A futórózsa (rambler, climber) metszése.

A metszéssel egyensúlyt kell teremtenünk a növény növekedése és virágzása között. A hatalmas virágpompa örömmel tölt el bennünket, de a sok virág megerőlteti a tövet, ami a későbbi években bosszulja meg magát. Ezért törekednünk kell a rózsatő erőnlétéhez igazított virágmennyiség beállítására, és ezt a mennyiséget kell évről-évre produkáltatnunk a rózsánkkal. A dolog természetesen nem ennyire egyszerű, mivel alapos gondozással (öntözés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) a rózsa erőnlétét növelni is tudjuk, ebben az esetben a virághozamon is emelhetünk.

A legszebb virágok az előző évben vízszintesbe állított karok függőlegesen fejlődött hajtásain alakulnak ki.

Az újonnan ültetett töveket 2-5 szemre vágjuk vissza. Ennek hatására több hajtást fejleszt a növény, ami a későbbi évek gazdag virágzásának az alapja.

A metszés célja:

• Optimális virághozam beállítása, és fenntartása.
• Optimális növekedés, fejlődés fenntartás.
• Öregedés meggátolása.
• Beteg, sérült hajtások eltávolítása.
• Túlzott terjeszkedés megakadályozása.

A futórózsákat két csoportra osztjuk fel.

• az egyik a rambler, azaz egy vegetációs ciklusban egyszer virágzók,
• a másik climber, azaz többször virágzók.

Mindkét csoport tagjait másként kell metszenünk. Nagy hibát követnénk el akkor, ha egy metódust követnénk metszésük során.

A CLIMBER rózsák a többéves fás részein az az évben fejlődött hajtásain hozza a virágait. A hosszú hajtások a kívánt magasság elérése után fennmaradó szakaszát olyan módon kötözzük a támrendszerhez, hogy azok közel vízszintes állapotba kerüljenek. Ezzel elérjük, hogy a hajtásba pumpált tápanyagok, hormonok egyenletesen oszoljanak el, ott megrekedjenek, így egyenletesen fejlesszék a karon képződő hajtásokat, virágokat.

A metszés menete:

1; Először a valamilyen okból (betegség, fagyás, fizikai behatás) sérült vesszőt távolítsuk el oly módon, hogy minimum az első egészséges rügyig vágjuk vissza.

2; Ezt követően eltávolítjuk a kuszán növőket, vagy az útban lévő hajtásokat, például az útra lógókat vagy a szomszéd növényre hajlókat.

3; Majd kivágjuk az elöregedett hajtásokat, ezeket tőből kell kivágni. A kiöregedett hajtásokat könnyen felismerjük sötét, már-már fekete színükről, de ha jól ismerjük rózsánkat, akkor körülbelül tudjuk, hogy milyen idősek a hajtásai.

Jól látható az idős vesszők sötétebb színe, és rücskös felülete.

Általánosságban elmondható, hogy a 8-10 éves hajtások azok, amelyeket tőből kell kivágni. Ezt a műveletet célszerű fokozatosan végezni, tehát egy évben csak egy, maximum kettő nagyon öreg hajtást lehet kivágni, így folyamatosan újul meg a rózsatő (azaz a hajtás átlagéletkorát 4-6 évben tartjuk). Amennyiben rendszeresen metszük a növényünket, akkor nem is lesz több egy-két idős hajtásnál. Tömeges elöregedett hajtással csak a hosszú ideje magára hagyott futórózsánál találkozhatunk. Tőből történő eltávolítás hatására a rózsát új hajtás fejlesztésére serkentjük, amiből két-három év alatt gazdagon virágzó rózsakart nevelünk.

4; Következik a ritkítás. Első ránézésre könnyen megállapíthatjuk, hogy sűrű-e a rózsánk, vagy sem.

Túl sok hajtás, amit metszéssel ritkítani kell.

