Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2012. február 21., kedd

Kertet építünk

A tervezés-építés oldalon elindítottam egy kerttervezés, kertépítés tanfolyamot. Aki a közeljövőben kertépítésre, kertfelújításra szánná el magát annak érdemes lehet végigkövetni az oda felkerülő cikkeket, még akkor is, ha nem saját kivitelezésben tervezi a megvalósítást.

2012. február 15., szerda

Lilaakác metszése

A futónövények közül talán az egyetlen, amelyik ámulatot keltő virág pompával képes megajándékozni bennünket. Kifejlett példányok, akkora virág tömeget képesek fejleszteni, hogy a tekintetet több száz méterről is magukra vonják. Egyes fajták egyedi illata szintén rabul ejti az ínyenc orrokat és azok tulajdonosát. Mindehhez természetesen az kell, hogy jól érezze magát a lilaakác. Kedvezőtlen körülmények között nemhogy virágot nem fejleszt, de még növekedni sem képes, levelei sárgulnak, barnulnak, friss hajtásai elhalnak, a növény szenved. Különösebben nem igényes, de a talaj magas mésztartalma végzetes számára, ezért inkább kissé savanyú talajokba ültessük. Másik rigolyája a napfény. Megfelelő virágzásához sok napfényre van szüksége.
A lilaakácot konténeres növényként vásárolhatjuk meg a szakboltokban. Szabadgyökerű növénnyel ne is próbálkozzunk. Különféle méretekben kapható, a néhány tízcentis nagyságútól, akár a több méteresig is. Nagyon gyorsan nő, évente több métert is, ezért a legkisebb növény is egy-két év alatt virágzó példánnyá fejlődik. Ezért akinek szerényebbek az anyagi lehetőségei, annak sem kell lemondani a gyors virágzás élményéről. Kisebb példányok (60-80 cm magasságúak) 1200-2000,-Ft között megvásárolhatók, nagyobb növények ára elérheti az 50.000,-Ft is.
Metszésének bemutatásakor kisebb példány telepítéséből indulok ki.
A lilaakác az előző évben kifejlődött ágakon hozza virágait, azaz fás részeken virágzik. Ez metszését is nagyban meghatározza. Virágrügyeit már metszéskor felismerjük, ami némi támpontot szolgáltat. Nem szabad azonban minden virágrügyet meghagynunk, mert ezzel túlterhelhetjük a növényt, vagy kedvezőtlenül befolyásoljuk növekedését.

A képen jól látható a duci virágrügy duó. A virágrügyek teltebbek, a vesszőtől kissé elállnak, csúcsuk kissé íves. Ennek a két rügynek a csúcsa kissé nyitott, ami a tél első részének enyhe időjárása miatt van. A nyitott csúcsban látható a fehéres színű rüggyapot, ami a tél elleni védelemben jó szolgálatot teljesít.

A levélrügyek, vagy más néven hajtórügyek sokkal kisebbek, egészen hozzásimulnak a vesszőhöz, csúcsuk hegyes.  

A lilaakác fajták virágrügyei eltérőek lehetnek. Erre jó példa ez a kép. Ez egy másik fajta virágrügyei, összehasonlítva az első képpel jól látni a különbségeket. Fajtától függetlenül a virágrügy mindig nagyobb, kerekebb, és szőrösebb, mint a levélrügy.

A metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a növényt. Az alábbiakat vizsgáljuk:
- virág-hajtórügy aránya,
- vesszők állapota,
- vesszők mennyisége, növény sűrűsége,
- növény egészségi állapota,
- növény fejlettsége.

