Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2013. december 9., hétfő

Hortenzia - Hydrangea.

A hortenzia nemzettség ógörög eredetű, mely a csésze alakú termésre utal. Hydrangea latin név felbontva az ógörögre így néz ki hüdór = víz, angeion = edény, azaz vízedény, vagy vizesdézsa ki, hogy rakja össze a fordítást.

Annabelle

Több mint 40 faja ismert. Őshazája Kelet,- Délkelet-Ázsiában, Himalájában és Észak,- Dél-Amerikában. Európába a 18. század végén került Japánból.
Közismertebb fajai, hazánkban zömében közülük válogathatunk kertészeti árudákban, faiskolákban:
·         Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia
·         Hydrangea gracilis – Karcsú hortenzia
·         Hydrangea anomala – Himalájai hortenzia
·         Hydrangea anomala ssp. petiolaris – Kúszó hortenzia

Kúszó hortenzia

·         Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia
·         Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia

H. paniculata 'Vanilla Fraise'

·         Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia
·         Hydrangea hirta – Borzas hortenzia
·         Hydrangea serrata – Fűrészes levelű hortenzia

H. serrata

Fajokon belül a fajták száma szinte számtalan. A cikken belül képeken bemutatok néhány értékesebb fajtát.
A hortenziák többnyire lombhullatók, ritkán örökzöldek. Felálló szárú, vagy kapaszkodó szárú cserjék. A fásodott szár kérge gyakran leváló. A hajtás belülről fehér színű bélrésszel ellátott.

Jól látható a fehér bél.

 Leveleik egyszerűek, átellenes, olykor örvös elhelyezkedésűek. Leveleik széle fűrészes, ritkán karéjos, nyelesek. Virágszínük igen változó, a választék egyre bővülő, de legtöbbször fehér, kék, zöld, rózsaszín, vagy piros, de előfordul kétszínű és színváltó is. Apró végálló, hímnős virágai lapos, vagy gömbös ernyőszerű fürtökben, bugákban vagy sátorvirágzatban nyílnak. Virágzatát termő és meddő virágok alkotják. A lapos virágzatban a tányér szélén elhelyezkedők többnyire meddők, ennek a virágzatnak ez adja a különlegességét.

A tányér szélén elhelyezkedő meddő virágok, belül a termő virágok.

Minél nagyobb arányban meddők a virágok, annál dekoratívabb a virágzás. Termésük 2-5 rekeszű, csúcsán felnyíló, sok magvú apró toktermés. A magvak kicsik, szárnyasak, vagy szárny nélküliek.
A hortenziák természetes élőhelyükön erdei aljnövényekként élnek, ez pedig nagyban meghatározza igényeiket:
·         tápanyagban gazdag mélyrétegű talaj,
·         üde, vagy nyirkos a vizet jól tároló, kiszáradásra nem hajlamos talaj,
·         párás levegő,
·         széltől védett hely,
·         savanyú kémhatás, egyedül a H. arborescens viseli el a meszes talajt,
·         félárnyékos terület,
·         extrém fagytól mentes hely.
Ha a fentiektől eltérő körülmények közé telepítjük őket, akkor ne várjuk el tőlük az igazi pompát, sőt minél nagyobb az eltérés annál inkább szenvednek, erősen meszes talajban ültetést követő néhány hónapon belül elpusztulnak.

H. paniculata 'Lime Light'

Ezért, ha nagyon szeretnénk hortenziát ültetni, de nem megfelelőek a körülményeink a számukra, akkor:
·         ültessük edénybe, dézsába, mert ekkor lehetőségünk van folyamatosan mozgatni a növényt, tűző napkor árnyékba vinni, de a dézsában számára megfelelő hortenzia földet tehetünk,
·         szabadföldben cseréljünk alatta talajt, legalább egy 0,5 köbméteres ültető gödörbe öntsünk hortenzia földet, vagy savanyú tőzeget és ebbe ültessük,
·         folyamatosan savanyítsuk a földjét savanyító hatású műtrágyával, vagy savanyú tőzeg bekeverésével, öntözővízébe keverjünk citromsavat
·         tűző napra is kerülhet, de ekkor rendszeres öntözést igényel, vízhiány esetén a levelei rögtön megégnek, azokat eldobja, virágzása elmarad, vagy csökken,
·         szél ellen árnyékolnunk, vagy kötöznünk kell,
·         ne mulasszuk el a folyamatos tápoldatozást,
·         párásítás miatt nagy kánikulában öntözzük a lombját is.
A hortenziák nagyon hálás növények, a megfelelő körülményeket és a gondozást meghálálják, gyönyörű és fajtától függően változatos virágtengerrel ajándékozzák meg a kertészt. Felhasználásuk igen tág, hisz a kedvezőtlen körülményeket is ki tudjuk küszöbölni, mint, ahogy arra a fentiekben kitértem. Ültethetők szabadföldbe, dézsába, erkélyre, teraszra, sőt rövid ideig még világosabb lakásban is díszítenek.


Méretükből adódóan kisebb helyekre is ültethetők, nagyobb területekre csoportosan ültetve használhatók. Magasságok 1-2 méter között változik, egyes fajai ettől nagyobbra nőnek a kerti hortenzia egyes fajtái képesek 3 méterig is felnőni, de a futó hortenzia léggyökereinek köszönhetően 12 méter magasságig is felkúszik. Ültethetjük egyesével szoliternek, többedmagával csoportokba, vagy sövénynek. Sövény lehet egynemű, amikor egy fajtából alakítjuk ki, vagy vegyes több fajtából. Csoportos telepítéskor legszebb a szabálytalan és több faj, fajta alkotta elegy.