Egy jó erőben lévő rózsából minden évben kell ritkítási céllal kivágni hajtásokat, tehát nem tévedünk sokat, ha sűrűnek tituláljuk rózsánkat. Első menetben az alulról feltörő hajtások közül vágjuk ki azt, amelyikre nincs szükség. Nem olyan nehéz eldönteni, hogy melyiket is vágjuk ki. Nézzük meg, hogy melyik van olyan pozícióban, hogy könnyen a támrendszerhez illeszthetjük, köthetjük. Majd állapítsuk meg, hogy egy-két éven belül melyik virágkart kell leváltanunk öregedés miatt. Mert célszerű az ehhez közel eső hajtást megtartani. A többi alulról eredő hajtásra nincs szükség, tehát távolítsuk el őket. Fiatal töveknél 1-2, közepes töveknél 3-5, nagy töveknél 6-8 ilyen hajtás megtartásával számolhatunk. A kiválasztott hajtások felső egyharmadát, maximum felét metsszük le, ami függ a hajtás nagyságától, a kordon magasságától. Ezt követően a virágzó idősebb karokon kell ritkítást végezni. Fő szempont, hogy a virágalapok 20-25 cm-nél ne legyenek közelebb egymáshoz, ha közelebb vannak, akkor a karról a feleslegeset el kell távolítani maradék nélkül. Természetesen nincs szükség mérőszalagra a metszések során. Elég, ha a metszőollónk bőven befér az alapok közé, ez körülbelül az a távolság, amitől közelebb ne legyenek egymáshoz.

Vízszintesre kötözött hajtás, melyen a termőkarok 20-25 cm távolságban helyezkednek el egymástól.

5; Eddig tulajdonképpen a hosszú távú virághozam biztosítását végeztük, ideje tehát az ez évi virághozammal is foglalkozni. Ez a virágkarok metszéséből áll. Fő célunk, hogy a karokon a virágalapok ne legyenek túl sűrűn, és egy-egy virágalap se legyen túlterhelt. Ennek érdekében:

- A virágalapok egymástól mért távolsága nem lehet kevesebb, mint 20-25 cm. Amennyiben ennél közelebb vannak egymáshoz, akkor a gyengébbet vagy időset tőből el kell távolítani.

- A megmaradt virágalapokon fejlődött hajtásokat vissza kell vágni. A vékonyabbakat, gyengébbeket a felére, az erősebbeket kétharmadára. Arra kell törekednünk, hogy minél több hajtást hozzon a rózsa, mert a hajtás végén fog virágozni, de ne túl sokat ahhoz, hogy a lombsűrűséggel megfojtsa, illetve kimerítse magát.

Metszés végére tapasztalni fogjuk, hogy a tavalyi virágokból kialakult terméseket (csipkebogyókat) maradék nélkül eltávolítottuk, ha mégsem így lenne, akkor egy picit figyelmetlenek voltunk a munka során, amit most kell korrigálnunk.

Metszés után

A RAMBLER rózsák évente egyszer virágoznak (ügyes metszéssel egy gyenge nyár végi második virágzást is kihozhatunk belőlük), hajtásaik erősebb növekedésűek, ebből adódóan magasabbra is nőnek. Előfordul, hogy a rendelkezésére álló területből kinövi magát. Ilyenkor szükség van a méretbeli korlátozó metszésére. Metszésük lényegesen eltér a climber rózsáétól. Virágukat az előző évi hajtások végén hozzák. Ezért nyugalmi állapotú metszése nem lehet erős.

A metszés menete:

Az 1-3. pont megegyezik a climber metszésénél leírtakkal.

4; Ritkítást csak nagyon erős növekedésű töveknél lehet szükséges. Ha az első három pont után még mindig túl sűrű a tövünk, akkor a vékonyabb hajtásokat tőből eltávolíthatjuk. Csak olyan mértékben végezzük, ami levegős rózsatövet eredményez.

Ezzel tulajdonképpen be is fejeződik a metszésük. A megmaradt vesszőket vízszintes közeli állapotba rögzítjük a támrendszerhez. A csoport további metszésére nyáron virágzás után van szükség.

Igazi rambler rózsa, égbetörő hosszú egyéves hajtásokkal. Ezek a hajtások a jövő évi virágzás alapjai.

Kérdőív a rózsádról

A metszés bemutatása során sokszor hivatkozom olyan dolgokra a rózsával kapcsolatban, amit nem biztos, hogy minden tulajdonos tud a rózsájáról. Ezek az információk azonban nagyon fontosak. Készítettem egy kérdőívet, melynek kérdéseire lelkiismeretesen válaszolva, a válaszokat kiértékelve megtudhatjátok mindazokat az adatokat, amikre szükségetek van.

A rózsa típusa.