A metszések általános részéről szóló cikkekben részletesen is foglalkoztam a metszés előtti növényvizsgálatról, ezért itt csak röviden a lilaakácra vonatkozó dologkra térnék ki.
Mindegyik pont vizsgálata és értékelése összefügg a többi ponttal, ezért önmagában vizsgálni őket nem könnyű.
A virág és hajtórügy aránya egyszerű számolással megtudható. Természetsen nem kell az egész növényen megszámolni. Elég, ha az adott növényre általában jellemző fejlettségű hajtást kiválasztunk és ott megszámoljuk a rügyeket, majd kivetítjük az egész növényre. Ebből láthatjuk, hogy milyen virághozamra számíthatunk, illetve metszéskor korrigálhatunk. Nem árt a rügyek állapotának vizsgálata sem. Kemény teleken előfordulhat, hogy túl sok elfagy. Ha metszőollóval a hosszanti tengelye mentén elvágjuk, akkor látható, hogy zöld, azaz élő, vagy barna, azaz elhalt a rügy.
Vesszők állapota, mennyisége és fejlettsége szintén fontos. Túl sok vessző, nagyon sűrű növényt eredményez, ezért ritkítani kell. Rövid, vékony (ceruzánál vékonyabb) vesszők a növény rossz erőnlétére utal. Sok elszáradt vessző betegségre, elfagyásra, vagy elöregedésre utal.

Az elhalt vesszők sötétbarnák, kérgük ráncos, még az élők világosbarnák és sima kérgűek. Keresztben átvágva őket az élőket könnyű felismerni zöld színükről.




Az egészségi állapotát a fellelhető betegségekről, károsítókról tudjuk megítélni. Pajzstetvek, gombák nyomait könnyű felfedezni. A beteg vesszőket metszés során célszerű eltávolítani.
A lilaakácról tudjuk, hogy jó körülmények között több többméteres hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ha ezt produkálja, akkor kielégítő a fejlettsége, azonban, ha ettől elmarad, akkor az elmaradás mértékenek megfelelő súlyosságú gyengeségről beszélhetünk.
A metszés ideje
Lilaakácot évente két alkalommal kell metszeni. Egyszer nyugalmi állapotban a tél végén, egyszer pedig vegetációban nyáron július vége-augusztus eleje kötül. A nyári metszést csak a megfelelő növekedést produkáló növényeknél kell elvégezni.



2012. február 5., vasárnap

A körte metszése




Mielőtt belevágnék a körte részletes metszésébe, említést kell tenni a fajta sajátosságairól. Korábban az egyik általános metszésről szóló írásomban már említettem a koronaformákat. Nos a körte az egyik olyan gyümölcs, hanem az egyetlen, amelyik oszlopos koronaformát alakít ki. Hajtásai függőlegesen törnek felfelé, fajtától változó erőséggel.

A képen jól látható, hogy a korona eléggé zárt, megnyúlt tojás alakú. Ezt kell majd metszéssel egy kissé megnyitnunk, de nem túlságosan.
Ez a függőleges növekedés nem kedvező számunkra, de az sem lenne kedvező, ha vízszintesen fejlődnének a hajtások. Ezért a metszésnél törekednünk kell arra, hogy a központi tengellyel az oldalágak 30-40 fokos szöget zárjanak be.


A körte növekedése és alanyai
A körtefajtákat öt növekedési csoportba oszthatjuk fel. Ezek a következők:
-          igen gyenge: Nemes Krasszán,
-          gyenge: Vilmos körte, Conference, Giffard vajkörte,
-          közepesen erős: Bosc kobak, Packham’s Triumph, Serres Olivér,
-          erős: Clapp kedveltje, Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes,
-          igen erős: Hardy vajkörte, Diel vajkörte, Papkörte.
Már telepítéskor fontos tudnunk, hogy milyen mértre számíthatunk. Egy szűk helyre nyilvánvalóan nem préselünk be egy erős növekedésű Diel vajkörtét. A fajtaválasztás mellett az alanyra is figyeljünk oda.
A körtét hazánkban két fő alanyon szaporítják:
·         Az egyik a magoncalanyok csoportja, ahová a vadkörte-Pyrus pyraster is tartozik. Magonc alanyon az oltványok erős növekedésűek, későbben fordulnak termőre (6-8 év).
  • A másik  a klónalanyok csoportja, melynek képviselője a birs-Cydonia oblonga. A birs alanyon nem mindegyik fajta fejlődik kielégítően, és a birs a meszes talajt sem igazán tűri. Meszes talajon a birs alanyú körte szenved, levelei nekrotikusak lesznek, virágzást követően rosszul kötődik, a megkötött gyümölcs apró korában lehullik, súlyos esetben a hajtások és akár a többéves vesszők is elhalhatnak. Ezen az alanyon a körte sekélyebben gyökeresedik, nagyobb és színesebb terméseket érlel, korábban fordul termőre (4-5 év) gyenge, vagy középerős növekedésűek.