Quick Fire


Érdekesség
Genetikailag kék hortenzia nem létezik. A virágok színe a talaj kémhatásának függvényében változik. A kerti hortenzia meddő viráglabdája savanyú (alacsony pH) talajon kék, míg meszes (magas pH) talajon rózsaszín, pirosas színű. Ha a talaj kémhatása ingadozik, vagy épp változóban van, akkor előfordul, hogy egyik virág rózsaszín, ellenben a másik már inkább kékes árnyalatú. Ez a hatás többnyire edényes neveléskor fordul elő. A kék színt alumíniumszulfát-tartalmú műtrágyával állandósíthatjuk., míg a rózsaszín szuperfoszfát műtrágya használata mellett marad tartós.

Ennyire kék nincs, ez a szín a kémhatásnak köszönhető. Ő a Nikko Blue fajta

A talaj kémhatása változik, jól jelzi ezt a virág színe, amely rózsaszínből megy át kékbe. Tehát melyik kémhatásból változik a talaj, milyenbe?



Gondozása nem bonyolult, nem igényel többet, sem kevesebbet, mint más hasonlószőrű növény. Különös igénye csak a talajban merül ki, de ezt kis odafigyeléssel könnyen teljesíthetjük számára. Mégis mit tegyünk vele?
1.      Ültessük megfelelő körülmények közé. Ha nincs ilyen, akkor mesterségesen biztosítsuk számára, de erről már fentebb írtam.
2.      Öntözzük rendszeresen, de ne álljon vízben a gyökere, mert az könnyen gyökérfulladáshoz vezet. A sok víz miatt fontos, hogy a talaj elvezesse a felesleges mennyiséget, ez főként edényes beültetésnél fontos. Az edény alja mindig legyen lyukas, és alulra kerüljön egy kis drénréteg törött cserépből, vagy kőből. A kő lehetőleg semleges kémhatású mosott kavics legyen, az aprított mészkő lúgos kémhatású.
3.      Nagy kánikulában naponta többször is kell öntözni, pláne a dézsás beültetésűeket. Öntözés mellett a lombját is vizezzük párásítás miatt. Ne féljünk a megégéstől, az amúgy is csak egy útszéli kacsa. Kevés valós alapja van.
4.      Gondoskodjunk a talaj savanyú kémhatásának megtartásáról. Lúgos kémhatás mellett a levelei eresedni, sárgulni kezdenek. Figyeljünk ezekre a jelekre.

H. paniculata 'Diamant Rouge'

5.      Hatalmas virágtömege erősen elhúzzák a hajtásokat, ezért kötözni, karózni is szükséges egyes fajtákat.
7.      Tápoldatozzuk megfelelő tápanyag pótló szerekkel. Ezek többnyire műtrágyák. A lényeg, hogy folyamatosan kapjon magas foszfor és kálium tartalmú tápanyagot. Erre a legjobb a speciálisan a hortenzia számára kifejlesztett műtrágyák, vagy az Osmocote (11-11-18), vagy a Peters-Professional (10-30-20-MgO-TE). Nem szoktam senkit sem lebeszélni a szerves trágyákról, de most mégis azt javaslom, hogy velük csak óvatosan, mivel nehéz kiszámítani a kémhatás változtató hatását. Ha mégis ilyennel próbálkozunk, akkor legjobb a kereskedelemben megvenni őket komposztált, vagy szárított formában, mert a csomagolásukon többnyire rajta szerepel a kémhatásuk, vagy felhasználási instrukciók. Többnyire egyébként savanyítanak.

Messalina


Gyógyhatása
A cseroki indiánok gyógynövényként használták a hortenziát. Elsősorban vizelethajtóként, húgyuti betegségek, vesekő, prosztata-megnagyobbodás kezelésére. Kérgét szív,- és gyomorpanaszok enyhítésére rágták. Sok más betegségre is jónak tartják, gyulladáscsökkentő, vértisztító, fájdalomcsillapító, köszvény ellenes hatást is tulajdonítanak neki. Hámozott hajtásából tea készíthető, de főzve és sütve is fogyasztották őket. Amerikában hivatalosan elfogadott gyógynövény, a homeopátiás terápiában is felhasználják. Használata azonban némi cianidtartalma miatt csak ellenőrzött körülmények mellett ajánlatos.

Kevés betegsége, kártevője ismert, ezért védelmével nem kell különösebben foglalkozni. levelét a lisztharmat és foltosságot okozó egyéb gombát támadhatják. A levelét szívogatja a kétfoltos takácsatka. Levélsárgulást, ér melletti színeződést okoz a meszes talaj. Ez ellen (klorózis) a meszesség megszüntetése mellett hatásos lehet még vaskelátos beöntözés is. Ugyanis a túlzottan sok mész gátolja a vas felvételét, ezért lesz a növény levele sárga, klorózisos.

Tipikus klorózis tünet.


Szaporítása történhet magvetéssel üveg alá tavasszal március-áprilisban. Fajták a meddő virágok miatt ritkán érlelnek magot, ezért magvetéssel zömében csak a tiszta fajok szaporíthatók, de ritkán alkalmazzák, mert magja igen apró, nehezen kezelhető, kelésük egyenetlen, rendszertelen.

Ellenben nagyon könnyű dugványról nevelni. A dugványokat május első felében két kifejlett levélpárral kell megszedni puha, zöld hajtáscsúcsból. Nagyon könnyen gyökeresedik, ezért gyökereztető por használata sem szükséges.

A nyár végével a hortenzia nem veszti le báját. Őszi lombszíne mellett, a tövön télre fennmaradó elnyílt barna virága is mutatós főként a fehér hótakaró előtt, de a zúzmara is igen széppé tudja varázsolni.

Őszi lombszín.

Elnyílt, megbarnult virágok ősz végén.

Little Lime



2013. december 7., szombat

Mire jó az őszi avar?

