A cseresznye metszése.

A cseresznye hagyományos koronaformájú, vadalanyra oltott gyümölcsfa, melynek kifejlett korára 60-70 négyzetméter nagyságú területre van szüksége. Sajnos a mai kisméretű kertekben ritkán találni számára ekkora területet, ezért a nemesítés iránya nem a gyümölcs ízletessége, nagysága, roppanó húsa, egyszóval a gyümölcs minősége felé ment el, hanem a növény törpésítése felé. Ma már kapható extra kis termetű változatban is. Ezek terméséből ritkán lesz lekvár, fincsi befőtt, cseresznyés pite stb.

Mivel tudjuk, hogy a cseresznye nagy helyet igényel, ezért telepítésekor legyünk nagyon körültekintők. Nincs rosszabb dolog, mint megválni egy fiatal, ízletes gyümölcsöt bőven termő cseresznyefától, csak azért, mert túlnőtte a rendelkezésére álló helyet.

A cseresznye hagyományos koronaformát kialakító növény. Ettől nekünk sem szabad eltérnünk a metszés során. A hagyományos koronaformák közül a sudaras korona a legelterjedtebb. Ebből is megkülönböztetünk három altípust:

• ágcsoportos sudaras, amikor egy központi tengelyen (ezt szaknyelven sudárnak hívjuk) meghatározott magasságban ágcsoportok alakulnak ki (más szóval ágemeletek),
• szórt állású sudaras, ami az előzőhöz nagyban hasonlít, azzal a különbséggel, hogy nincsenek egységes ágemeletek, hanem a sudár mentén változó magasságban szórtan helyezkednek el az oldalhajtások,
• kombinált korona, amikor a sudarat egy bizonyos magasságban kivágjuk, ezzel meghatározzuk a fa magasságát, a kombinált korona esetében 2-3 emeletet alakítunk ki.

Leggyakrabban az ágcsoportos sudaras koronát alakítjuk ki. Ennek előnye, hogy megfelel a cseresznye természetes koronaformájának, tehát nem kell a növényt metszéssel erőszakolnunk. Hátránya, hogy kialakítása több évig tart, ezért termőre fordulása is későn történik meg, valamint a meghagyott sudár miatt magasra nő, ami megnehezíti a gondozását és a termés betakarítását.

A cseresznye magára hagyva is viszonylag szabályos sudaras koronát nevel. Ezért a metszés során erős beavatkozást mellőzzük. Nem is tűri jól az erős metszést, nagy sebei nehezen gyógyulnak, mézgafolyás jelenik meg rajtuk, idővel elkezdődik a korhadás. Idős cseresznyefák ifjítása ezért nem könnyű feladat, inkább javaslom, hogy idős fa helyett már időben telepítsünk újat.

Kialakítása során törekedjünk a szórt állású sudaras korona kialakítására, ekkor ugyanis idősebb korban kisebb a repedés, hasadás veszélye. Pláne fontos ez a mostanság jelentkező viharos szelek mellett.

Metszése során az alábbiakra szorítkozzunk:

• ne engedjük, hogy több vezértengelyt, sudárt képezzen, ha előfordul, hogy másik sudárt fejleszt, akkor azt mindig távolítsuk el,
• növekedése során az alsó ágai mindig mélyebbre hajolnak, ez az alatta fekvő terület gondozását nehezíti, ezért javasolt ezeknek az ágaknak az eltávolítása,
• ne engedjük, hogy koronája nagyon besűrűsödjön, ezért minden évben a korona közepén fejlesztett hajtásokat távolítsuk el
• beteg, sérült, törött ágakat mindig metsszük le minimum az élő részig.

A cseresznye középhosszú termővesszőin és bokrétás termőnyársain terem.



Középhosszú termővessző. Rajta levélrügyek és dundi csoportos virágrügyek egyaránt megtalálhatók.



Bokrétás termőnyárs.



Bokrétás termőnyárs.



Őszibarack metszése

Az őszibarack növekedési formáját tekintve bokorfának tekinthető. Átmenetet képez a bokor és a fa között. Ezt bizonyítja az is, hogy megújulni többnyire az ágalapokon (az ágak törzshöz közel eső részei), illetve a törzsön hozott hajtásokkal akar. Ezzel nagyban megkönnyíti ifjítására törekvő metszési munkánkat is. Optimális törzsmagassága is 50-80 cm között van.

A gyümölcsfák közül az őszibarackot igényli leginkább a rendszeres és határozott metszést. Enélkül kívánatos koronaformája (katlan) néhány év alatt szétesik, koronája besűrűsödik, levegőtlenné válik, termésképzése a metszés kihagyása utáni néhány évben egyre fokozódik, túlzottá válik, ami a gyümölcs minőségi romlását eredményezi, majd csökken a termés, a fa gyors öregedésnek indul. A túl sűrű lombkorona miatt a károsítók eredményesebben támadják. Ha hosszútávon gondolkodunk az őszibarackban, és nem akarjuk néhány évente újratelepíteni, akkor szükséges metszenünk.

Nem szabad azonban a metszést túlmisztifikálni. A metszés önmagában nem csodaszer. A metszés mellett szükséges hogy:

• a növény igényeinek megfelelő talajba ültessük (ez alanykérdés is),
• biztosítsuk számára a szükséges tápanyagokat,
• elég hely álljon rendelkezésre a fejlődéshez (tenyészterület), kifejlett példány kb. 25 m² területet igényel,
• ne hagyjuk magár a károsítók ellen vívott csatájában,
• rendezett életkörülményei legyenek (fény, víz, fagyzug, szomszédos növények)

Ha valamelyik tényező rossz, vagy rosszra fordul, akkor az a többi elemre is kihatással, többnyire kedvezőtlen irányba mozdítja azokat, de már külön-külön is rontják a gyümölcsfánk életminőségét. Ezt csak metszéssel megváltoztatni, megállítani nem lehet.