Nekrotikus körtelevél.

Birs alanyra oltott körtefákat négy nagy csoportra osztjuk:
1.      Birs alanyon nem, vagy csak igen gyengén fejlődik a Bosc kobak, Clapp kedveltje. Ezeket a fajtákat ne is vásároljuk meg birs alanyon még akkor se, ha az eladó igyekszik meggyőzni bennünket erről. Ezeket a fajtákat keressük inkább más alanyokon, pl. vadkörte, vagy egyéb újonnan nemesítésbe bevont alanyokon OH alanyokon.
2.      Birsen gyengén fejlődik a Conference, Packham’s Triumph, Vilmos körte, Guyot Gyula. Ezeket a fajtákat birs alanyon csask nagyon kedvező termőhelyi adottságok mellett válasszuk.
3.      Birsen jó a növekedése a Nemes Krasszán, Repulica, Giffard vajkörte.
4.      Birssel igen jó az együttélése a Hardy vajkörte, Serres Olivér, Téli esperes.
Vásárláskor érdemes jól megválasztani az oltványt. Egyaránt legyünk választékosak a nemes és az alany részre.

Körte koronaformái
A gyümölcsfák törzse a gyökérrendszert és a koronát köti össze. A törzs feladata a gyökér által felvett, tárolt, és termelt anyagok továbbítása a koronába, valamint a fa stabilitásának biztosítása, amit a gyökérrel együtt lát el. Szabvány szerint a gyümölcsfák törzsmagassága a következő lehet:
·         bokortörzs 30-50 cm,
·         alacsony törzs 60-80 cm,
·         közepes törzs 90-120 cm,
·         magas törzs 150 cm.
Minél magasabb  a törzs , annál több hátrányt hordoz számunkra. Magas törzs csak nagyon indokolt esetben lehet célszerű. A magas törzs hátrányai:
·         nehezebben és hosszabb idő alatt jutnak a koronába a gyökértől az anyagok,
·         nehezebb a szüret,
·         problémásabb a metszés,
·         növényvédelemhez speciális eszközökre van szükség.
A túlzottan alacsony törzs is problémákat okozhat, gondoljunk csak a földre lógó ágakra, amik a fa alatt közlekedést, és a terület gondozását nehezíti.
A körte koronaformáit két csoportra osztjuk:
·         hagyományos koronaformák és,
·         intenzív koronaformákra.
Az intenzív koronaformák a modern gyümölcstermesztés elvárásainak felelnek meg, míg a hagyományos leginkább a házikertek saját célú gyümölcstermesztésének adnak alapot.
Az alábbi koronaformákat alkalmazzuk a körte termesztésben:
·         ágcsoportos sudaras korona,
·         szórt állású sudaras korona,
·         kombinált korona,
·         természetes bokorfa,
·         termőkaros orsó,
·         Haag-sövény,
·         Hungária-sövény,
·         Palmetta-sövény,
·         Bouché-Thomas-sövény,
·         karcsú orsó.
Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy mindegyiket részletesen tárgyaljam, de az évek során sort kerítek rájuk. Hamarosan megjelenik egy külön cikk a gyümölcstermesztésben alkalmazott különféle koronaformákról és azok általános jellemzéséről, leírásáról, kialakításuknak kezdeti lépéseiről. Az alábbiakban a körtetermesztésben jolly jokerként használt koronaforma kialakításáról, és metszéséről fogok írni.