1. A virágának nagyon erőteljes, egyedi, bódító, csábító illata van?

                    a; igen

                    b; nem

2. Virága rendkívül erősen telt, már-már túl zsúfoltnak tűnik. Érdekes alakzatokat alkotnak a szirmok?

                    a; igen

                    b; nem

3. A rózsa magassága?

                    a; 30-50 cm

                    b; 50-100 cm

                    c; 50-130 cm

                    d; 40-140 cm

                    e; 100-200 cm

                    f; 200-300 cm

                    g; 300-500 cm

4. Egy vegetációs időben (tavasztól-őszig) többször virágzik?

                  a; igen

                  b; nem

5. Virágzást követően fejleszt csipkebogyót?

                 a; igen

                 b; nem

6. Virága egyszerű ( néhány sziromlevélből áll, legtöbbször 4)?

                 a; igen

                 b; nem

7. Hajtásai ívben meghajolnak?

                a; igen

                b; nem

8. Levelei aprók (maximum 2 centiméteresek)?

                a; igen

                b; nem

9. Levelei ősszel sárgára színeződnek?

                a; igen

                b; nem

10. Hajtása erősen tüskézett (sok apró, néhány nagyobb)?

                a; igen

                b; nem

11. Hajtásaira jellemző, hogy mereven felfelé törnek?

                a; igen

                b; nem

folytatása hamarosan

A rózsák metszésének alapjai

Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el.

Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép.

A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok:

• I. rész Általános tudnivalók.
• alapelvek
• metszési típusok
• rózsamorfológia
• metszés ideje
• metszés sorrendisége
• II. rész Futó-és kúszórózsák metszése.
• III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése.
• IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése.
• V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése.

Kezdjük is rögtön.

A rózsák metszésének általános tudnivalói.

Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket:

• Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk.
• Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes.
• Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet.
• Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes.
• Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik.
• Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás.
• A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés.
• A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen.

A metszés típusai

A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el:

1. Fenntartó metszést,
2. Ifjító metszést,
3. Alakító metszést,
4. Zöldmetszést.

A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint

Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk.

Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti.

A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük.

A metszés ideje

A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is.

A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük.

A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos:

• Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat.
• Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait.
• Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést.
• Metszeni tehát:
  • márciusban,
  • júniustól-szeptember 15-ig,
  • illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet.

A metszés sorrendisége

Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő:

1. Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő.
2. Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni.
3. Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt.
4. Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben.
5. Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom.
6. Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom.
7. A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.



Rózsamorfológia

Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni.

Metszlap

Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak.

Rózsahajtások kora

Középkorú hajtás

Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.



Elfagyott hajtások



Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.




A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni.



A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.



Termőkar, virágalap (termőhajtás)



Termőkar



 

Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással.

Vadhajtás



A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.



Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást.

Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.

A metszés alapjai

A fásmetszés időpontja.

Szinte az egész évben végzünk metszéseket különféle céllal. A legnagyobb metszési munkák a nyugalmi időszakban vannak, amikor a növények növekedése leáll, vagy lelassul. Ezt hívjuk fásmetszésnek. Növekedési, fejlődési fázisban túlnyomórészt zöldmetszéseket végzünk, persze kivételek mindig vannak, de ezekkel most nem zavarom meg saját magam se. Most a nyugalmi időszakban végzett fásmetszésekről írok. Ekkor is többféle céllal metszünk:

-          visszametszés,

-          ritkítás,

-          ifjítás.

A nyugalmi időszak metszésének ideje, természetesen télen van. Szakirodalom szerint, akkor szabad metszeni, ha a nappali hőmérséklet nem süllyed nulla fok alá, mert ekkor a sebzési felületen esetleg kiáramló növényi nedvnek nincs módja megfagyni, a fagy beálltáig pedig van ideje elpárologni, ezért nem keletkezik fagysérülés. Ilyen napok zömmel a tél vége felé, a tavasz közeledtével vannak. Ezt az időpontot kisebb házi kertekben tartani is lehet, de sok növénnyel rendelkező nagyobb kertekben már kevésbé. Ott rászorulhatunk fagyos napokon is a metszésekre. Ekkor úgy kell ütemeznünk a munkákat, hogy először a kevésbé érzékenyeket metsszük, majd a tavasz közeledtére hagyjuk a fagyra érzékenyebbeket.

Díszfák esetében elég is ennyit írni a metszési időről. Annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy az erős végálló rüggyel rendelkező fajtákat (gesztenye, kőris, berkenye, dió), a kevés elágazást és vastag vesszőket fejlesztőket (szivarfa, szárnyas dió, szömörce ismertebb nevén ecetfa), valamint az önmagukban is szép koronát fejlesztőket (liliomfa, nyír, gyertyán, bükk, tölgy), nem szoktuk metszeni, ha mégis, akkor csak nagyon nyomós indok miatt. Pl. elérte a villamos vezetéket, vagy belóg a járdára stb.