Az őszibarack optimális koronaformája a katlan. Ennek a formának az elérést már a telepítéskor meg kell kezdenünk. Az őszibarackot koronás oltvány formában tudjuk beszerezni. Ami azt jelenti, hogy sudara fejlett, amiből legalább 3 fejlett (30 cm-es) oldalvessző ered. Másik szaporítóanyag típus a suháng. Megvallom őszibarack esetében ilyennel nem szoktam találkozni.

A szaporítóanyag vásárlásnál figyeljünk arra:

• a gyökérnyakon lévő oltás forradása kifogástalan legyen,
• a gyökérzet ne legyen túl kicsi, ne legyen túlzottan csonkolt, ne legyen behasadt, és megfelelő számú oldalgyökérzettel is rendelkezzék, ép, betegségektől mentes legyen,
• a vesszőkön betegség jelei ne látszódjanak,
• a törzs ne legyen sérült, mézgafolyást ne találjunk rajta.







A fenti képeken egy jól forradt, sebesedett oltás helyet látunk szabadgyökerű őszibarack csemeténél.



Egészséges gyökérzet megfelelő oldalgyökérzettel.

Egészséges koronás őszibarack szaporítóanyag. Ez a kiindulási alapunk.

Tárolás során előforduló tipikus gond. A gyökerek melegében telelő pocok lerágta a gyökér külső háncsát. Nehogy megvegyük az ilyen szaporítóanyagot.







Nagyon rossz szokás, hogy ültetéskor erőteljesen visszavágják a gyökérzetet, sokszor már az árudában az eladó elvégzi ezt a műveletet. A szaporítóanyagot földből történő kiemelésekor jelentős gyökérveszteség éri, ezt tovább tetézzük annak visszametszésével. Ne tegyük. Ellenben a sérült vastagabb gyökereket, csak az egészséges rész határáig metsszük vissza. Ültetéskor ezeket a metszési felületeket kezeljük. Ültetéskor még abban az esetben is meg kell metszenünk a koronát, ha az tökéletes katlan formájú. Erre azért van szükség mert a csemete gyökérvesztesége igen nagy, és a tavaszi kihajtáskor nem bírná el a nagy lombfelület nevelését. Az új hajtások nagyon gyengék lennének, legrosszabb esetben a növény kiszáradna.

Gondoljuk csak el a következő helyzetet! Naponta 5 liter vizet kellene meginnunk, ahhoz, hogy a nyári melegben, az adott munkánk mellett ne száradjunk ki. Igen ám, de a folyadékot, csak egy tűnyi vastag szívószálon át vehetjük magunkhoz. Ezen az átmérőn 24 órai folyamatos ivás mellett is csak 3 liter folyadékot bírunk meginni. Ez ugye kevés, ezért valamit tennünk kell. Több mindent tehetünk és ezt a növény is megteszi. A nagy mennyiségű gyökérveszteség hasonlót idéz elő. Nem tudja felvenni a megfelelő mennyiségű vizet, tápanyagot,-még akkor sem, ha egy vödör vízbe állítjuk-ha nem csökkentjük a lombfelületét, ezért kell a koronáját is megmetszenünk ültetéskor. A metszés mértéke mindig igazodjon a gyökérveszteség mértékéhez.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ezért itt is szeretnék néhány nagyon fontos dolgot hangsúlyozni:

Mindig éles szerszámmal végezzük a metszést. Ellenkező esetben olyan sérüléseket hagyunk a növényen, amin későbbiekben gond nélkül hatolnak be a károsítók.



A kép ugyan nem barackról készült, hanem rózsáról, de jól mutatja az életlen metszőolló által okozott sérülések. Ezeken a sérüléseken könnyedén behatolnak a károsítók. Látni továbbá a helyes metszlapot. Fél centivel a rügy fölötti, attól elfelé lejt közel 30 fokos szögben.



Minimalizáljuk a sebzési felületek kialakítását. Inkább vágjunk le egy nagyobb ágat, mint sok kicsit.

A kialakult seb sose legyen vízszintes felületű.

1 cm-nél nagyobb sebeket kezeljük fasebkezelővel.

A gallyakat mindig ággyűrűre metszünk.



          

Ággyűrűre metszés. Lényegét a korábbi irásaimban ismertettem.



Ággyűrűre metszés.



A hajtást és a vesszőt a rügy fölött vágjuk el, úgy hogy a rügy és a vágás között legyen 3-5 mm. Ha a rügyhöz túl közel vágunk, akkor a rügy is beszáradhat, vagy az abból képződött vessző növekedése lesz kedvezőtlen. Ha túl messze vágunk, akkor a visszahagyott csonk beszárad.



Rügy fölött túl magasan végzett metszés miatt beszáradt csonk. Ezt a következő metszés során el kell távolítani.

Általánosságban elmondható, hogy a messzebb vágás előnyösebb, mint a túl közeli. A metszlap a vessző tengelyére álló merőlegessel 30 fokos szöget zárjon be, úgy hogy ne a rügyre, hanem attól elfelé vezesse a csapadékot.

A vesszőn megmaradó utolsó rügy (végálló rügy) a korona belsejével ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen.

Az általános rész után következzenek a konkrétabb tennivalók. Először vegyük a legfontosabbat a katlan koronaforma kialakításának lépéseit. Az őszibaracknál szinte kivétel nélkül ezt a koronaformát alkalmazzuk. A koronaforma általános ismérve, hogy alacsony törzsön (50-70 cm) alakítjuk ki. A törzzsel 50-60 fokos szöget bezáró 4-6 darab vázágat neveltetünk a növénnyel. A korona közepe üres, szellős. Ez garantálja a minőségi gyümülcs fejlődését. A korona megfelelően szellős, a napsugarak jól átjárják, még a korona belsejében megbúvó gyümölcs is kap annyi napfényt, hogy megfelelő harmóniában képződjenek benne a cukrok és savak, nem utolsó sorban szépen színeződjön.
A koronaforma előnye:

• a napfény egyenletesen éri,
• levegő által átjárható, ezáltal a károsítók számára kedvezőtlen mikroklíma alakul ki,
• alacsonyan tartható,
• könnyű szüretelni,
• áttekinthető,
• könnyen kezelhető, metszése nem bonyolult.