A körte jellemző termőrészei:
A dárda.

 A dárda egyéves termőrész, amely 4-5 centiméteres, vagy ettől rövidebb. Csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy, oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak.

A fenti dárda csúcsán az erős vegyes rügy, oldalán a 2 darab fejletlen hajtórügy látható.
Sima termőnyárs.
A termőnyárs olyan 5-15 centiméteres termővessző, melynek csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy, oldalán fejlett hajtórügyek helyezkednek el.
Termőbog, vagy más néven kalács.
A bal oldali képen egy egyszerű termőbog, míg a jobb oldali képen egy öreg összetett termőbogot láthatunk. A jobb oldali megifjításra szorul, amire metszéskor érdemes odafigyelni. Ifjításáról a későbbiekben lesz szó.
A termőbog egy többéves rövid termőrész. A termőbogon jól láthatók a gyümölcskocsányok tapadási helyei. Legértékesebbek az egy,- és kétéves termőbogok.
Minél nagyobb a sima termőnyársak aránya a dárdákkal szemben, valamint, ha egyre több termővessző képződik a kétéves gallyakon annál inkább szükség van a termőrészek ifjító metszésére.
Az általános ismeretek után rátérek a konkrét metszési munkákra. Amit egy külön cikkben mutatok be. 






2012. február 4., szombat

Metszés előtti favizsgálat


Igazán eredményes metszéshez nagyon sok mindent tudnunk kellene a fánkról. Ezeket az információkat egy szakavatott, gyakorlott szakember szeme gyorsan összegyűjti és mérlegeli, majd ezek alapján beavatkozik, azaz megmetszi a fát. De ezt egy kezdő kertésztől, vagy hobbi kiskerttulajdonostól senki sem várja el, hacsak Ő saját magától nem. Aki szeretne minél több metszéshez szükséges információt összegyűjteni, ahhoz, hogy eredményesebben végezhesse ezt a munkát,  annak szeretnék segíteni ezzel a cikkel.

Metszés előtt, de már a fa telepítése előtt is nagyon sok hasznos információra van szükségünk. Ezeket egy cikkben nem tudom bemutatni, ezért több írásom is szól ezekről, sőt van olyan, amit az adott növény metszéskor ismertetek. Ezért akinek ideje engedi érdemes elolvasni a metszés általános részével foglalkozó összes cikket.

A metszés felkészülési szakaszát három részre oszthatjuk.

 Az első az elméleti szakasz, amikor könyveket, újságokat, internetet bújva, kutatva megpróbálunk minél több elméleti tudást megszerezni, elsajátítani.  

A második, amikor kimegyünk a növényünkhöz és alaposan szemügyre vesszük, tanulmányozzuk, netán képeket, feljegyzéseket készítünk róla, annak érdekében, hogy minél alaposabban megismerjük.  

A harmadik, amikor mindezt az információt feldolgozzuk, értékeljük, és ez alapján meghatározzuk a szükséges metszési munkát. Egy nagy gyakorlattal és megfelelő tudással rendelkező kertész ezt a három szakaszt képes a helyszínen egybeolvasztva rövid idő alatt elvégezni, és a metszést lebonyolítani. Az elsővel és a harmadikkal most nem foglalkozom, hanem rátérek a helyszíni vizsgálatra. Az alábbi kérdések mentén ismerjük meg fánkat, annak erőnlétét, egészségi állapotát:

Milyen alakú a fa?

A növények genetikai adottságaiknak megfelelően fejlesztenek egy természetes koronaformát. Díszfák esetében ez a koronaforma elfogadható számunkra, sokszor azért ültetjük épp az adott fajtát, mert olyan a koronaformája. Gyümölcsfák esetében azonban ez forma nem mindig megfelelő számunkra, ezért ezt megpróbáljuk metszéssel befolyásolni, netán olyan alanyra oltani, ami törekvéseinket legjobban kielégíti. Egy kis kertbe például gyenge növekedésű alanyra oltunk törpe növekedésű gyümölcsfajt, azért, hogy 8-10 év múlva (amikor a legjobban terem) ne kelljen helyszűke miatt kivágnunk a fát. Legelterjedtebb gyümölcs koronaformák a:

-          gömb, vagy félgömb,

-          katlan,

-          tányér,

-          orsó,

-          sövény

-          vagy a fentiek kombinációja.