A hideg idő beköszöntével a növények ismét egy nagy változás előtt állnak. Készülnek a téli hónapokra. Fajonként változó, hogy mikor kezdik meg ezt a felkészülési munkát. Céljuk közös: károsodás nélkül átvészelni a kellemetlen környezeti körülményeket.


Legszembetűnőbb változás a lombkorona elvesztése. Ez lehet teljes vagy részleges. Ha teljes, akkor lombhullató vagy nem örökzöld növényről beszélünk. Megemlítem, hogy van még örökzöld, fakultatív örökzöld, lomblevelű örökzöld növénycsoport is. Mindegyikben közös, hogy lombjukat folyamatosan cserélik (tehát tévhit, hogy nem váltják le lombjukat), de egyik sem annyira szembetűnően, mint a lombhullató csoport.
De miért is hullajtják lombjaikat a növények?
Két fő ok köré csoportosíthatjuk a lombhullást:
·               az egyik a kényszer,
·               a másik úgynevezett belső okokra vezethető vissza, vagyis a természet rendjére.

Kényszer
Növények minden őket érő negatív hatásra reagálnak valamilyen módon. A sok reakció közül a lombhullás csak az egyik.

Szárazság.
Ha a növény nem kapja meg az életfeltételeihez szükséges mennyiségű vizet, akkor több folyamatot (lankadás, fonnyadás, hervadás, kiszáradás) követően kiszárad. Vízhiány esetén a növény mindent elkövet azért, hogy léte fennmaradjon, sőt biztosítani igyekszik a fajfennmaradást. Az idős levelekből kivonja  a vizet, és a fiatalabb levelekbe, hajtásokba pumpálja, ezáltal a növekedése nem áll le, sőt a növekedési ciklust lerövidíti, és koncentrál a virágzásra, termésképződésre, hogy ez által faja fennmaradhasson. A mag ugyanis mostoha körülmények között is több évig csíraképes (persze ez fajonként erősen változó). A vízelvonás következménye, hogy lombjának egy részét elhullajtja. Hogy mekkora részét, az függ a vízhiány mértékétől, valamint a növény fajától. Bizonyára többen jártak már úgy, hogy nem tudták okát annak, miért dob el oly sok levelet egyszerre kedvenc fikuszuk, vagy éppen leanderük. A kislevelű fikusz, vagy a leander egyszeri vízhiány hatására képes leveleinek 1/3-át eldobni.

Károsítók.
Növényeinket nagyon sok kártevő, kórokozó támadhatja meg. Ezt praktikákkal igyekeznek a növények megakadályozni, de ha mégis bekövetkezik a baj, akkor sem adják fel a küzdelmet. Az egyik védekezési praktika, hogy a megtámadott terület környékén a szöveteit elhalasztja a növény, így a károsító nem jut táplálékhoz, tehát nem tud kifejlődni a növényen. Ha túl erős a fertőzés, akkor a levél eldobásával is reagálhat, így leveti magáról az ellenséget.

Tápanyaghiány.
Hasonlóan a vízhiányhoz, tápanyaghiány esetében is biztosítani kívánja a növény létének és fajának fennmaradását, ezért az idősebb levelekből kivonja a hiányzó tápelemet, és a fiatalabb levelek, hajtások felé továbbítja annak érdekében, hogy a fejlődése biztosítva legyen. Ennek következményeként az így kizsákmányolt levél elpusztul, lehullik. De mielőtt ez bekövetkezne, a növény fontos információt küld számunkra. Különféle levélelszíneződésekkel jelzi az éppen hiányzó tápelemet. Ezt kell időben észrevennünk, felismernünk és beavatkoznunk.

Méregtelenítés.
A növényekbe is nagyon sok mérgező anyag jut be. Ezek kis dózisban nem károsítják a szervezetüket, de jelenlétük felesleges, ártalmas, gátló hatású, ezért igyekeznek azoktól megszabadulni. Mivel nem rendelkeznek olyan kiválasztó szervekkel, mint az állatvilág, ezért olyan szerveikbe halmozzák fel, amelyek leválasztódnak róluk. Legkézenfekvőbb a levél, ami minden évben cserélődik, de ilyen a fák kérge is. Egyes fajok intenzívebben, mások kevésbé intenzíven váltják kérgüket. Gondoljunk a platánra és nyírfára.

Belső okok
Öregedés.
Növényeink levele egy éven belül elöregszik, követ egy bizonyos vegetációs ciklust. Ennek időtartama fajonként változó, van olyan növény, amelyik egy éven belül többször is lombot vált. Az öregedés egy természetes folyamat, egy levelet vizsgálva annak csúcsától indul, és halad a nyél felé. Ahogy közeledik az alsó része felé, ott etilén halmozódik fel. A levélleválási zóna az etilénre érzékeny, kialakul a levélalapi leválasztó szövet, a levél rögzítése így meggyengül, és kisebb fizikai behatásokra a levél leválik, helyét a fa befedi.
Külön köszönet a fáknak azért, hogy az őszi lombhullást oly módon végzik, hogy nekünk, embereknek csodálatos élményeket nyújtanak: megnyugtató hangulatot, szép színeket, aromás illatokat, kellemes hangokat.



Mit kezdjünk a lehullott lombbal?
Sok kerttulajdonos küzd a lehullott lombbal. Tapasztalataim szerint többségben vannak azok, akik negatív érzésekkel tekintenek az avarra. Számukra a lomb:
·               munkát okoz, többször kell gyűjteni,
·               problémát jelent az elhelyezése, kezelése,
·               netán a szomszédokkal kialakult viták tárgyává válik.
Pedig a lehullott lomb sok hasznos dologra alkalmas. Sajnos az ember gyorsan elfelejti gyermekkorát, amikor boldogan, gondtalanul bokáig gázolt, hempergett a száraz avarban. Óvodás, általános iskolás koromban még csapatépítő elfoglaltságnak sem volt rossz egy-egy nagyobb parkban, ligetben összegyűjteni az avart. Akkor még elfogadott volt, hogy osztályok közös munkával gyűjtsék halmokba. Ma már ez csak a múlt.