Hátránya:

• lassan fordul termőre,
• könnyen felnyurgul,
• rendszeres beavatkozást igényel,
• az 50-60 fokos szögű növekedésnek köszönhetően elágazódásoknál könnyen hasad,
• kialakítása több éves (5-6) folyamat eredménye.

Kialakításának menete.

Első év
Amennyiben mi magunk szeretnénk testre, azaz a kertünkre, és elvárásainkra alakítani az őszibarackfát, akkor javaslom, hogy ősszel vásároljunk szabadgyökerű szaporítóanyagot. A konténeres növények több évesek, ezért több évi metszésen is túl vannak már. Ezek a metszések nem minden esetben a szakmaiságon alapulnak sokkal inkább azon, hogy a növény minél több időt kibírjon átültetés nélkül az adott konténerben. Ezért a konténeres növény vásárlásánál mindig nagyon alaposan ellenőrizzük a koronát. Meg kell jegyezzem, hogy vannak termesztők, kereskedők, akik nem a gyors hasznot nézik, hanem a növényt és leendő gazda elégedettségét. Náluk nagyon szép többéves, termő, megfelelő koronájú konténeres anyagra tehetünk szert. Igaz az árát is megkérik.
Szabadgyökerű szaporítóanyag őszibarack esetében szinte mindig koronás. Rendelkezik egy fejlett sudárral és legalább 3, 30 centiméteres oldalvesszőből. Ne törekedjünk feltétlenül a legvastagabb oldalvesszőjű egyed megvásárlására. Sokkal inkább arra, hogy 3-5 közel azonos erősségű egészséges oldalvessző, és ehhez erős sudár, megfelelő gyökérzet társuljon. Nem akarok nagyon elmélyülni szaporítóanyag kiválasztásában, (fentiekben a legfontosabbakra már kitértem) de jól jegyezzük, meg, hogy minden örömünk, vagy bánatunk itt kezdődik. Rossz fajta, rossz alany, beteg növény állandó bosszúságot okoz a jövőben. Érdemes tehát előzetesen informálódni a kérdésben.
Ha megvan az oltvány, akkor ültessük el. Ültetést követően rögtön metsszük meg. Erről képet sajnos nem tudok mellékleni de:

• Alakítsuk ki a kívánt törzsmagasságot. Általában 50-60 cm az optimális, de ettől eltérhetünk. A föld felszíínétől mérjük le a kíívánt magasságot. Ha ebbe oldalhajtások esnek bele, akkor azokat távolítsuk el. A törzs a növény növekedésével, öregedésével tovább fog növekedni. Úgy sszámolhaatunk, hogy egy kezdeti 50 centiméteres törzs 15 évet tekintve további 20-30 centimétert fog nyúlni.
• A törzs kialakítása után felülről tekintsünk le a fácskára és válasszuk ki azt 3-5 legerősebb hajtást, amelyik:
• közel azonos erősségűek,
• térben egyenletesen helyezkednek el,
• a törzstől 20-30 centiméteres magasságon belül találhatók.
• Ezek lesznek a későbbi vázágak. Ezeket vágjuk vissza 2-3 rügyre (10-12 cm hosszúra), a többit távolítsuk el.
• A legfelső megmaradó oldalvessző fölött távolítsuk el a sudarat.

Így a kezdeti 150-200 centiméteres fácska helyett most van egy 80-100 centiméteres kezdeti katlan formára metszett növényünk, amelyik 3-5 oldalhajtással rendelkezik.
Ne legyünk szemellenzősek. Nem kell ezeket a centimétereke makacsul követnünk. Vegyük észre, hogy nincs két egyforma szaporítóanyag. Lesz amelyiknek a legszebb oldalvesszői 40-70 cm közé, és lesz olyan is amelyiknek 80-120 centiméter közé esnek. Természetesen a cél, hogy a legszebb oldalvesszők maradjanak meg, ezért alkalmazkodjunk a növényhez, és emeljük, vagy csökkentsük a törzs magasságát. Abban is legyünk biztosak, hogy 3-5 azonos erősségű oldalvesszőjű csemetét is csak a nagyon szerencsések tudnak vásárolni. Ekkor se essünk kétségbe. Nem baj, ha eltérő vastagságúak, csak egészségesek, és életerősek legyenek.
Fontos! Aki nem bízik abban, hogy az ősszel ültetett csemete fagyási sérülések nélkül áttelel, netán tudja is, hogy fagyzugos helyre telepítette a növényt, akkor a metszéssel várja meg a tavaszt. Ekkor ugyanis a fagykárokat is korrigálni tudja. Tavasszal mindenféleképp rügypattanás előtt metszen.