Minden gyümölcsfajnak megvan az a koronaformája, amelyik mellett a legoptimálisabb terméshozamra képes.

Házi kertekben ritkán találni meg ezeket a formákat, többnyire inkább valamire hasonlító koronaformát fedezhetünk fel. Ezt a fellelt formát jegyezzük fel. És válaszoljunk az alábbi mellékkérdésekre:

Milyen koronaformát szeretnénk kialakítani a fánkból?

Milyen lenne a szakirodalom szerinti optimális koronaforma?

Az információ birtokában dönthetünk arról, hogy szükséges-e a korona formáján változtató metszést alkalmazni. Csak egy példát említenék. A körték zöme oszlopos növekedésű, ami a termőalapok képzését nem segíti elő, a koronát zárttá teszi, ezért olyan metszést kell alkalmazni, ami egy kicsit nyitottá teszi a koronát.

Mekkora a fa?

Vajon elfér-e a fa a rendelkezésre álló helyen. Mind magasságban, mind szélességben. Ne csak azt nézzük, hogy adott pillanatban hozzá ér-e a ház falához, vagy eléri-e légvezetéket, hanem azt is, hogy néhány év múlva hogyan változik a helyzet.

Az információ birtokában dönthetünk arról, hogy szükséges-e növekedést csökkentő, vagy éppen azt serkentő metszésmódra.

Mennyire sűrű a fa?

Túlzottan tömött korona:

-           levegőtlenné teszi a fát, ami kedvez a betegségek kialakulásának, a kártevők megtelepedésének,

-          megnehezíti a károsítók elleni védelmet,

-          csökken a termőalapok képződése,

-          csökken a benapozódás mértéke, ezáltal ízetlenebbek lesznek a gyümölcsök, nehezebben érnek be a vesszők, rügyek

-          nehezedik a szüret,

-          túlterheltté válhat a fa.

Természetesen a ritka korona sem ideális, ezért meg be kell állítani az optimális egyensúlyt.

Az információ birtokában dönthetünk arról, hogy ritkításra, vagy hajtásképző metszésre van szükségünk.

Milyen a vesszők, fejlettsége, minősége, koronán belüli elhelyezkedése?

 A vesszők lehetnek vékonyak, vastagok, netán túl erősek. Szabályos növekedésűek, csavarodottak, deformálódtak, ritkán laposak. Hosszúak, vagy túl rövidek. Képződhetnek a korona alján, középen, vagy netán a tetején. Fontos, hogy térben hol helyezkednek el, és ott milyen állapotban vannak. Lehet belőlük túl sok, vagy kevés. Mind, mind nagyon fontos információ. A szabálytalan növekedés történhet betegség, szélnyomás, vagy sűrűség miatt. A túlzottan vékony fény,- víz,- tápanyaghiány oka lehet, vagy netán túlterheltség miatt. A túlzottan vastag a túltápláltság, kevés termés, vagy alacsony vesszőképződés miatt lehet. Térbeli elhelyezkedésüket befolyásolhatja a fény, az öregség, a termés eloszlása. Könnyen belátható, hogy minden egyes fontos megállapítás más és más metszési beavatkozást igényel.

Az információ birtokában dönthetünk a metszés erősségéről, irányáról.

Milyen a vesszők irányultsága, szögállása?

