A végleges törzsmagasság ettől mintegy 20-30 centivel magasabb lesz, mert a növény növekedésével, a törzs is vastagszik és némileg nyúlik. A metszésünk alatt, azaz az oltvány felső részén található rügyek kihajtanak, ezek adják majd a későbbi korona alapjait.
1 év
A visszavágást követően a fa kihajt. A hajtások közül nyáron kiválasztjuk azt a 3-4 legerősebbet, ami minden irányban a legjobban kitölti a teret. A többit tőből eltávolítjuk.