Hasznos információk a növények metszéséről képekkel.

2014. január 30., csütörtök

Almafa metszése

Almafa metszéshez újabb segítség. A cikkekből kimaradó sok-sok hasznos kép gyűjteménye, és magyarázata. Itt megtekinthető és olvasható.

2014. január 20., hétfő

Metszés hatása a szilvafára

Kedves olvasók, metszésre készülő kertészkedők!
Újabb segítség a szilvafa metszésében. Készítettem egy képsorozatot arról, hogy milyen hatása van a fára a metszésnek. Melyik vágásunkra, miként reagál.
A képsort és hozzá a magyarázó szöveget megtekinthetitek itt:
Metszés hatása a szilvafára.

2014. január 12., vasárnap

Szilvafa metszése

Elkészült első normális videóm. No nem kitűnő, de igyekszem. A videó témája a szilvafa metszése. Hangom helyett egyenlőre be kell érjétek a feliratokkal.
A videót itt megnézhetitek:
https://www.youtube.com/watch?v=S1KNaZl5-OM

2014. január 8., szerda

Kerti pálmaliliom (Yukka filamentosa) metszése.

A kerti pálmaliliom családi ház kertek és közterek elterjedt dísznövénye virága. Népszerűsége azért nem összevethető az orgonával, vagy más igen közkedvelt cserjével, virággal.  
Igénytelen, hálás növény. Talajra, vízre igénytelen, gond nélkül megél a rossz minőségű homoktalajon a legmelegebb nyári kánikulában akár öntözés nélkül is. Azt azonban jó, ha tudjuk, hogy jobb talajban, öntözés mellett szebben fejlődik, virághozam egyenletesebb és szebb. Hazánkban teljesen télálló, a legzordabb tartós hidegek sem tesznek benne kárt. A fentiek miatt csak javasolni tudom a kertekbe.
Gondozását sem kell túlzásba vinni, tulajdonképpen mindenféle pátyolgatás nélkül megél a kertben. Amiért mégis érdemes néha beavatkoznunk az életébe az nem más, mint a virághozam. Gondozás nélkül kevesebbet virágzik, metszés hiányában, pedig néhány év alatt csökkenni kezd a virághozam és minőség, majd teljesen el is maradhat. Szűk helyen gyorsabban hagyja abba a virágképződést. Ennek igen egyszerű az oka, hamar kitölti a rendelkezésére álló teret, ezért nem tud több friss tövet fejleszteni. Virágait ugyanis a friss töveken hozza.
Érdemes tehát metszeni. A következőkben ezt mutatom be.
Mint már utaltam rá a virágait csakis új töveken hozza. 

Új tövek az elszáradt mellől kiindulva.


Az elnyílt virágfüzér a tővel együtt elpusztul. Ez a folyamat hosszan elhúzódik. A virág néhány hónap alatt elszárad, de a tő csak fokozatosan hal el, így át tudja adni az energiáit az új töveknek, melyek az elhalt mellett, annak gyökeréből törnek elő.

Felül a haldokló, alul a teljesen elhalt tő. Az alsót teljesen el kell távolítani, míg a felsőből csak a száraz részeket kell kivágni.


Az elszáradt tő komoly fizikai akadályt képez az új hajtásoknak. Ha beszűkült helyen van a növény, akkor a hajtások oldalirányban nem tudnak kitörni a sűrű száraz levélhalom alól, ezért elcsökevényesednek, elpusztulnak.

Teljesen elnyomott pici hajtás. Ha nem szabadítottam volna ki, akkor nyárra teljesen elhalt volna.


Ha mégis áttörné magát, akkor sem tud az új tő megerősödni kiteljesedni, ezért a virágzata is satnyább lesz. Azért, hogy ez ne következzen be közbe kell avatkoznunk. Ragadjunk metszőollót, és távolítsuk el a teljesen elszáradt töveket. Ezt a munkát elég 2-3 évente elvégezni.
Előre szólok nem lesz könnyű munka. A jukka leveleinek csúcsa ugyanis nagyon szúrnak, élei pedig mint a kard pengéi úgy hasítanak. Mindenféleképp védő ruházatban, kesztyűben végezzük.

Hosszú ujjú, dupla falú erősített munkásruhán is ennyire átszúrnak a levelei. 50 tő metszése után így nézett ki az alkarom.