A vesszők növekedési irányát nagyon sok tényező határozza meg, de számunkra nem minden irány elfogadható. A korábbi cikkekben már írtam a kihajtás sorrendiségéről, a virágrügyek képződéséről, amit befolyásol a vessző térbeli iránya. Mik ezek a tényezők:

-          fény, árnyék

-          genetikai sajátosság

-          termésképződés

-          kor

-          légmozgás

-          koronasűrűség

-          metszés

Az oszlopos, túlzottan zárt koronaforma kedvezőtlen a gyümölcsösben. Törekednünk kell arra, hogy a hajtások a függőleges tengelyhez képest minimum 30 fokos szöget zárjanak be. Ettől csak nagyobb legyen.  Körtefánál, egyes szilvafajtáknál elfogadható a 30 fok, de baracknál már nagyon kevés.

Az információ birtokában dönthetünk arról, hogy korrigáló metszést kell-e végeznünk. Milyen mértékben és mely részekre terheljük a termést? Szükség van-e a metszés mellett egyéb beavatkozásra pl. vessző lekötésre, súlyozásra.

Milyen arányú a termőrész?

Nagyon fontos, hogy felismerjük a virágrügyet, vagy azt a hajtást, amin a termés képződik. Egy-egy növény metszésének a bemutatásánál mindig nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy bemutassam ezeket. Talán az ifjító metszésnél nem kell figyelembe vennünk a virágok, termőágak mennyiségét, szerkezetét, a többi metszésnél igen. Ezért is kell időt szakítanunk arra, hogy megvizsgáljuk a rügyek típusát, elhelyezkedését, állapotát. Nem kell megszámolnunk őket, de nagyjából, százalékos arányban legyen információnk róluk.

Az információ birtokában dönthetünk a metszés erősségéről, a metszéssel elérni kívánt termés mennyiségéről és minőségéről.

Összefoglalva megállapítható, hogy a fa vizsgálata olyan fontos információkkal szolgál, ami meghatározza a metszés erősségét, irányultságát, milyenségét. Sőt egyes esetekben a kezdeti kitűzött metszési célt is korrigálnunk kell.

2012. február 1., szerda

Trombitafolyondár - Campsis metszése


A trombitafolyondár gyorsan növő, akár 10 méteres magasságot is elérő dekoratív, igénytelen kúszónövény. A nemzettségbe tartozó fajták túlnyomó többségére jellemző, hogy léggyökerük segítségével szinte bármilyen felületre felfutnak, bármilyen felületet betakarnak.


Léggyökerük erőteljesen megkapaszkodik a picit is érdes felületen, és képes megtartani a jelentős súlyt képviselő zöldtömegüket, addig, amíg a szár annyira meg nem erősödik, hogy kivegye a részét a súly megtartásában. Sokan aggódnak attól, hogy ezek a léggyökerek kárt tesznek épületek homlokzatában, a vakolásban, vagy a fából készült építményekben. Ez azonban alaptalan félelem. A léggyökér, nem arra szolgál, hogy bárhova is mélyen behatoljon és onnan anyagokat vegyen fel, hanem támasztékra. Természetesen a levegő páratartalmát, és azzal együtt ott jelenlévő oldott anyagokat képes ezzel felvenni, de ez sem jellemző folyamat.

A kínai trombitafolyondár azonban kevésbé képes kapaszkodásra, ezért nekik támrendszert kell építeni, és amellett vezetni a növény hajtásait.

Campsis grandiflóra – Kínai trombitafolyondár

A kínai trombitafolyondár megkülönböztetése a nagyobb virágméretről, és a különlegesebb virágszínekről egyszerűbb a kezdő kertészek számára is.

A trombitafolyondár az adott évben fejlődő hajtásai végén virágzik. Virágzása június végén-július elején kezdődik és egészen szeptemberig eltart. A virágokból hosszú szivarra emlékeztető termés fejlődik. Megfelelő metszés mellett hosszan és bőségesen virágzik.

A metszés célja hármas:
1; Termőrügyek képzésének elősegítése.
2; Hajtások növekedésének kordában tartása, a megfelelő alak fenntartása.
3; Elöregedés késleltetése.