Gyümölcsfák csoportjából a sárga, azaz kajszibarackot kell kiemelni. Közvetlen a nyílás előtt, úgynevezett színes bimbós állapotban szabad metszeni, mert ekkor a legkisebb a valószínűsége annak, hogy a gnomónia megfertőzi a növényt a sebeken keresztül.

Gyümölcsfák közül sem metszük mindegyiket. Az önmagukban is jó koronanevelőket, valamint a szabad koronaformában termesztőket, és metszést rosszul tűrőket, csak ritkítási, egészségügyi, vagy ifjítási célból metszük. Ilyenek a dió, cseresznye, szelídgesztenye, sárgabarack, meggy, szilva, mandula, mogyoró.  

Díszcserjék már fogósabb téma.

Négy fő csoportjuk van

Az elsőbe azok tartoznak, amelyek virágukat az adott évben fejlődött hajtásokon hozzák, ami azt is eredményezi, hogy júniusban kezdenek virágozni és egészen a fagyokig nyílnak. Ilyen többek között: nyáriorgona, kékszakáll, som, mályvacserje, fagyal, boglárkacserje, pimpó, orbáncfű, bodza, gyöngyvesszők, hóbogyó, tamariska, barátcserje.

A másodikba azok tartoznak, amelyek virágukat az előző évi hajtáson hozzák, általában a lombfakadás előtt, vagy azzal egy időben, tehát nagyon korán nyílnak. Ide tartozik például: törpemandula, babarózsa, gyönygvirágcserje, aranyvessző, téli jázmin, jezsámen.

A harmadikba az előző évi hajtáson virágzók, de erős csúcsrügyből, vagy közvetlenül az alatti rügyből virágzók tartoznak. Többségük kora tavasszal, vagy májusban nyílik. A virág elnyílását követően abból hajtás fejlődik, ezt nevezzük vegyes rügynek. Ilyen a mahónia, orgona, bazsarózsa, bangita, rhododendron.

A negyedik csoport tagjai kettő-három vagy annál is idősebb hajtásokon hozzák virágaikat, amik tavasszal bontanak szirmot. Ezek: borbolya, sárga borsófa, júdásfa, japánbirs, galagonya, kecskerágó, madárbirs, tűztövis.

Mielőtt a konkrét növények, növénycsoportok metszésének ismertetésébe fognék, még egy fontos kitérőt szeretnék tenni.

Ismerkedjünk meg a növénnyel, a növénynek azzal a részével, amivel a metszéskor találkozunk, ami egyúttal a metszésünk tárgya is, azaz a növény főbb alkati összetevőivel.

Megpróbáltam rajzolni néhány képet a jobb érthetőség kedvéért. Remélem van olyan minőségű, hogy érteni lehessen, ami rajta van.

1. számú képen a fásszárú dísznövények fontosabb megjelenési formái vannak. Ez azért fontos, mert tudnunk kell, hogy milyen alakot szeretnénk elérni a metszés során. Sokszor csak egy suhángot veszünk, amiből nekünk kell kinevelni a növényt. Vagy lehet, hogy egy bokorból, akarunk törzses cserjét nevelni (ez ugye manapság nagy divat, ezzel egyébként külön cikkben fogok foglalkozni).

1. számú kép

2. számú képen a két legfontosabb rügytípust mutatom be. Ezeket már most is nagyon jól meg tudjuk különböztetni növényeinken. A duci gömbölyű szerűség a virágrügy. Ennek keresztmetszeti rajzát is láthatjuk, a hosszabb hegyes végű a hajtórügy, leegyszerűsítve, ebből lesznek a levelek. Metszés során nagyon fontos tudnunk, hogy mennyi és milyen rügyet vágunk le. Ezzel vagy túlerőltethetjük a növényt, vagy megfoszthatjuk virágpompájától. Egyik sem jó. Rövid távon lehet jelentősége mindkettőnek, de hosszútávon a növény károsodásához vezethet.



2. számú kép



Orgona virágrügy

Cseresznye virágrügy

3. számú képen a fa részeit mutatom. Ezt azért tettem ide, hogy a későbbiek során, ha szerepelni fognak ezek a fogalmak, akkor egyértelmű legyen, hogy mire gondolok.

3. számú kép

4. számú kép

4. számú képen egy átlagos vesszőtípus szerepel. Látni lehet rajta a két fontos rügytípus elhelyezkedését. A virágrügy a vessző középtáján van, persze kivételek mindig vannak. A vessző harmadokra osztásának a metszés erősségénél van nagy jelentősége, amit a következő képeken értékelek.