A fák levele élettelen állapotukban is hasznos anyagok. Túl azon, hogy tiszta szerves anyag, látványnak sem csúnya, amikor még a fán van, de lehullott állapotában is lehet komoly színelem a kertben.

Összegyűjtve az avar felhasználható:
·         Komposzt előállításra. Igen jól lazítja az amúgy tömörödésre hajlamos komposzthalmot, ügyesen kell elkevernünk a többi szerves hulladék közé. Őszi fűnyíráskor érdemes a gyepen hagyni, és a hagyni, hogy a fűnyíró gép gyűjtse össze a lenyírt fűvel, ezzel igazi laza szerkezetű nyers szerves anyagot kapunk.


·         Megfelelő alomanyag tyúkok, libák, kacsák számára. Akár az ólba, akár a kifutó földes udvarukra terítve. Az állatok ürülékével összekeveredve (a kapirgáló tyúkok csodás keverőnek bizonyulnak) igen kiváló minőségű takaró, vagy komposztanyaggá válik.


·         Nagyszerű talajtakaró anyag. Még a diófa levele is, amely tartalmaz ugyan némi csírázás, növekedés gátló anyagot, ezért tudni kell, hogy hová terítsük, pl. közlekedő utakra, vagy cserjék, fák tövébe.


·         Kitűnően lehet vele téli védelmet készíteni a fagyérzékeny növények számára.
Több helyütt olvashatunk arról, hogy a fertőzött (kártevővel, károsítóval) lomb nem alkalmas komposztnak és talajtakarónak. Valóban érdemes odafigyelni a beteg lomb felhasználásra. Helyes komposztálás során a károsítók jelentős része elpusztul a lebomlás során képződött hő hatására, ezért én a komposztálást nem zárnám ki, viszont talajtakarásnál lehetőleg ne ugyanazon fa alá kerüljenek vissza, amelyikről lehullottak. Ha lehet próbáljuk minél távolabb felhasználni.
A kemény lombú fák (dió, tölgy, bükk, gyertyán) avarja nehezebben komposztálódik, de ezzel csak akkor kell foglalkoznunk, ha önállóan komposztáljuk őket. Ha bekeverve kerül a komposzt halomba, akkor ezzel nem kell törődnünk.

Így néz ki egy érett avarkomposzt. A szerkezete igen laza, ezért kötött talajokhoz is kitűnő lazítónak.


És mire nem való a lomb?
·         kukák kitömésére,
·         tüzelésre,
·         árokpartok, utak menti zöldfelületek feltöltésére.

És mire használja a lehullott lombot a természet?
·         Természetesen talajt készít belőle, és kitűnő erdei talaj lesz belőle.
·         Táplálja vele a talajban élő hasznos szervezeteket.
·         Egyes állatok téli vackot építenek belőle, pl. a süni.

Ha ilyet láttok, akkor azt ne bolygassátok, mert süni van alatta. természetesen a süni nem nyílt terepen készít ilyen vermet. Itt egy nagyobb edény mögé vackolta be magát.

A lombot óvatosan lefejtve előtűnik az alvó süni.


·         Míg más állatok szellőzőnyílást építenek segítségével. Így tesz a földigiliszta, amikor a járatába húzza ősszel. Ezzel levegőt biztosít magának, a sok őszi csapadék sem tudja eltömni a járatát, plusz szigeteli is a járat bemeneti nyílását.

2013. november 28., csütörtök

Karácsonyfa kiválasztása, gondozása.

A karácsony várása, a karácsonyi készülődés szívünkben, lelkünkben idéz elő kellemes, szeretettel teli érzelmeket. Ehhez az ingerhez szorosan kötődik a fenyőfa-karácsonyfa által az érzékszerveinken keresztül ránk gyakorolt élmény. Ebben a cikkben a karácsonyfának alkalmas fenyőkről, azok tulajdonságairól, kiválasztásuk szempontjairól, beszerzési helyekről, helyettesítő megoldásokról, és az ünnep utáni kezelésükről írok.
A karácsonyfa-állítás valószínűsíthetően Skandináviából származik, és valamikor az 1600-as évek elején gyűrűzött tovább Európa államaiba. Hazánkban ez a szokás a 19. század második felében kezdett meghonosodni. A karácsonyfa-állítás hagyományának megteremtésében Brunszvik Teréznek jelentős érdemei vannak, ugyanis nevéhez köthető az első „magyar” karácsonyfa. Irodalmunkban először Jókai Mór: A koldusgyerek című művében jelenik meg.
A magyar hagyomány szerint a karácsonyfát december 24-én állítják, és január 6-án (vízkeresztkor) szedik le.
A karácsonyfa nem minden országban fenyőfából „készül”. Egyes nemzetek egyéb növényeket is használnak erre a célra, például Amerikában a magyalt-Ilexet.
Magyarországon legelterjedtebb a Közönséges lucfenyő - Picea abies.










        


Mind a természetben, mind a magánkertekben legnagyobb számban megtalálható fenyőfélénk. Karácsonyi népszerűségét viszonylag gyors növekedésének és szép formájának köszönheti. Gyors növekedésének és elterjedtségének köszönhetően talán a legolcsóbb karácsonyfa a fenyők között. Tűlevelei aprók, színük sötétzöld, illatuk erőteljes. Hátránya, hogy lombját gyorsan elveszti, meleg szobákban néhány napon belül hullani kezdenek az apró fenyőtűk.