Második év

Az ültetést követő évben az egészséges és jó helyen lévő barackfa fejlődésnek indul. A képen jól látni a kivágott sudár helyét, valamint a meghagyott oldalhajtásokat, amik sötétebb barna színűek. A friss hajtások élénk, pirosas-bordós színűek. Az új hajtások száma függ az előző évben meghagyott oldálhajtások számától, a visszametszésük mértékétől, a növény erejétől, és külső körülményektől. Általánosságban számolhatunk 6-15 új hajtással, tehát 9-20 hajtás metszését kell elvégeznünk a második évben. Egyes alanyok vadhajtás fejlesztésére is hajlamosak, az így feltörő hajtásokat természetsen nem számoltam bele.
Az új vesszők erőssége változó. Ha a növényünk nem hoz legalább 5 darab 10 centiméternél hosszabb hajtást, akkor a tő életkételen. Nem érdemes vele tovább kísérletezni, újat kell helyette ültetni.
Tovább alakítjuk a katlan koronát. Először a tavaly meghagyott vesszőket vesszük sorra (ezeket már vázágalapoknak hívhatjuk). Rajtuk 2-3 új hajtás indult el. A korona közepe felé tartókat tőből eltávolítjuk, a katlan ívébe szépen illeszkedőket visszametszük, ha 50 centiméternél rövidebbek, akkor felét, ha ettől hosszabbak, akkor 2/3-át vágjuk le.
Ha a telepítés évében kevés vázágalapot tudtunk meghagyni (3, vagy attól kevesebb), és a második évre hozott olyan új hajtást, ami térben illeszkedik a katlan koronába, akkor következő lépésben válasszuk ki a megfelelőt, vágjuk vissza 2-3 rügyre, majd a többi hajtást tőből távolítsuk el.
A vadhajtást úgy vágjuk ki, hogy a növény tövénél tárjuk fel az eredés helyét és ott tőből metsszük ki.
Második évi metzsés után rendelkeznünk kell a 3-5 erősödő vázággal, esetleg 1-2 új vázággal, valamint a rajtuk induló 3-6 rügyes vesszőkkel.




Második éves metszés után. Sajnos nem a legjobb a kép, de azért látható a katlan formában szétterülő korona. Négy 2 éves, és egy 1 éves vázágalap látható. Rajtuk kívül 8 hajtást birtokol még a barackfa.

A fenti két kép ugyanazt a 2 éves vázág kart mutatja. A jobb oldali metszés előtt, a bal oldali metszés után. Látszik, hogy a vázág kar egyenesen fejlődött tovább rajta jobbra és balra egy-egy hajtás fejlődött. Azért, hogy a korona, ne nyúljon el, az egyenesen fejlődött hajtást kicsípjük a jobb és balodali hajtásoknat 3-5 rügyesre vágjuk vissza. Ez a metszési mód az idős növények metszésére is jellemző lesz. Később, majd annál a résznél is bemutatok hasonlót.

Harmadik év
Kedvező körülmények között barackfánk igen csak belekezdett a növekedésbe. Új hajtásainak száma valahol 15-45 közé esik. Ezek között vannak gyengébbecskék, de 80 centi körüliek száma is eléri 10-16-ot. Figyelmünket elsősorban ezekre fordítsuk. Így harmadik évre minden vázág karunk már három szintes, szintenként 1-3 hajtással. A szép erős vesszőket, ha a katlan formához illeszkednek, akkor 2/3-al kurtítjuk meg, ami 80 centis hajtást feltételezve 20-25 centit hagyunk meg. Törekedjünk arra, hogy a két éves részeken fejlődött új hajtások eloszlása is körkörös legyen. Ha valamelyik oldalon több hajtás fejlődött, akkor fel kell áldoznunk, és tőből kell eltávolítani, a ygengébb oldalon pedig a ygengébb hajtások közül kell választanunk és azt meghagynunk, ezeket a gyengébb hajtásokat csak felére kell visszavágnunk. Minden a korona belseje felé törő hajtást tőből távolítunk el. A metszés végén jól kivehető a három éves, szépen kiterülő korona.

Negyedik év
Elértünk ahhoz az évhez amitől már számíthatunk némi termésre. De továbbra sem ez a fontos számunkra, hanem a megfelelő katlan korona kialakítása, ezzel ugyanis hosszú távon biztosíthatjuk a nagy mennyiségű és kiváló minőségű termést. Persze, mint már szó volt róla, ehhez a metszés önmagában kevés.
Negyedik évre a vázágak tovább erősödnek, tehették ezt hiszen a fa lombfelülete már jelentős, ez pedig sok fehérjékett, szénhidrátokat stb. állít elő. Olyan sok hajtásunk van, hogy első ránézésre át sem látjuk. Ne essünk kétségbe. Ugyanazt a katlan formát kell kialakítanunk, mint az előző három évben, csak nagyobb méretben. Gyorsan távolítsuk el a kkorona közepe felé tartó hajtásokat, majd azokat, amelyek a föld felé törnek. További feladatunk az, hogy a termőfelületet tovább növeljük. A fa növekedésével a vázágak is távolodnak egymástól, ezért azok termőfelületét nemcsak előre, hanem oldalra is tudjuk növelni.



Valami hasonlóképp kell kinéznie metszés után. A kép ugyan nem 4 éves barackfát ábrázol, de a célt jól mutatja. A képen látható a vázág fejlődése. Egy-egy évet könnyen elkülöníthetünk rajta az ágvastagság változásából.

 További éve metszése hasonlóképp történik. Még további két év, amit ne a termés határozzon meg, hanem a korona, aztán teljesen elkészül a katlan koronánk. A hetedik évtől koncentrálhatunk a termésre, és az koronaforma fenntartására.
A következőkben egy 10 éves őszibarack fenntartó metszését ismertetem.
Egy egészséges fejlett barackfa sok hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ezek felhasználásával kell a jövő évi termést megalapoznunk.
Metszés ideje tél végén tavasz kezdetekor van. Fagymentes időben rügypattanás előtt végezzük. Úgy tervezzük, hogy rügypattanás előtt még a lemosó permetezést is el kell végeznünk. Az elmúlt évek időjárási viszonyai miatt nehéz időpontot mondani, február 15-március 20 közötti napokban biztos lesz alkalmas körülmény.
Metszés előtti fontos információk.

Ő virágrügy. Hármas rügycsoportból a két szélső virág, a középső hajtórügy, azaz hajtás, levél lesz belőle.