5. képen a gyenge metszés ábrája látható. Lényege, hogy a vessző körülbelül felső 1/3-át távolítjuk el. Erre a növényünk úgy reagál, hogy a vágáshoz legközelebb eső rügyek kihajtanak közülük is a legfelsők nőnek a legtöbbet, míg a legalsó rügyek ki sem hajtanak nyugvó, alvó állapotba kerülnek. Látható, hogy ezzel a metszéssel nem tudjuk a fát erős növekedésre sarkallni, ezáltal megújulásra sem. Ezzel szinten tartjuk a növényünket.

5. számú kép

6. kép a középerős metszést szemlélteti, itt a vessző mintegy felét vágjuk le, ezáltal a növényt középerős növekedésre serkentjük. Látható, hogy szinte az összes megmaradt rügy kihajt, de az ággyűrűhöz közeledve egyre gyengébb növekedést produkál, míg a felső rügyekből erős hajtások fejlődnek. Ezzel folyamatosan magas termőképességben és fiatalon tarthatjuk a fánkat.

6. számú kép

7. képen az erős metszést rajzoltam le, ekkor a vessző 2/3-át eltávolítjuk, ezért a növény erős hajtásképződéssel válaszol, az összes megmaradt rügye kihajt, és erős növekedést produkál, amik közül a következő évben gond nélkül tudunk válogatni, ezt a módot leggyakrabban ifjításkor használjuk.

7. számú kép

8. kép az ággyűrűre metszést mutatja, látható, hogy elöregedett termőrészeket, ágakat távolítunk el tőben, ebben az esetben a rejtett rügyekből hajt ki ismét a növény egy-két hajtással, amelyekből az elkövetkező években tudjuk ismét kinevelni a termőrészeket, ez a metszési mód kimondottan az ifjításra szorítkozik.

8. számú kép

Alma kacifántos termőnyársa. Metszéskor ezekbe is bele kell nyúlni.

Az ágygűrű kifejezés azt jelenti, hogy az eltávolítandó hajtást a kiinduló ág tövénél vágjuk le. Erre azért van szükség, mert a növény így tudja begyógyítani a keletkező sebet. A következő képek ezt szemléltetik.

Túl hosszúra hagyott csonkot nagyon nehezen tudja begyógyítani a növény, ezért a nyitott seben keresztül bejatolnak a betegségek, farontó gonbák, rovarok.

Vékonyabb hajtásoknál túl hosszúra hagyott csonkok gyorsan beszáradnak, gyakran túl mély a beszáradás mértéke, a megtartandó egészséges részt is károsítja.

Helyes metszés esetén a növény teljesen be tudja nőni a sebet.

 

Természetesen a bemutatott 4 mód egyikét sem használjuk csak kizárólagosan egy-egy fán, szükség van ezek kombinált alkalmazásra.

A rügy kihajtása egy szigorú hierarchia rend alapján történik, amit hormonok irányítanak. a 10. kép ezt ábrázolja. Először az 1. számú rügy, azaz a hajtás legfelső rügye hajt ki és ez is fog a legtöbbet fejlődni az év során, majd a számozásnak megfelelően a többi rügy követi. Abban az esetben, ha a növény vesszője nem a megszokott módon helyezkedik el, azaz eltér a 10. számú képtől, akkor a hormonok másként áramolnak a növényben, így a kihajtás is más sorrendet követ. Ilyen általában akkor fordul elő, ha irányított növekedésre késztetjük a növényeket, főként gyümölcsfáknál van erre szükség. A 11. képen vízszintes ág, a 12. képen íves ág esetén mutatom be a kihajtási sorrendet.

A fa évről évre növekedik, egyre több hajtást hoz. A föld feletti rész növekedésével a gyökérzet egy ideig lépést tart, de az évek múlásával lemaradásba kerül. Ezért a nagyszámú hajtás növekedése lelassul, egyre kevesebbet tud fejlődni, a fa terjedelmi növekedése csökken, majd szinte megáll, belép az idős korba, de ez nem jelenti a pusztulását. Ebbe a természetes fejlődésbe metszéssel avatkozunk be annak érdekében, hogy a növényünk a nekünk megfelelő célt produkálja. Azért, hogy a sok hajtás között eligazodjunk a következő képeken a különféle hajtástípusokat mutatom be. Külön magyarázatot nem fűzök hozzájuk, ezek majd a metszés részletes bemutatása során térnek vissza. Általánosságban elmondható, hogy a hosszú hajtások az úgynevezett leveles hajtások, a rövid hajtások, pedig a termőhajtások, tehát ezeken nyílnak a virágok, fejlődnek a gyümölcsök.