Dobogós helyet érdemelt ki az Ezüstfenyő (szúrós luc) – Picea pungens
Levelei hosszabbak, és keményebbek, csúcsuk hegyesebb, ezért igen szúrósak. Innen ered elsődleges neve is, a szúrós luc. Másodlagos nevét a nemesítésnek köszönhető ezüstkék színű fajtáiról kapta. Fenyőfa árusoknál elsősorban ezt a kék fajtáit keresik. A képen jól látható a színeltérés.








    

A bal fenti képen jól látható a színkülönbség. A jobboldali képen azt is láthatjuk, hogy a fiatal hajtások kékebbek, ahogy idősödnek, úgy fakul meg az élénk kék szín a leveleken. Gyantájának illata erős, kellemesen aromás. Leveleit elszáradva sem hullajtja le tömegesen, ezért sokáig a lakásban tartható.

Díjazottak között találhatjuk a Nordmannfenyőt (kaukázusi jegenyefenyő) – Abies nordmanniana. Levelei hosszúsága az ezüstfenyőéhez hasonló, de attól sokkal lágyabb, selymesebb. Érintésük kellemes, a tűlevél vége tompa, ezért nem szúr. Színe élénkzöld két fonáki fehér sávval. Ez jól látható a lenti képen.



Gyantájának illata aromás, kissé citrusos illatnyommal. A fa fejlődése lassú, kedvezőtlen időjárás mellett egyenetlenül fejlődik, ezért gyakori a nem túl formás fa. Leveleit elszáradva nem hullajtja le. Drága fenyőfajta.

A dobogót ostromolja a Duglászfenyő – Pseudotsuga menziesii. Zöld és kék színben is kapható. Tűlevelei az előbbi fajokéhoz hasonlóan rövidek. Az előzőekhez képest a leglágyabbak, leghajlékonyabbak, végük hegyes, ezért enyhén szúrósak. Illatuk erőteljesen citrusos. A képeken láthatjuk gyönyörű formás alakját, és a két legjellemzőbb színét.










    

Kiszáradva leveleit nehezen dobja el, ezért is alkalmas karácsonyfának.

Újabban nagy divat, hogy egyesek különleges fajtájú fenyőket vásárolnak karácsonyfának. Ezek ritkák, lassú növekedésűek és igen szépek. Leveleiket nem hullajtják, meleg szobában is tartósak. Áruk igen borsos. Ilyen a Kolorádó fenyő – Abies concolor










     

A következő képen a kolbászfenyő – Abies pinsapo látható.
Különlegessége, hogy a vesszőt körkörösen (hengeresen) tűlevelek borítják.



Közönséges jegenyefenyő – Abies alba



A rövid tűs fenyők mellett néhány hosszú tűs fenyő is elterjedt. Közülük legtöbben a Feketefenyőt – Pinus nigra vásárolják karácsonyfának. Lombozata ritka, tűlevelei sokszor hosszabbak rövid társainál. Színe zöld, gyantája közepesen erős illatú. Megszáradva leveleit nem hullajtja. Fekete színű hajtásai üdítő látványt nyújt a zöld tűlevelek mögött.


 







  


További csoport alkotó az Erdeifenyő – Pinus sylvestris. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a feketefenyő, de a vessző színe nem fekete, hanem répaszínű, ami idővel világosbarna színűvé sötétül.

A divat és a piaci kereslet hatására a hosszú tűs fenyők között is megjelentek a drágább fajták. Őket az ínyenc, vastag pénztárcával rendelkező vevők keresik. Az egyik a Selyemfenyő – Pinus wallichiana. Tűi nagyon hosszúak, puhák, tapintásra selymes, innen is kapta a nevét. Laza ágrendszerű, sűrűnek csak távolról szemlélve nevezhető. Ágai gyengék. Nem igazán karácsonyfa típus. Tobozai óriásiak, karácsonyi díszek készítéséhez kiváló.










  

A másik a Simafenyő – Pinus strobus. Hasonló a selyemfenyőhöz, de tűi rövidebbek.

Vannak továbbá olyan lomblevelű örökzöldek, amelyek fenyő helyettesítői lehetnek karácsonyfa téren. Az egyik ilyen a korábban már említett Magyal – Ilex aquifolium.
Nagyon sok fajtája ismert különféle alakú és színű levelekkel. Levelei örökzöldek, szélein tüskékkel, melyek erősen szúrósak. Ez bizony nem teszi gyerekbaráttá, de az éj leple alatt belopódzó szaloncukor kedvelő manókat távol tartja.








    



A magyalhoz hasonló kinézetű, ám nem szúrós levelű a Kerti mahónia – Mahonia aquifolium.



A fenti felsorolás természetesen nem teljes körű. Minden évben jelennek meg új fajták a piacon, amelyekre természetesen van kereslet.

