A biokertészkedés évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a
kertészkedők körében. Minél messzebb kerülünk a természettől, annál nagyobb
misztikum számunkra az efféle kertészkedés. Hajlandóak vagyunk azt hinni, hogy
ez valami olyasféle kertgondozási módszer, ami nagy szakismeretet, komoly
megelőző kísérleteket kíván. Pedig nem szól ez másról, mint a kertünk alapos
ismeretéről, a megfigyelésről és a szeretetről.
A biokertészkedés népszerűsége keletkezésétől számítva
töretlen. Oka hol ebben, hol abban keresendő. Napjainkban népszerűségéhez
nagyban hozzájárulnak az élelmiszeriparban zajló fejlemények, amelyek nagyfokú
bizonytalanságot okoznak a fogyasztók körében. Ma már szinte van olyan
élelmiszer, ami nem is látott természetes anyagot. Olyan dolgokat eszünk nap
mint nap, amelyeknek hatása ismeretlen az emberi szervezetre. Egészségkárosító
hatásukat hol cáfolják, hol megerősítik. Sajnos egyik hírnek sem hihetünk, mert
minden attól függ, hogy ki finanszírozta azokat a kísérleteket, amelyekkel
alátámasztották a hírt. Eljutottunk oda, hogy egy termék komoly előnyre tesz
azért, mert „csak” természetes anyagok felhasználásával készül. A termék ezen
tulajdonságát aztán drága reklámokban kürtölik világgá. Könyörgök, mégis miből
kellene készülnie az élelmünknek, mint természetes anyagból?
Megnyugodhatunk attól, hogy „csak” természetes anyagból
készült élelmiszert fogyasztunk? Á dehogy. Mik ezek a természetes anyagok?
Hogyan állították elő őket? Milyen szerekkel kezelték termesztésük során?
Hogyan takarították be őket? Hogyan kezelték addig, amíg termék nem lett
belőlük? Számtalan olyan kérdés, ami mind befolyásolja azt, hogy milyen
minőségű élelmiszer kerül nap mint nap az asztalunkra. De mi van akkor, ha
magunk állítjuk elő élelmünket, vagy legalább annak egy részét? A kérdés
költői. Mindenki tudja a választ.
Ma már szinte lehetetlen biokertészkedésről beszélni. Pontosabban
beszélni lehet róla, csak megvalósítani lehetetlen. Ahhoz messze el kell
vonulni a világtól egy eldugott kis tanyára, ami a civilizált településektől
sok tíz kilométerre található. A biokertészkedés alatt szerintem ma azt a
törekvésünket kell érteni, ami a vegyszerek mellőzésére irányul. A vegyszerek
mellőzése azonban csak egy szűk keresztmetszete a biokertészkedésnek. Egy igazán elhivatott kertész ettől többet
tesz. Többek között:
-
ügyel a talajra,
-
a termesztés során nem ismeri a hulladék fogalmát,
-
bevonja a természetet,
-
elfogadja a növényeket is érző, reagálásra képes
lényeknek,
-
csak azt veszi el, amire szüksége van.
Sokunknak nem adatik meg, hogy olyan helyre vonuljunk el,
ahol igazi biokertészkedés folytatható, ezért nekünk marad a minimalizálásra
való törekvés. Minimálisra szorítjuk le:
-
a vegyszerek használatát,
-
a természetidegen anyagok beszivárgását a
kertbe,
-
a kertünk természetes élővilágának rombolását,
-
táplálékunkban az idegen, ismeretlen helyről
származó elemek mennyiségét.
Szerintem utópisztikus gondolat ma a vegyszerek teljes
mellőzése. Nélkülük kevés termény teremne meg a kertekben. Olyan növénybetegségekkel
állunk szembe, amiket vegyszerekkel is nagyon nehéz megállítani, sőt némelyiket
lehetetlen is. Ennek ellenére nem szabad feladni a törekvésünket. Új és új
megoldásokat kell találni annak érdekében, hogy növényeink produkálják azt az eredményt,
amit elvárunk tőle. Az elvárás szónak nagy jelentősége van a biokertészkedésben.
Eleve kudarcra ítéltetünk, ha olyat remélünk, amit elérni nem lehet. De nem
akarom a végletekig húzni az időt a bevezetővel.
Keressük együtt a megoldásokat. Tanítsuk egymást a
természetes kertészkedésre. Ebben szeretnék segíteni annak, aki ilyen
termesztésben gondolkodik. Igyekszem megosztani ismereteim, tapasztalataim e
téren. Igyekszem hobbikertészek számára is „fogyasztható” ismeretekre átdolgozni
a szakirodalmat. Tartson velem, akinek kedve van hozzá.