A metszésről általában.

A fák életciklusára két fázis jellemző. Az egyik fázis a megtermékenyüléstől a csírázásig tart, ezt más néven heterotróf fázisnak hívjuk, a másik a csírázástól a megtermékenyülésig tart, ezt autotróf fázisnak is hívjuk. Nagyon leegyszerűsítve két fő fázis van, az egyik a mag fázisa, a másik a fejlődés fázisa. A fák fejlődésük során több lényeges állomáson haladnak át, ahol válaszutak elé érkeznek. Ezen utak közti választás folyamatáról keveset tudunk. A tudósok azt feltételezik, hogy ha elindul egy fejlődési láncolat, akkor az egy kényszerpálya mentén halad végig, egyik folyamat a másikból ered láncreakció szerűen. Egyszer kell bekapcsolni, és a program automatikusan lefut. Ebbe a külső környezeti tényezők erőteljesen beleszólhatnak, így az ember befolyásolni tudja az egyes szakaszokat, pl. a metszéssel.

Növényeink életében legjelentősebb metszési munkálatokat nyugalmi állapotukban végezzük. A nagy mennyiségű ágeltávolítás ugyanis ekkor okozza a legkisebb traumát. De mi is ez a nyugalmi állapot? A növények növekedése, fejlődése nem folyamatos, azt hosszabb-rövidebb nyugalmi periódusok szakítják meg. Hazánkban élő növényeket a kedvezőtlen hőmérséklet, vagy a víz hiánya kényszerítheti nyugalomra. Mivel évről-évre ki vannak téve ezeknek a kedvezőtlen külső tényezőknek, ezért annak átvészelésére alkalmas szerveket fejlesztenek ki (magvak, rügyek, gumók, hagymák, rizómák stb.). Ezekben a szervekben a légzés kivételével az élettevékenység szünetel, azaz nyugalmi állapotban vannak. Ez az állapot azonban megszűnik, visszaáll az aktív életállapot, ha a külső környezeti tényezők kedvezőre fordulnak. A rügyek, a kambium, és a raktározó szervek esetében a tavasz érkezése adja meg a jelet. E jel előtt, vagy e körül kell nekünk a metszési munkákat elvégezni.

A metszés szó hallatán legtöbbünk fejében a gyümölcsfák képe jelenik meg, amivel nincs is különösebb probléma. Gyümölcsfáink metszése nagyon fontos feladat, mert termése gazdasági hasznot hoz. A gazdasági hasznon felül napjaink élelmiszer mizériája közepette egyre jelentősebb a saját célú friss fogyasztásra történő termesztés is. A saját kertben termett gyümölcs minőségével legalább tisztában vagyunk.

A gyümölcsfák mellett azonban dísznövényeinknek is nagy szükségük van a rendszeres metszésre. Természetesen minden növény megél metszés nélkül, de a kertekbe telepített növényeket jól körülhatárolt céllal ültetjük, és e célok eléréséhez zömében segítségre van szükség.

Milyen célok is ezek a teljesség igénye nélkül:

• gazdasági haszon,
• élelem előállítás,
• térhatárolás,
• virágpompa,
• virágméret, 
• bőséges termés (vagy a madarak miatt, vagy a szép termés miatt),
• szabályozott növekedési forma (ezt rengeteg dolog indokolhatja),
• irányított növekedés stb.

Nos, a metszéssel gyorsabban elérhetjük a célunkat növényeinkkel és egyúttal tartósabbá is tehetjük azokat. Mondanom sem kell, hogy a metszés mellett más gondozási munkákra is szükség van, de ezekre most nem térnék ki. Ha a metszés szükségességének a tényét elfogadjuk, akkor ideje, hogy felkészüljünk rá, mert itt az ideje.

Mit tegyünk?