A rövid ismertetők után néhány egyéb hasznos információval próbálok szolgálni.
A karácsonyfának való fenyő kiválasztása családonként más és más szempontok alapján történik. Van, aki ragaszkodik a jól megszokott és bevált fajhoz, mások az eladó szakértelmében bíznak, vannak, akik a barátok tapasztalatait kérik ki, de sokszor sokkal racionálisabb dolgok döntenek pl. a rendelkezésre álló hely, a pénzügyi lehetőségek, megvételre kínált választék stb. Bárhogy is van, vásárláskor vegyük figyelembe az alábbiakat:
Milyen hőmérsékletű helyre állítjuk a fát?
Minél melegebb a helység, annál hamarabb szárad el a fa. Tévhit, hogy vízbe állított fenyő tovább bírja. A növények vízfelvételét a levelek párolgása által generált szívóhatás tartja fenn. A növény vízszállító edényei úgy néznek ki, mint egy szívószál. A levél szív felül, alul a gyökérnél pedig belép a víz a szívószálba. Mindaddig áramlik a víz benne, amíg légbuborék nem kerül bele. Ha mégis belekerülne egy sérülésnél, akkor a levelek szívóhatása által előbb- utóbb eltávozik, de a fa kivágásával a folytonosság megszakad. Sokszor hetek telnek el, mire a fa a kivágástól a szobába kerül. Ekkor vízbe állítani abszolút felesleges. A fa kiszáradását tehát a levegő hőmérsékletének alacsonyan tartásával tudjuk késleltetni.
Mennyi ideig tartjuk meg a karácsonyfát?
Ha csak néhány napig, akkor a gyorsan száradó, és leveleit könnyen hullajtó faj is megfelelő lehet.
Mennyi pénzt szánunk rá?
Mit szeretnénk kezdeni a fával a karácsony után?
Kidobhatjuk a szemétbe, ebben az esetbe ezt tegyük kulturáltan. A negyedik emelet ablakából kivágott fenyő magára hagyva nem szép látvány.
Tűzifaként hasznosíthatjuk.
Leapríthatjuk ágdarálóval és talajtakarónak teríthetjük, vagy komposztálhatjuk.
Kiültethetjük a kertbe. Természetesen erre csak a földlabdás fenyő alkalmas.
Visszavihetjük a kertészetbe. Vannak olyan kertészeti árudák, amelyek földlabdás fenyőket meghatározott feltételek mellett visszavásárolnak.
Mennyi díszt teszünk rá?
Sok és nehéz dísz nagyon megterhelő egy fa számára, ezt nem minden fajta ága bírja el, ezért célszerű az ágak erősségét, tartósságát is nézni.
Milyen rögzítő eszközünk van?
Fontos-e számunkra a természet védelme?
Ha igen, akkor elsősorban földlabdás fát vegyünk, amit karácsony után ültessünk ki. Többen sóhajtanak most fel. Igen ám, de hová ültessem. A kiültetés még a saját kerttel rendelkezők számára sem egyszerű feladat, hisz néhány év alatt betelik a kert. A problémára több megoldás adódik.
Az egyik, hogy olyan kereskedőtől veszünk fát, aki azt később visszaveszi tőlünk.
A másik, amikor e célból társulunk olyan kerttulajdonossal, aki szívesen elülteti a fánkat.
A harmadik, amikor a helyi hatósággal (önkormányzat) együttműködve olyan területekre ültetjük ki a fákat, ahol azt a hivatal szívesen veszi.
A negyedik megoldás, hogy a kertünkben már nagyra fejlődött fát nem neveljük tovább, hanem kivágjuk karácsonyfának, így nem telik meg a kertünk fenyővel, és még a természetet sem romboljuk, hisz mindig van utánpótlás.
Nem gondolom, hogy természetbarátként csak földlabdás fában gondolkodhatunk. Az se természetkárosítás, ha olyan helyről vesszük a fát, amit kimondottan karácsonyfa célból ültetvényszerűen telepítettek. Ekkor nem fenyvest károsítanak az eladók, hanem az ültetvényt aratják le.

Hol vásároljunk? Mire figyeljünk vásárláskor? Kik árulnak karácsonyfát?
Karácsonyfát szinte mindenhol kapni, csakúgy, mint görögdinnyét nyáron. Ez olyan szezonnövény, amelyből a kereskedők még az év vége előtt egy utolsó hasznot szeretnének húzni. Ezért nagyon legyünk körültekintőek, és alaposan válasszuk meg, hogy kitől vesszük meg a fát. Elsősorban attól vásároljunk, aki megtermesztette, felnevelte a fát, kimondottan erre a célra nevelte. Másodsorban olyan kereskedőtől, aki olyan ültetvényből szerezte be a fákat, amit karácsonyfának telepítettek. Harmadsorban olyan helyről, aki kényszerű fenyves kivágásból szerezte be a fákat, azaz igazoltan nem ebből a célból kellett a fenyvest kivágni. Olyan helyről ne vásároljunk, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni a fák származási helyét, eredetét.
Ne vegyük meg azt a fát, ami:
·   Elvesztette az illatát. Minél gyengébb az illata, annál régebben vágták ki, azaz mire felállítjuk karácsonyfának, már hullatja is a levelét.
·         Vásárláskor már hullajtja a lombját.
·         Tűlevelei tapintásra ridegek, száraz hatásúak.
·         Leveleken betegség tüneteit látni, rozsdás foltok, gubacsok stb.
·         Származása ismeretlen.
Legjobban akkor járunk, ha saját magunk választjuk ki a fenyőt egy erre a célra telepített ültetvényből. Szerencsére ma már sok ilyen ültetvényt találhatunk. Érdemes felkutatni őket.
Jómagam közel 10 éve saját célra nevelek különféle fajtájú fenyőket karácsonyfának. Kezdetben, mikor még kisebbek voltak, dézsásként alkalmaztam őket, ma már vágok is ki közülük. Nem kell hozzá nagy terület. Nekem egy körülbelül 14 x 25 méteres területen belül vannak a fák, mára szép fenyőligetem lett belőlük.

Újdonság az internetes karácsonyfa kereskedelem, melyről bővebben www.karacsonyfawebshop.hu oldalon tájékozódhatnak. Nekik köszönhető egy nagyon ötletes infografika is, amit a cikk végére csatoltam, de megtekinthető az előbb említett oldalon is http://karacsonyfawebshop.hu/erdekessegek-a-karacsonyfarol 


2013. november 23., szombat

Őszi lemosó permetezés

Károsítók elleni védekezés lehetőségei lombhullás után.