Ő a hajtórügy. A kettő közti alapvető különbség, hogy a virágrügy eláll a vesszőtől és a csúcsa íves, maga a rügy ovális, néha gömbölyű, a hajtórügy pedig a vesszőhöz simul és csúcsos a vége.



Hiányos termővessző



Teljes termővessző

A termővesszők képei nem a legjobbak, de azért a lényeg látszik. A hiányos termővesszőn csak hajtórügyek ülnek, szemben a teljes termővesszővel, melyen virág és hajtórügyek egyaránt találhatók. Ettől teljes.

Miután megismertük a katlan koronát, az őszibarack rügyeit, és termővesszőit, nincs más dolgunk, mint a gyakorlatban is hasznosítani tudásunk. Gyümölcsfáról lévén szó, a metszés fő célja, hogy minél több finom gyümölcsöt teremjen számunkra. Természetesen figyelembe vesszük a fa erőnlétét, egészségi állapotát, környezeti adottságokat és a lehetőségeinket. Ezek együttesen határozzák meg, hogy mennyi gyümölcsöt bír beérlelni növényünk.

A metszés lépései:

Először eltávolítjuk a vadjhajtást. Egyes alanyok hajlamosak vadhajtás képzésre. Előfordul, hogy minden évben nevelnek. Finoman kibontjuk a földet a növény tövénél és tőből kivágjuk a vadhajtást. Ha időnk van, akkor célszerű megjelenésekor, még nyáron zöld állapotában eltávolítani. Több évig semmi esetre se hagyjuk meg, mivel a növény erejét jelentősen csökkenti, gyakraan a nemes rész teljes elhalásához vezet.



A vadhajtás.



Másodszor a sérült, beteg, elszáradt részeket távolítjuk el. Legjobb az első egészséges, vagy élő elágazásig visszametszeni őket. Továbbá a betegségek kiinduló helyeit is megszüntetjük, ilyen pl. a tavalyi le nem szedett termséből kialakult múmia.



Ez bizony beteg.



Ő pedig sérült. Törés következtében rosszul forrt össze.



És a betegségek egyik forrása, a múmia.



Harmadszorra a korona belsejéből induló, vagy afelé törő hajtásokat,  maradék nélkül metsszük ki.



A képen látható hosszú vékony hajtások mindegyike a korona belsejében helyezkedik el. Ezeket el kell távolítani.

Negyedik lépésben metszünk, ritkítunk, koronaformát igazítunk és befejezzük a metszést. Ritkítani a kedvezőtlen helyzetű vesszők eltávolításával tudunk. Ezek vagy a korona belsejébe törekednek, vagy a föld felé irányulnak. A vázágakon álló hajtásokat 15-20 centiméteres távolságra ritkítjuk ki. Nyílvánvalóan az erősebbek maradnak, a gyengébbek távoznak. A hiányos termővesszőket vagy nagyon rövidre (2-3 rügyre), vagy hosszúra (10-15 rügyre) vágjuk. Rövid esetében erőteljes hajtás indul meg, amiken kevés virágrügy képződik az első évben, hosszú esetén már a következő évben sok virágrügy képződik rajtuk. Látjuk tehát, hogy nem mindegy mit csinálunk. Ha sok egészséges teljes termővesszőnk van, akkor felesleges továbbiak kialakulását erőltetnünk a hiányos termővesszők hosszúra metszésével. És igaz ez fordítva is.
A teljes termővesszőt 4-8 hármas vegyesrügyre metszük (fenti képen láttuk a hármas vegyes rügycsoportot).
Ezzel végére is értünk a metszésnek.




Így néz ki egy 10 éves fa metszés előtt.



És ilyen metszés után.





Sokan minden egyes hajtást néhány centis csonkra vágják vissza. Ez több szempontból sem jó megoldás. Nagyon sok virágrügyet távolítunk el, erőteljes hajtásképzésre kényszerítjük a növényt, a fa az energiáit a hajtásokba, levelekbe fekteti.

És egy utolsó kép, ami bosszúsá tehet minden kerttulajdonost. Amikor a szomszéd nem bír a kertjével és erdőnek kívánja hasznosítani. Mondván meg lesz a tüzifa. Ezzel az addig szépen fejlődő gyümölcsösünknek beteszi a kiskaput. Ilyenkor előfordul, hogy váltanunk kell a metszési technikában. De erről most nem írok.



Barackfa mellé a szomszéd által telepített akácos, egyoldalú jelentős árnyékhatást okoz.



Labdarózsa - Viburnum opulus 'Roseum' metszése

A labdarózsa régóta kedvelt díszcserjéje a magyar kerteknek. Virágzása egybeesik az orgona nyílásával, ez pedig a ballagások környékén van. Mivel több hétig tart a virágzásuk, ezért bizony beleesik a ballagások idejébe. Emiatt is, és nagy tömegű díszes viráguk miatt is kedvelt teremdíszítő virágok, de a templomok oltáráról sem hiányozhat tavasszal. A két növény nemcsak virágzásában hasonlók, hanem metszésükben is. Mindketten egy metszési csoportba tartoznak. Mindkettőjük sajátossága a virágot hozó vegyes rügyek. Az orgonánál erről a rügytípusról már írtam. Specialitása, hogy elnyílás után ezekből indul a hajtásfejlődés is. Ennek következményeként a labdarózsánál is felfedezhetjük a villás elágazást, igaz kevésbé szabályos villákat nevel, mint az orgona. Csúzli készítésére ezért az orgona alkalmasabb.