Az elszáradt levelek igen nehezem vághatók, a megfásodott virágszár metszőollóval át sem vágható. A virágszár alatt közvetlenül a föld felett vágható el a régi tő, de ott is csak komoly nehézségek árán, mert a szivacsos, rostos szerkezet igen csak fémálló:) De ez ne vegye el a kedvünket. legyünk elszántak, mert megéri.

Jól alá kell nyúlni a metszőollóval.

Az elhalt tő eltávolítása után az összes száraz levelet szedjük ki a növényből. A már elnyílt, de még el nem halt töveket is pucoljuk ki, szedjük ki a száraz leveleket, és nyírjuk fel az alsó részt.  Majd az egész növény alsó még élő, de már láthatóan sárguló leveleit is vágjuk vissza. Ezek könnyen metszhetők.

Szépen felnyírt és kitisztított tő.


A munka végén egy laza, szellős bokrot kapunk, ahol a növény belseje is kap fényt, így az új tövek könnyen fejlődhetnek.










Metszés előtti és utáni állapot. 



    



   



Méretes növények kora tavaszi metszésekor ügyeljünk arra is, hogy a sündisznók kedvelt telelőhelyei közé tartoznak. Szinte rendszeresen találok bennük sünit, vagy már elhagyott süni fészket. Nagy igyekezetünkbe nehogy belenyúljunk egy alvó példányba.

Elhagyott süni fészek.

A metszés végén keletkezett hulladék leaprítva kitűnő komposzt lazító anyag, vagy akár kerti utak nagyobb növények tövébe takaróanyagként is használható.

Egy nagyobb tőből több zsáknyi anyag kijön.


2013. december 9., hétfő

Hortenzia - Hydrangea.

A hortenzia nemzettség ógörög eredetű, mely a csésze alakú termésre utal. Hydrangea latin név felbontva az ógörögre így néz ki hüdór = víz, angeion = edény, azaz vízedény, vagy vizesdézsa ki, hogy rakja össze a fordítást.

Annabelle

Több mint 40 faja ismert. Őshazája Kelet,- Délkelet-Ázsiában, Himalájában és Észak,- Dél-Amerikában. Európába a 18. század végén került Japánból.
Közismertebb fajai, hazánkban zömében közülük válogathatunk kertészeti árudákban, faiskolákban:
·         Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia
·         Hydrangea gracilis – Karcsú hortenzia
·         Hydrangea anomala – Himalájai hortenzia
·         Hydrangea anomala ssp. petiolaris – Kúszó hortenzia

Kúszó hortenzia

·         Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia
·         Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia

H. paniculata 'Vanilla Fraise'

·         Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia
·         Hydrangea hirta – Borzas hortenzia
·         Hydrangea serrata – Fűrészes levelű hortenzia

H. serrata

Fajokon belül a fajták száma szinte számtalan. A cikken belül képeken bemutatok néhány értékesebb fajtát.
A hortenziák többnyire lombhullatók, ritkán örökzöldek. Felálló szárú, vagy kapaszkodó szárú cserjék. A fásodott szár kérge gyakran leváló. A hajtás belülről fehér színű bélrésszel ellátott.

Jól látható a fehér bél.

 Leveleik egyszerűek, átellenes, olykor örvös elhelyezkedésűek. Leveleik széle fűrészes, ritkán karéjos, nyelesek. Virágszínük igen változó, a választék egyre bővülő, de legtöbbször fehér, kék, zöld, rózsaszín, vagy piros, de előfordul kétszínű és színváltó is. Apró végálló, hímnős virágai lapos, vagy gömbös ernyőszerű fürtökben, bugákban vagy sátorvirágzatban nyílnak. Virágzatát termő és meddő virágok alkotják. A lapos virágzatban a tányér szélén elhelyezkedők többnyire meddők, ennek a virágzatnak ez adja a különlegességét.

A tányér szélén elhelyezkedő meddő virágok, belül a termő virágok.

Minél nagyobb arányban meddők a virágok, annál dekoratívabb a virágzás. Termésük 2-5 rekeszű, csúcsán felnyíló, sok magvú apró toktermés. A magvak kicsik, szárnyasak, vagy szárny nélküliek.
A hortenziák természetes élőhelyükön erdei aljnövényekként élnek, ez pedig nagyban meghatározza igényeiket:
·         tápanyagban gazdag mélyrétegű talaj,
·         üde, vagy nyirkos a vizet jól tároló, kiszáradásra nem hajlamos talaj,
·         párás levegő,
·         széltől védett hely,
·         savanyú kémhatás, egyedül a H. arborescens viseli el a meszes talajt,
·         félárnyékos terület,
·         extrém fagytól mentes hely.
Ha a fentiektől eltérő körülmények közé telepítjük őket, akkor ne várjuk el tőlük az igazi pompát, sőt minél nagyobb az eltérés annál inkább szenvednek, erősen meszes talajban ültetést követő néhány hónapon belül elpusztulnak.