1, Vegyük számba, hogy milyen növényeink vannak. Szerencsések azok, akik tisztában vannak saját növényállományukkal, netán már évek óta metszik is őket, így profi módon tudják, hogy mit is kell tenniük. Tapasztalatim alapján ők vannak kevesebben, az átlag kerttulajdonos nem ennyire felkészült és ez így is van rendjén. Mit is kellene tudni? Erre akár egy táblázatot is készíthetünk, melybe az alábbi oszlopcímek kerülhetnek:

• Magyar név. Nagyon jó lenne, ha a kertészeti magyar nevet sikerülne beírni ide, a népi név gyakran megtévesztő, egy növényt húsznál több névvel is illetjük. Nem mindegy, hogy tulipánfáról, vagy liliomfáról beszélünk. Ezeket rendre keverik a hétköznapokban. Vagy az aranyeső, és az aranyvessző. A felhozott példák annyira tipikus hibák és a növények között is olyan óriási a különbség, hogy egy téves metszéssel komoly kárt tehetünk bennük. A növények beazonosításában segítek, ha kapok róluk képeket.
• Latin név. Még jobb lenne, ha latin nevet is sikerülne megtalálni, mert abból a fajtát is láthatjuk. Sokszor egy-egy fajon belül a fajták metszése nagyon eltérő lehet. Ennek megtalálásában is segítek.
• A növény kora, elhelyezkedése a kertben. Erre azért lehet szükség, mert egy kertben több helyen is lehet ugyanaz a növény, így könnyebb lesz a következő évben a beazonosítás.
• Rövid értékelés (pl. Két éve telepítettem a kerítés mellé. Sajnos a kutyus szaladgáló nyomvonala mellett van, ezért az egyik oldalán rendszeresen ágtörések, vannak, de itt a kerítés miatt amúgy sem tud szépen fejlődni. A másik oldalán erősen fejlődik, tavaly már virágzott is, 6 erős hajtással, valamint 8 kisebb tőhajtással rendelkezik stb. Szóval azt kellene leírni, amit az ember szabad szemmel lát, ez nekem is segítség lehet, ha esetleg tanácsot kértek tőlem, hogy mi legyen a növénnyel.
• A metszés ideje. A növény ismeretében erre a későbbiekben kaptok választ.
• A metszési feladat. Szintén a későbbiekben tárgyalom.

Nagyjából ennyi az oszlopcímek. A sorokba, pedig szépen egymás alá jönnek a növénynevek.

Aki rendelkezik elegendő idővel az írásba is foglalhatja ezeket az adatokat, aki nem az próbálja meg fejben tartani őket. Nekem van egy GONDOZÁSI KÉZIKÖNYVEM, aminek a metszés az egyik fejezete. Ebben a fejezetben tartom nyilván a növényeim metszését.

Metszés nyilvántartási adatlap

Ezt a kézikönyvet arra fejlesztettem ki, hogy felületes szakmai ismeretekkel rendelkező, de lelkes a kertjüket önállóan gondozni akaró kerttulajdonosok is boldoguljanak a saját kertjükkel, úgy, hogy az ne csak egy munka, hanem örömet, megnyugvást nyújtó sikereket, eredményeket hozó kikapcsolódás legyen. Ezt a kézikönyvet sok éve fejlesztgetem. Megírása egy-egy kertre hosszadalmas folyamat, ezért egészében nem teszem közszemlére. Ha valakit konkrétan érdekelne, szívesen adok róla bővebb felvilágosítást. A honlapomon is találni róla egy általános összefoglaló szöveget.

A képen a kézikönyvben található oldalakból szerkesztettem össze egy bemutató lapot.

2, Meghatározzuk, hogy melyik növényt mikor kell metszeni. Erre a későbbiek során választ fogtok kapni a szövegeimből, de csak akkor, ha tudjátok, hogy melyik növénynek mi a kertészeti neve. Be kell, mutatkozzatok egymásnak.

3, Kell a cél. Miért telepítettétek azt a növényt. Mit akartok tőle, mit tegyen? Virágozzon sok kicsit, vagy kevesebbet, de nagyokat, hozzon nagy hajtásokat, sűrűn takarjon stb. Úgy vélem pár szóban mindenki meg tudja fogalmazni, hogy mit szeretne a növényétől.

4, Elő kell készíteni a szerszámokat. Metszőolló, fűrész, létra, ágvágó olló, gereblye, vasvilla, gyűjtőedény, zsák, talicska, ha van, akkor motoros fűrész, ágaprító. Tudni kell, hogy mi lesz a levágott ágak sorsa, de mindenen részletesen végig fogunk menni. Be kell szerezni a fogyóeszközöket úgy mint: kötözők, fasebkezelő, kesztyű, gyűjtőzsák.

És ha mindez megvan, akkor már csak várnunk kell a megfelelő pillanatot.