A labdarózsa alakja a cserje és a törpefa között van valahol. Rendszeres metszéssel harmonikus formában tartható. Metszés nélkül sűrű magas bokorrá növekedik, idővel elöregedik, virághozama csökken. Alkalmas egytörzsű fácskává nevelésre, de többtörzsű cserje alakban is tartható. Én ez utóbbit javaslom. Egytörzsű forma esetén a fiatalon tartása alapos szakmai ismereteket igényel, metszése során kevés tévedést engedhetünk meg, és mindenre odafigyelve is fel kell készülnünk az átmeneti virágszegény időszakokra. Ebbe most nem mélyülnék el. Ha érdekel kérésedre szívesen részletezem.

Metszés ideje

A labdarózsa nagyon jól tűri hazánk éghajlatát, különösebb igényt nem támaszt egyetlen környezeti elemmel kapcsolatban sem. Még az extrém hidegek sem károsítják oly mértékben, hogy az a tő teljes pusztulásához vezetne. Mért is fontos ez? Azért, mert metszése tág időpontban végezhető. Optimális a tél vége, tavasz eleje, még a rügypattanás előtt. Érdekes, hogy korán virágzik, de a rügypattanást nem kapkodja el. Ennek is köszönhető, hogy a késő tavaszi fagyok sem károsítják. Akinek azonban sok a tavaszi teendője, az bátran előre hozhatja a metszését. Azaz enyhe éjszakai fagyok esetén is metszehtők. Február elejétől, március végéig végezhetjük. Azért törekedjünk az optimális időpont betartására.

Metszés előtt körülbelül 10 éves labdarózsa.

Metszésének menete.

Először a beteg, sérül, fizikai akadályt képező ágakat távolítsuk el. Betegsége alig ismert, ezért ezzel nem is nagyon kell számolnunk. Sérülést szenvedhet ritkán fagytól, gyakrabban hónyomástól, vagy emberi behatástól, esetleg cicusok körömerősítéstől (törzsükön előszeretettel élesítik karmaikat), kutyusok rágásától. Fizikai akadályt növekedésével okozhat. Ránőhet épületre, közlekedő útra, vagy ablak elé nőhet. A beteg, sérül ágakat minimum az egészséges részig, a fizikai akadályt képezőket az akadály szélénél kissé mélyebben metsszük vissza, így nem nő túl gyorsan vissza.

Második lépésben a kuszán nőt ágakat tőből, ággyűrűre vágjuk vissza. Ezek az ágak növekedési iránya lehet rossz, lefelé, vagy a talajjal közel párhuzamosan nőnek, vagy kuszák, tekeredettek, hullámosak, göcsörtösek. Ebben az ütemben szintén maradék nélkül likvidáljuk a törpehajtásokat. Én csak szőröknek hívom őket. Ilyen hajtásokat nevel a mályvacserje, kékszakáll is.



Törpe hajtások (szőrök)





Törpe hajtások



Harmadik ütemben az alulról előtörő új hajtások közül kivesszük a gyengéket, vagy azokat, amelyektől már túl sűrű lenne a bokor. Ezzel a növényt levegőssé is tesszük, amit a későbbi lépésekben tovább szellősítünk. A levegő által megfelelőképp átjárt növényt a betegségek sem fertőzik meg olyan könnyen, mint sűrűbb társaikat.



Növény töve metszés, ritkítás előtt.



Metszés, ritkítás után. Jól látható, hogy a kesze-kusza, és a vékonyka hajtásokat eltávolítottam. Ez elegendő is volt a ritkításhoz.

 

A negyedik szakaszban tovább ritkítjuk a labdarózsát. Erre nem tudok mértéket írni. Szerintem minden növénykedvelő kertész tudja, látja, hogy mikor válik szellősé a növénye. Azt javaslom kövessük megérzéseinket. A képeken bemutatott növény metszésénél látni fogjuk, hogy milyennek is kell lennie. Ez ad némi támpontot a bizonytalankodóknak. A ritkítás során természetesen a gyengébb hajtások közül szelektáljunk.



Így néz ki az alsó ritkítás után.



Ötödik lépésben a megmaradt hajtásokat metszük meg. A villás elágazások erősebb ágát érintetlenül hagyjuk, a gyengébben fejlődő felét levágjuk. Az alulról feltörő és megtartott új hajtásokat a növény teljes magasságának minimum a felénél vágjuk el, de legalább a felső 1/3-át metsszük le.

A metszés végére egy szép arányos labdarózsa bokrot kapunk.



Az alsó ritkítás, a beteg, sérült, és törpehajtások eltávolítása utáni állapot.



Metszés utáni állapot közelről.



Metszés utáni állapot.



Kerti mályva - Hibiscus syriacus fenntartó metszése

A mályvarózsát több szakkönyv fagyérzékenynek titulálja hazánkban, ám meg kell mondjam, hogy ez téves. Az elmúlt három év keménynek mondható teleit is könnyedén átvészelték mályvarózsáim, melyek különféle fekvésben fejlődnek. Sőt magról fejlődött 10-20 cm-es szaporulatai is károsodás nélkül teleltek. Metszéséről is megoszlanak a vélemények. Egyes hobbi célú szakkönyvek nem javasolják a metszését, de komolyabb szakkönyvek kiállnak a rendszeres metszése mellett. Én is ez utóbbi mellett teszem le a voksot. A mályvarózsának szüksége van a rendszeres metszésre, ahhoz, hogy évről-évre gazdagon virágozzon.

A mályvarózsa átmenetet képez a cserje és a fa között. Nagyon könnyen nevelhetünk belőle egytörzsű fát, de akár különféle alakfákban is alakíthatók. Igazán azonban cserjealakban érzi jól magát, azaz a földtől több ágon fejlődik felfelé. Mérete maximum csak egy törpefa magasságig elegendő, a cserjék között azonban idős korára több méteres magasságot is elérheti. Persze fajtáinak növekedési erélye más, és más. Én a sajátomat rendszeres metszéssel 180-250 cm között tartom.