H. paniculata 'Lime Light'

Ezért, ha nagyon szeretnénk hortenziát ültetni, de nem megfelelőek a körülményeink a számukra, akkor:
·         ültessük edénybe, dézsába, mert ekkor lehetőségünk van folyamatosan mozgatni a növényt, tűző napkor árnyékba vinni, de a dézsában számára megfelelő hortenzia földet tehetünk,
·         szabadföldben cseréljünk alatta talajt, legalább egy 0,5 köbméteres ültető gödörbe öntsünk hortenzia földet, vagy savanyú tőzeget és ebbe ültessük,
·         folyamatosan savanyítsuk a földjét savanyító hatású műtrágyával, vagy savanyú tőzeg bekeverésével, öntözővízébe keverjünk citromsavat
·         tűző napra is kerülhet, de ekkor rendszeres öntözést igényel, vízhiány esetén a levelei rögtön megégnek, azokat eldobja, virágzása elmarad, vagy csökken,
·         szél ellen árnyékolnunk, vagy kötöznünk kell,
·         ne mulasszuk el a folyamatos tápoldatozást,
·         párásítás miatt nagy kánikulában öntözzük a lombját is.
A hortenziák nagyon hálás növények, a megfelelő körülményeket és a gondozást meghálálják, gyönyörű és fajtától függően változatos virágtengerrel ajándékozzák meg a kertészt. Felhasználásuk igen tág, hisz a kedvezőtlen körülményeket is ki tudjuk küszöbölni, mint, ahogy arra a fentiekben kitértem. Ültethetők szabadföldbe, dézsába, erkélyre, teraszra, sőt rövid ideig még világosabb lakásban is díszítenek.


Méretükből adódóan kisebb helyekre is ültethetők, nagyobb területekre csoportosan ültetve használhatók. Magasságok 1-2 méter között változik, egyes fajai ettől nagyobbra nőnek a kerti hortenzia egyes fajtái képesek 3 méterig is felnőni, de a futó hortenzia léggyökereinek köszönhetően 12 méter magasságig is felkúszik. Ültethetjük egyesével szoliternek, többedmagával csoportokba, vagy sövénynek. Sövény lehet egynemű, amikor egy fajtából alakítjuk ki, vagy vegyes több fajtából. Csoportos telepítéskor legszebb a szabálytalan és több faj, fajta alkotta elegy.

Quick Fire


Érdekesség
Genetikailag kék hortenzia nem létezik. A virágok színe a talaj kémhatásának függvényében változik. A kerti hortenzia meddő viráglabdája savanyú (alacsony pH) talajon kék, míg meszes (magas pH) talajon rózsaszín, pirosas színű. Ha a talaj kémhatása ingadozik, vagy épp változóban van, akkor előfordul, hogy egyik virág rózsaszín, ellenben a másik már inkább kékes árnyalatú. Ez a hatás többnyire edényes neveléskor fordul elő. A kék színt alumíniumszulfát-tartalmú műtrágyával állandósíthatjuk., míg a rózsaszín szuperfoszfát műtrágya használata mellett marad tartós.

Ennyire kék nincs, ez a szín a kémhatásnak köszönhető. Ő a Nikko Blue fajta

A talaj kémhatása változik, jól jelzi ezt a virág színe, amely rózsaszínből megy át kékbe. Tehát melyik kémhatásból változik a talaj, milyenbe?