A gyümölcsösben az őszi szürettel nem ért véget a tennivalóink sora. Ha a vegetációs időben meggyűlt a bajunk a károsítókkal, akkor mindenféleképp javasolt az őszi lemosó permetezés. Szakemberek között vannak véleménykülönbségek a lemosó permetezések létjogosultságáról. Egyesek feleslegesnek tartják, ők inkább az állománykezelésekben hisznek, azaz azt vallják, hogy minden betegséggel akkor kell megküzdeni, amikor jelentkezik. Ezzel szemben mások támogatják a lemosó permetezéseket, mert hisznek abban, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a károsítók számát gyérítsük, ezzel akár meg is előzhetünk egy-egy komolyabb fertőzést.

Lombhullás közben.

Én támogatom az őszi és a tavaszi lemosó permetezést is, kiegészítve egyéb agrotechnikai kezelésekkel, melyekről a cikk későbbi részében írok. A lemosó permetezéseknek megelőző hatásuk van, hatásosan gyérítik a veszélyes károsítókat, ezzel a vegetációs időben kijuttatott vegyszer mennyiségét is csökkentik. Mivel a fák nyugalmi állapotában végezzük el, ezért kis túlzással bio módszernek is tekinthetjük. Mindenesetre a biológia kertművelést folytatóknak javaslom, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.

Mi ellen hatásos?
Szinte minden ellen, ami ilyenkor a növényen, az alatti földterületen található, illetve ott telel. Mégis mik ezek? A teljesség igénye nélkül:
·         almatermésűek tűzelhalása,

Tűzelhalás almafán.

·         baktériumos eredetű ágelhalások,
·         alma, körte ventúriás varasodása,
·         birs diplokarponos betegsége
·         levéltetvek,
·         atkák,
·         pajzstetvek,
·         vértetűk,
·         kajszi és őszibarack pszeudomonászos (gutaütés) elhalása,
·         dió xantomonászos betegsége,
·         körte, cseresznye, meggy, mikoszferellás levélfoltossága,
·         szilvarozsda,
·         cseresznye, meggy blumeriellás és fómás foltossága,
·         dió gnomóniás betegsége,
·         kajszi apiognómiás levélfoltossága,
·         kajszi sztigminás betegsége,
·         mogyoró lisztharmat,
·         alma lisztharmat,

Lisztharmatos almaág.

·         kajszi lisztharmat,
·         Őszibarack tafrinás levélfoltosodás,
·         szőlőlisztharmat,
·         körtelevélbolha,
·         rózsák levélbetegségei, stb.

Levélbeteg rózsa.


Mikor végezzük?
A permetezést ősszel a lombhullás közben kell végezni, mert ekkor a lombon áttelelő károsítók ellen is hatékonyabban védekezhetünk. Ha netán már lehullott a lomb, akkor se essünk kétségbe, és pláne ne mondjunk le erről a védekezésről. Ebben az esetben a lehullott lombot is permetezzük át alaposan, még akkor is, ha azt a később összegyűjtjük, és elszállítjuk.  A lomb égetését szándékosan nem írom. Nem vagyok híve a nyakló nélküli kiskerti tüzelésnek. Nagy pazarlásnak, és legfőképp környezetünkkel, lakótársainkkal szembeni támadásnak tartom a füstölést. A kerti szerves hulladéknak a komposztálókban a helye. Most nem térek ki a komposztálásra, de annyit szeretnék megjegyezni, hogy felejtsük el végre a manapság mélyen belénk rögzített komposztálási módokat. Ma a komposztálás alatt nem azt értjük, amit a természet művel az elhalt szerves anyagaival, hanem azt hogy ki tudja csicsásabban összegyűjteni a kerti hulladékot. Néhány komposztálásra ajánlott edényzetnek köze sincs a komposztáláshoz. Viszont az eladójuk jó pénzt tud keresni velük.  Legegyszerűbb komposztálás, ha a szerves anyagot egyszerűen csak kiterítjük a kert egy éppen szabad szegletére.  Ezt más néven talajtakarásnak is hívhatjuk.
De vissza a permetezés idejéhez. Nos ősszel végezzük fagymentes időpontban. A permetezés és a fagyás között múljon el legalább 12 óra.   
Milyen növényeket permetezzünk?
Gyakorlatilag az összes fás szárral nyugalmi állapotba kerülő lombhullató növényt lehet lemosó permetezéssel védeni. A permetezés létjogosultságát az dönti el, hogy milyen károsító és mekkora intenzitással támadta meg az adott növényt a vegetációs időben. Ha ugyanis egy egészséges, ellenálló növénnyel rendelkezünk, akkor felesleges a permetezés.
Lágyszárú élő lombozattal rendelkező növényeket az erős vegyszer koncentráció károsíthat, ezért esetükben nem javasolt a lemosó permetezés.
Milyen szerrel permetezzünk?
Hála a növényvédő szert gyártók leleményességének a piac tele van alkalmazható szerekkel. Hosszú lenne felsorolni őket, ezért inkább iránymutatást szeretnék adni, a többit pedig a szakkereskedések hozzáértő eladói biztosítják.
Az alkalmas szer kiválasztására a legjobb útmutatót az adja, hogy mi ellen szeretnénk permetezni, konkrétabban milyen károsítók gyengítették a védendő növényt.
Ha:
·         Állati kártevők, közülük is a szívó károsítók okoztak gondot (atkák, levéltetvek, pajzstetvek, vértetűk), akkor olajos lemosót kell választanunk.
·         Gombás, vagy baktériumos fertőzés esetén réztartalmú szerekkel védekezzünk.
·         Gyakran előfordul, hogy állati baktériumos és gombás károsítással is szemben állunk, erre valók a kombinált szerek, melyek a rézen, olajos lemosón felül ként is tartalmaznak.  
Néhány közismert szer; Bordóilé Neo, Bordói por, Champion, Rézkén, Olajos rézkén, Bordóilé+Kén Neo, Vektafid.
Hogyan permetezzünk?
A permetezés alapos legyen, terjedjen ki minden apró részletre, a  törzset, ágakat minden irányból alaposan járjuk körbe és nagy mennyiséggel permetezzük le. Mint az eljárás nevében is benne van, lemosó szerűen folyjon a permetlé az ágakon, törzsön, faleveleken. A kezelés során lényegesen nagyobb mennyiségű permetlével kell számolnunk, mint amennyi egy hagyományos permetezés során elfogy.
Milyen agrotechnikai kiegészítő munkálatokat érdemes elvégezni?
Mi az az agrotechnika!?! A növénytermesztésben olyan beavatkozások gyűjtőneve, amely vegyszerek használata nélkül a károsítások elhárítására irányul.
Nem szabad csak a lemosó permetezésben bízni. A permetezés nagyon jó kiegészítője, sőt sok esetben még a helyettesítője is egy-egy jól elvégzett agrotechnikai beavatkozás.
Milyen eljárások tartoznak ide?
1.      Beteg, károsított növényi részek eltávolítása.
2.      Növényi sebek kezelése.
3.      Károsítók fizikai megsemmisítése.
4.      Károsítók összegyűjtése, majd megsemmisítése csapdák segítségével.
Nézzük őket részletesebben.
Beteg növényi részek eltávolítása.
Ebbe aztán minden beletartozik, akár a teljes növény likvidálása is. Mivel a nyugalmi időszak alatt ellátandó munkákról van szó, ezért nem térek ki az ebbe a csoportba sorolható összes agrotechnikai munkára, csak az itt aktuálisakra.
Mumifikálódott termések leszedése. Télre a fán maradó termések többnyire betegségek melegágya, ezeken, illetve ezekben telelnek a betegségek áttelelő képletei. Ilyen például a monília. Ezért fontos ezeknek az egykor volt terméseknek a leszedése.