Mielőtt továbbmennénk, szeretnék részletesebben írni a metszés melléktermékéről, a levágott ágakról. Ezt, is mint a többi kertben keletkező szerves maradékot a kerttulajdonosok többsége hulladékként kezeli, és nyűgnek tekinti. Belátom, hogy a települések komfortosodásával a zöldhulladék eltüntetése nem egyszerű feladat. A települések fejlődéséhez szükség van minden szabad területre, így a kertek mérete zsugorodik. Az a pici terület, ami a ház felépítése után marad arra is kevés, hogy kertet létesítsünk rajta, egyéb dolgok tárolására, mint pl. a szerves melléktermékek meg pláne. A metszési nyesedékkel több dolgot is kezdhetünk:

• ledaráljuk, és talajtakarásra használjuk,
• ledaráljuk és komposztáljuk,
• felaprítjuk, és tüzelőanyagként hasznosítjuk,
• komposztáló oldalfalát alakítjuk ki belőle,
• elszállítatjuk,
• ha engedélyezett a kerti hulladékok tüzelése, akkor eltüzeljük.



Fejszével felaprított gallyak.

 Mondanom se kell, hogy a legrosszabb, amit tehetünk az az, hogy eltüzeljük a kerti hulladékkal. Ezt követi az, ha elszállítatjuk. Ha az elszállítás komposztálóba történik, akkor hasznosan járunk el, de ebben az esetben is felesleges költségekbe verjük magunkat, ha a hulladéklerakóba kerül, akkor nagyon pazarló módszert választottunk. A másik négy megoldás pozitív eredménnyel jár.

A felaprítás tüzelőanyagnak helyben történő hasznosulást eredményez, amivel a fűtési számlánkat is csökkentjük. Az én kertemből kikerülő metszési nyesedéket közel két hónapig tudom gyújtósnak használni. Nem kell papírt, vagy különféle gyújtósokat használni. Felaprítás történhet kézzel, vagy géppel is. Én fejszével aprítom megfelelő nagyságúra a gallyakat, ekkor 35-50 cm-es darabok keletkeznek. De van már gép is, ami viszont 4-8 cm-es darabokra aprít. Biztos többen mondják, hogy ez a hasznosítási mód is szennyezi a levegőt. Adott pillanatban még igazuk is lehet, mivel füstöl CO₂-t ereget a levegőbe. De mégsem ez az a füst, ami a légszennyezés mértékét emeli, mert olyan széndioxid szabadul fel, amit a növény az előző évben (években) – attól függően, hogy éppen hány éves hajtást égetünk el - kiszűrt a szennyezett levegőből. És ezt mindaddig megteszi, amíg él, tehát általa csak körforgásban van a széndioxid. Ellenben az olaj, szén, gáz, amik égetésével olyan szennyezőanyag, és olyan mennyiségben szabadul fel, amit a természet nem bír mind újból megkötni.



Géppel aprított gally.

Komposztáló oldalfalát is szoktam kialakítani a gallyakból. A kereskedelemben kapható komposztáló edények többségénél alkalmasabb. Ezek az edények gyakran műanyagból készülnek, túl zártak, a bontást végző élőlények nehezen jutnak beléjük, levegőtlenek, így nem az optimális folyamatok indulnak be bennük, hanem a bűzös rothadásé. A gallyakat földbe leszúrt cövekek közé illesztem be, és mindig csak olyan magasságba építem ki amit a komposztálandó anyag mennyisége megkíván. Az így kialakult oldalfalak mind az élőlények, mind a levegő számára átjárhatók, sőt a hasznos élőnyék számára még élő, és búvóhelyet is biztosítanak. Néhány év alatt maguk is komposztálódnak.

Utolsónak maradt a gépi darálás. Ez a gép apró darabokra vágjak, szaggatja az ágakat, ami nagyszerűen használható talajtakarásra. Ma már nagyon elterjedt módja ez a cserjeágyak, virágágyak, fatövek takarásának. Tehetősebbek fenyőkéreggel, még a szegényebb kertgazdák vegyes aprítékkal takarnak. Ha túl sok ilyen anyagunk lenne, akkor ez az apríték közvetlenül mehet a komposztálóba is. Nagyon jól lazítja a nedvesebb anyagokat, mint pl. a fűnyesedéket, hullott gyümölcsöt.

Mindenkinek azt javaslom, hogy saját maga hasznosítsa a nyesedéket. Ne tekintse tehernek ezt a sok mindenre kiválóan használható anyagot.

Következik: A metszés alapjai