A mályvarózsa virágait az adott évben kinevelt hajtásain hozza. Metszés szempontjából ebből két nagyon fontos dolog következik:

• A metszés ideje nyugalmi állapotban, tehát még rügypattanás előtt van. Mivel nagyon jó télálló, ezért, ha nagyon sok metszeni valónk van, és úgy érezzük, hogy optimális metszési időben nem tudjuk az összes növényünket megnyesni, akkor a mályvát télen is megnyírhatjuk.
• Minél több új hajtást fejleszt, annál többet fog virágozni (feltételezve az optimális feltételeket). Metszésénél tehát törekedni kell arra, hogy új hajtások fejlesztésére ösztökéljük. Emiatt is tévednek azok, akik azt javasolják, hogy ne metszük.

A metszés ideje, mint fentebb már írtam nyugalmi állapotban van. A tél vége felé, rügypattanás előtt, napközben pozitív hőmérséklet mellett. A mályvarózsa nagyon későn kezd hajtani, ezért bőven van időnk a metszésére. A rügypattanást azonban ne várjuk meg.

A metszés menete:

A képen egy tipikus szalagosodás látható. Ilyet többnyire a virúsfertőzés okoz. Ezeket a hajtásokat tőben távolítsuk el.

Először a beteg, sérült, száraz ágakat távolítsuk el. A visszavágás mértéke minimum az egészséges részig történjen. Amennyiben beteg a vessző, akkor megelőzés miatt célszerű tőből eltávolítani. 

Ezt követően a gyengén fejlődött-én csak szőröknek hívom őket-, valamint a tekeredett, kuszán növő hajtásokat vágjuk le. A pici hajtások virágképzésre alklamatlanok, kihajtásukkal csak a növény erejét korlátozzák, rossz irányba terelik.



Náhány centis apró (szőr) hajtásokat látni.





Szintén egy pici hajtás.





Rosszul növekedett hajtás. Szinte keresztben átszeli a növényt. Ezeket tőből kell eltávolítani.

Majd a ritkítsuk meg a bokrot. Erre nehéz pontos utasítást adni. Végezzük úgy, hogy a növény kinézete esztétikus maradjon. Főként a növény közepét ritkítsuk, így könnyebben átjárja a levegő, ez a betegségek terjedését gátolja.



Metszés előtti sűrű bokor.



Metszés utáni ritkított állapot.



      

A megmaradt vesszők közül a gyengébbek 2/3-át, az erősebbek 50%-át távolítsuk el. Minden hajtást részesítsünk metszésbe. Ha végeztünk, akkor a tavalyi virágok után visszamaradt termések közül már egy sem látható a mályvarózsán. Ha mégis maradt, akkor korrigáljuk a hibát.



A vastagabb, erősebb ágakat kevésbé, avékonyabb hajtásokat erősebben vágjuk vissza.



A metszés végén egy kompakt arányos mályvarózsát kapunk.



Metszés után.



A mályvarózsa alkalmas sövény nevelésre is. Amennyiben mályvarózsa sövényünk van, akkor ne kövessük ezt a metszési módot. Ott más szempontokra kell figyelnünk.

Idős növények esetén előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére is csökken a virághozam, egyre kisebbek lesznek a virágok. Ekkor szükség lehet az ifjító metszésre. Ezt szintén más szempontok mentén kell végeznünk. Ez a beavatkozás nagyon drasztikus, csak egészséges, vitális növénynél alkalmazzuk.



Bónusz képen azt látni, hogy a nem pontos metszés, azaz a hajtórügy fölött több centivel történő vágás milyen hatással van. Kettő ilyen csonkot is látunk a képen, ezek az új hajtásik zeljesen elszáradtak. Különösebb kárt nem okozunk ezzel a növénynek, csupán esztétikailag nem szépek. Megmondom őszintén, én a mályva metszésekor nem nagyon figyelem a vágás helyét, mert ez nagyon lelassítani. Olyan növényeknél, ahol ez gondot okozhat, ott ügyelek erre.



Az orgona metszése.

 Általában két orgonafajt különböztet meg egy átlagos kerttulajdonos. Az egyik a Közönséges orgona, tudományos nevén Syringa vulgaris. Ezt ismerjük ősidők óta orgona néven. A másik a Nyáriorgona latin nevén Buddlei davidii. Újabban egyre többen fedezik fel a Korai nyáriorgonát-Buddleia alternifolia, amely pamacsokba rendeződött virágtömegével igazi látványossága lehet a kertnek.

Különböző orgonák metszését nem lehet egy sablon mentén végezni. Nagyon fontos különbségek vannak közöttük. Ezúttal a címben is szereplő Közönséges orgona metszésével foglalkozom.

A metszést mindig a növény megismerésével kezdjük. Mivel saját növényünk, ezért valószínű sok újdonsággal nem szolgál számunkra, ennek ellenére mégis érdemes az alábbi kérdésekre választ keresni:

• Milyen az egészségi állapota?
• Milyen a növekedési erélye?
• Érték-e sérülések?
• Milyen az erőnléte?
• Milyen alakot szeretnénk belőle nevelni?

Ezekre a kérdésekre kapott válaszok befolyásolják a metszést. Egy erős, egészséges, a telet jól átvészelő, sérülésektől, betegségektől mentes orgona metszése sokban eltérhet egy gyenge, beteg orgonáétól.

Az orgona alkalmas bokor, vagy fa típus kinevelésre. Önmagától inkább bokorrá fejlődik, ezért a fa alakot metszéssel tudjuk elérni.

Az orgona az előző évi hajtásain nevelt erős csúcsrügyből, vagy közvetlenül az az alatti rügyből virágzik. A virág elnyílását követően, a rügyből hajtás fejlődik. Ezt nevezzük vegyes rügynek.

A lenti képeken ilyen rügyeket látunk egészben és félbe vágva. A félbevágott rügyben már télen is jól kivehető maga a virág.