Mumifikálódott őszibarack.

Ágakra rászáradt levelek szintén betegségek miatt maradtak fenn a fán. Egészséges levelek ősszel lehullnak. Ha nem így tesznek, akkor annak nyomós oka van. Az ilyen leveleket ággal együtt távolítsuk el.
Beteg ágak levágása. Gyakran előfordul, hogy a tenyészidőszak alatt kárt okozó szervezet a hajtáson marad, megpróbál ott telelni, hogy tavasszal ne kelljen messzire mennie. Ilyen lehet a lisztharmat, ami ugyan nem az ág felületén, hanem a rügypikkelyek között telel, de az ilyen ágat könnyen felismerhetjük deformációjáról. Az ilyen ágakat egészséges részig visszavágva kell eltávolítani.
Beteg, elhalt, károsodott kéreg, háncs eltávolítása. Ilyet többnyire a fás részeket támadó rákos betegségek okoznak, de egyre gyakoribbak a farontók (szú, cincér) által okozott elhalások is. Az ilyen kérget, háncsot az egészséges részig ki kell vágni, tiszta sebet kell kialakítani, majd ezt kezelni szükséges.

Károsodott kéreg.

A kéreg sötét elszíneződése elhalásra utal.

Jelenléte utalás a kéregelhalásra.



Minden növényi sebet kezelni kell.
A lombhullás után nagyobb rálátás nyílik a fa fásodott részére, koronájára, törzsére. Ilyenkor vesszük észre, hogy milyen sok seb tud keletkezni kedvenc növényünkön. ha ezek a tenyészidőszak során elkerülték a figyelmünket, akkor most vegyük a fáradtságot, vegyük észre, és kezelésbe őket. Ilyen sebeket keletkezhetnek mechanikai sérüléstől, amit okozhatunk mi magunk szüretkor, vagy a fa alatti munkák során, de törhetnek ágak a széltől, a termés súlyától, verheti jég a hajtásokat, vagy dörzsölődhetnek egymáson az erős légmozgás hatására, rossz kötözés következménye is lehet, és még sokáig lehetne sorolni. Lehet fagy hatására nyílt seb, vagy rákot okozó gombás, baktériumos betegség, de egyes fás részben élő, vagy onnan táplálkozó kártevők is előidézhetnek komoly sebeket. Jelentős sebzési forrás a metszés is, amikor nem körültekintően járunk el, vagy rossz helyen vágjuk le az ágakat.
A sebeket ki kell pucolni egészen az egészséges részig. Gyakran elég nagy háncsfelületet érinthet a munka. A kitisztításhoz éles kést, metszőollót, ágkaparót, drótkefét, spaklit is segítségül kell hívni. A kitisztított sebet le kell zárni fasebkezelő anyaggal. Kerüljük az olyan anyagok használatát (festékek, olajok), melyek mérgező anyagot, nehézfémeket tartalmaznak, és légmentesen zárják a sebet.

Károsítók fizikai megsemmisítése.
A károsítók télen igyekeznek láthatatlanná válni, igaz ezt nem miattunk teszik, hanem a hideg foga elől menekülnek, jelenlétük mégis feltűnik a vizslató szemünk előtt. Amint észrevesszük őket elő a szerszámot és végezzük ki őket, de ha ez nem is sikerül, akkor legalább gyérítsük a számukat. A kéregrontókat el kell pusztítani, de az atkák, levéltetvek, pajzstetvek esetében elég, ha jelentős csapást mérünk rájuk.
Károsítók összegyűjtése csapdák segítségével.
Nyugalmi időszakban erre a legjobb példa a hernyófogó övek, vagy telelést felkínáló szalmakupacok, melyekbe a menedéket kereső károsítók tömegesen elbújnak, így már csak össze kell gyűjteni és megsemmisíteni őket. Kicsit etikátlan ugyan, mert olyan ez, mintha ránk gyújtanák a házat, de talán még az érzelmes kertész is élhet ezzel a lehetőséggel.

Kertésztársak elő a vizslató szemeket, szemüvegeket, szerszámok a kézbe, indulás a csatábaJ!