Már ültetéskor szükséges metszenünk, annak érdekében, hogy megfelelő tartóvázat alakítsunk ki a növénynek. Attól függően, hogy milyen növényt vásároltunk (mekkora méretű, milyen erőnlétű, mennyi hajtással rendelkező), ültetéskor a tőből eredő hajtások közül válasszuk ki a 3-5 legerősebbet, a többit távolítsuk el. A megmaradókat 15-20 cm-es magasságban vágjuk le. Az ezekből előtörő legerősebb hajtást igazítsuk a futtatandó felületre, a gyengébbeket pedig 1-2 rügyre vágjuk vissza.
A trombitafolyondár nagyon jól bírja a teleket, vesszői extrém hideg hatására sem károsodnak, ezért metszését már korán meg lehet kezdeni.

Metszésének menete:

1; Beteg, sérült, elhalt ágak eltávolítása.
Először távolítsuk el az összes olyan hajtást, ágat, amelyik sérült, beteg, vagy elhalt. Ezeket az ágakat minimálisan az élő részig kell levágni. Főként elszáradt, beteg ágaknál fontos, hogy az élő részből is vágjunk le 4-6 centis darabot. Ha megtehetjük, akkor az egész ágat távolítsuk el az első egészséges elágazódásig.

Fizikai sérülés

 Pajzstetves hajtások. Ha nem hiányzik ez a hajtás, akkor ezt tőből távolítsuk el.

Elszáradt ágak lehetnek gombás betegség miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert elöregedtek.


    



  

Szerencsére könnyű megkülönböztetni az élő ágakat az elhaltaktól. Keresztben elvágva az élő zöld színt mutat, míg külsőleg az élő sárgásbarna, az elhalt sötétbarna, és rajta a háncs ráncos.

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor metszőollóval finoman sértsük meg a háncsot. Az élő zöld, az elhalt barna színű.

2; Nem megfelelő irányba fejlődött, akadályt képező ágak eltávolítása.
Második lépcsőben az olyan ágakat metszük meg, amelyek fizikai akadályt képeznek. Pl. rálógnak a közlekedőútra, beérnek az ablak elé stb. Vannak továbbá olyan ágak, amelyek fejlődése nem egyenletes, tekeredettek, csavarodottak, netán szalagosak (laposak), ezek a többi hajtást gátolhatják a növekedésben, ezért eltávolításuk indokolt.

3; Ritkítás.
Ha egészséges a növényünk, és ezt erőteljes növekedéssel is bizonyította, akkor egy év alatt olyan mennyiségű hajtást fejlesztett, hogy az első két ütem elvégzése után is túl sok ág maradt. Ezért ritkítást is kell végeznünk. Ez tulajdonképpen nem más, mint hajtásválogatás. Ritkításkor mindig a gyengébb hajtásokat távolítsuk el.






 

Egy-egy idősebb ágon több fiatal hajtás is képződik, ezeket úgy kell megritkítani, hogy az erősebbek egymástól 25-30 centiméter távolságban legyenek. A fenti képeken ezt látni.

A telepítés utáni években a növény egyre jobban megerősödik, hajtásai egyre vastagabbak, azokon akár a ceruzavastagság többszörösét is elérő hajtásokat fejleszt. A kezdeti évek gyenge hajtásaira már nincs szükségünk, hiszen ott vannak helyettük az erősek, ezért ritkítás során eltávolíthatunk néhányat ezek közül a vékonyabb idősebb ágak közül is, az összes oldalhajtásával együtt.

4; Megmaradó ágak metszése.
Negyedik szakaszban a megmaradt hajtások felét, 2/3-át távolítsuk el. Ezzel arra sarkaljuk a trombitafolyondárt, hogy minél több oldalhajtást neveljen, aminek a végén aztán júliusban megkezdi a virágzást. Egy-egy ilyen hajtáson 2-4 rügypár marad.

  Jól kifejlett, egészséges rügypár.

Miután végeztünk a metszéssel, egy kompakt, rendezett növényünk lesz, ami várhatóan bő virághozammal ajándékoz meg bennünket.

Egy kerti padra futtatott trombitafolyondár metszés előtt.



És ilyen lett metszés után.