Egyértelműnek tűnik tehát, hogy metszéskor minél több ilyen rügyet távolítunk el, annál kevesebb virágra számíthatunk. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy ezekhez a rügyekhez nem szabad hozzányúlnunk. Egy részüket alap esetben is el kell távolítani. De, ha egy beteg gyengécske növényünk van, akkor azt védenünk, erősítenünk kell azzal, hogy nem terheljük túl virággal. Egy ilyen növényen kevesebb virágrügyet hagyunk, ezek kímélik a növényt, sőt a kevesebb virág minőségileg jobb is lesz. Nagyobb, élénkebb színű, illatosabb. Egy erős, egészséges növényt, azonban bátran terhelhetünk.

A következő képeken látni, hogy a virágzást követően, a virág mindkét oldalán hajtás fejlődött, így alakult ki a tipikus villás elágazás, közepén a virágmaradvánnyal, magokkal.






A metszés ideje.

Legjobb a tél végén, de még rügypattanás előtt metszeni. Valamikor március lejére tevődik ez az időszak. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az orgona igen jó télálló növény, ritka az, amikor fagysérülést szenved, ezért hidegebb napokon is bátran metszhetjük. Akinek nagyon sok metszendő növénye van, és kétséges, hogy mindegyikre sor kerülne optimális időben, az orgonát nyugodtan előreveheti, és még a tél folyamán megmetszheti.

Metszés menete.

Első lépésként eltávolítjuk a sarjhajtásokat. Ezek lehetnek gyökér, vagy tősarjak. Ha fa alakot nevelünk, akkor az összes eltávolítása indokolt, ha cserje alak mellett döntünk, akkor az erősek közül néhányat hagyjunk meg, a többit tőből távolítsuk el. Cserje alaknál se hagyjunk meg minden sarjat, mert ez nagyon elaprózza a növény erejét.



A képen egy fiatal orgonatő van, melynek erőteljes fás részei már kifejlődtek. Ennek megfelelően a sarjakra most nincs szükség, ezért bátran kivághatjuk az összeset.



Második lépésben a beteg, sérült, elszáradt ágakat vágjuk ki. Orgonának kevés olyan betegsége van, ami látható nyomot hagy a vesszőjén, ezért főként az elszáradt, sérült vesszőkre kell koncentrálnunk.



A képen egy öreg orgona öreg ága látható. Olyannyira öreg, hogy már el is száradt. Ha valaki nem biztos abban, hogy száraz az ág, akkor várja meg amég a rügyek kifakadnak. Csak ebben az esetben várjuk meg metszéssel a rügyfakadást. A növény jelezni fogja, hogy mely ágai szárazak és meddig. A képen láthatni, hogy a még élő részen kihajtott egy alvó rügy, erre a kihajtott rügyre vághatjuk vissza a száraz ágat. Ettől egyúttal a növény is megújul, de ez már az ifjító metszés alapjai.



Harmadik lépésben az alulról feltörő megmaradt sarjhajtások tetejét vágjuk le oly módon, hogy az illeszkedjék a növényünk magasságához. Általános elvként azt tudom javasolni, hogy a feltörő sarjhajtások első éves visszavágása az orgonabokor magasságának felénél történjen. Ezzel a metszés alatt megjelenő új hajtások elegendő fényt kapnak, ahhoz, hogy erőteljesen tudjanak fejlődni, ne egy gyenge megnyúlt vázrendszer alakuljon ki belőlük.

Negyedik lépésben ahol kialakultak a szabályos villák (csúzliágasok), ott a villa egyik szárát hagyjuk érintetlenül, a másik szárát pedig 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az érintetlen oldal hozza a virágot, míg a visszavágott részből egy új villa alakul ki, ezzel sűrűbbé tesszük az orgonabokrot, még több virágalapot képezünk.



A kép magáért beszél. Több helyen is látni rajta a villás elágazás egyik oldala érintetlen, míg a másik néhány rügyre van visszavágva.



Ötödik lépésben eltávolítjuk az összes tavalyi virágmaradványt. Gyakorlatilag ilyennel ekkor már nem kellene találkoznunk. A virágmaradványokat közvetlenül az elnyílás után kell eltávolítani. Nem mindenki teszi ezt meg, amivel nincs is különösebb probléma. Gyenge növényeknél van ennek nagyobb jelentősége, mert a magképzés a növény erejét elveszi, ezért kevesebb erő jut a hajtásnövekedésre, a rügyképződésre.

   

A két képen két különböző korú és különböző körülmények között nevelkedő orgonát látni. A bal oldali fiatal (10 éves) és félárnyékos helyen (délről ház, keletről fenyő határolja) fejlődőd, a jobb oldali idős (30 év feletti) és tljes napfény mellett fejlődik. A különbségek jól láthatók. A fiatal hosszú erős hajtásokat hoz, a fényszegénység miatt a hajtások hossza már túlzó, az öreg túl sűrű, és rövid hajtásokat hoz. Ezt csak azért mutattam be, hogy lássátok nincs két egyforma orgona. A fiatalt úgy kell metszenünk, hogy a hajtásokat ne vágjuk túl mélyen vissza, mert akkor nagyon erős növekedésssel reagál, és a khajtás helyét is mélyre helyezzük, ahol még kevesebb a fény. Az idősebbet ritkítanunk, fiatalítanunk kell, ennek metszéséről az alábbiakban mutatok több képet.



Kiinduló sűrű állapot. Sok tavalyi évi virágmaradvánnyal.

 

 



Félig metszett állapot.



Metszés után. Látható, hogy kevés virágrügy maradt, törekedtem a ritkításra, és az ifjító visszavágásra. A megmaradt rügy mennyisége mégis elegendő volt egy csodás virágzásra. És a következő képen látható új hajtások képzésére.

 





A megújító metszés hatására az orgona tövéből előtörő erős új hajtások láthatók.