Gondozása nem bonyolult, nem igényel többet, sem kevesebbet, mint más hasonlószőrű növény. Különös igénye csak a talajban merül ki, de ezt kis odafigyeléssel könnyen teljesíthetjük számára. Mégis mit tegyünk vele?
1.      Ültessük megfelelő körülmények közé. Ha nincs ilyen, akkor mesterségesen biztosítsuk számára, de erről már fentebb írtam.
2.      Öntözzük rendszeresen, de ne álljon vízben a gyökere, mert az könnyen gyökérfulladáshoz vezet. A sok víz miatt fontos, hogy a talaj elvezesse a felesleges mennyiséget, ez főként edényes beültetésnél fontos. Az edény alja mindig legyen lyukas, és alulra kerüljön egy kis drénréteg törött cserépből, vagy kőből. A kő lehetőleg semleges kémhatású mosott kavics legyen, az aprított mészkő lúgos kémhatású.
3.      Nagy kánikulában naponta többször is kell öntözni, pláne a dézsás beültetésűeket. Öntözés mellett a lombját is vizezzük párásítás miatt. Ne féljünk a megégéstől, az amúgy is csak egy útszéli kacsa. Kevés valós alapja van.
4.      Gondoskodjunk a talaj savanyú kémhatásának megtartásáról. Lúgos kémhatás mellett a levelei eresedni, sárgulni kezdenek. Figyeljünk ezekre a jelekre.

H. paniculata 'Diamant Rouge'

5.      Hatalmas virágtömege erősen elhúzzák a hajtásokat, ezért kötözni, karózni is szükséges egyes fajtákat.
7.      Tápoldatozzuk megfelelő tápanyag pótló szerekkel. Ezek többnyire műtrágyák. A lényeg, hogy folyamatosan kapjon magas foszfor és kálium tartalmú tápanyagot. Erre a legjobb a speciálisan a hortenzia számára kifejlesztett műtrágyák, vagy az Osmocote (11-11-18), vagy a Peters-Professional (10-30-20-MgO-TE). Nem szoktam senkit sem lebeszélni a szerves trágyákról, de most mégis azt javaslom, hogy velük csak óvatosan, mivel nehéz kiszámítani a kémhatás változtató hatását. Ha mégis ilyennel próbálkozunk, akkor legjobb a kereskedelemben megvenni őket komposztált, vagy szárított formában, mert a csomagolásukon többnyire rajta szerepel a kémhatásuk, vagy felhasználási instrukciók. Többnyire egyébként savanyítanak.

Messalina


Gyógyhatása
A cseroki indiánok gyógynövényként használták a hortenziát. Elsősorban vizelethajtóként, húgyuti betegségek, vesekő, prosztata-megnagyobbodás kezelésére. Kérgét szív,- és gyomorpanaszok enyhítésére rágták. Sok más betegségre is jónak tartják, gyulladáscsökkentő, vértisztító, fájdalomcsillapító, köszvény ellenes hatást is tulajdonítanak neki. Hámozott hajtásából tea készíthető, de főzve és sütve is fogyasztották őket. Amerikában hivatalosan elfogadott gyógynövény, a homeopátiás terápiában is felhasználják. Használata azonban némi cianidtartalma miatt csak ellenőrzött körülmények mellett ajánlatos.

Kevés betegsége, kártevője ismert, ezért védelmével nem kell különösebben foglalkozni. levelét a lisztharmat és foltosságot okozó egyéb gombát támadhatják. A levelét szívogatja a kétfoltos takácsatka. Levélsárgulást, ér melletti színeződést okoz a meszes talaj. Ez ellen (klorózis) a meszesség megszüntetése mellett hatásos lehet még vaskelátos beöntözés is. Ugyanis a túlzottan sok mész gátolja a vas felvételét, ezért lesz a növény levele sárga, klorózisos.

Tipikus klorózis tünet.


Szaporítása történhet magvetéssel üveg alá tavasszal március-áprilisban. Fajták a meddő virágok miatt ritkán érlelnek magot, ezért magvetéssel zömében csak a tiszta fajok szaporíthatók, de ritkán alkalmazzák, mert magja igen apró, nehezen kezelhető, kelésük egyenetlen, rendszertelen.

Ellenben nagyon könnyű dugványról nevelni. A dugványokat május első felében két kifejlett levélpárral kell megszedni puha, zöld hajtáscsúcsból. Nagyon könnyen gyökeresedik, ezért gyökereztető por használata sem szükséges.

A nyár végével a hortenzia nem veszti le báját. Őszi lombszíne mellett, a tövön télre fennmaradó elnyílt barna virága is mutatós főként a fehér hótakaró előtt, de a zúzmara is igen széppé tudja varázsolni.

Őszi lombszín.

Elnyílt, megbarnult virágok ősz végén.

Little Lime



2013. december 7., szombat

Mire jó az őszi avar?

A hideg idő beköszöntével a növények ismét egy nagy változás előtt állnak. Készülnek a téli hónapokra. Fajonként változó, hogy mikor kezdik meg ezt a felkészülési munkát. Céljuk közös: károsodás nélkül átvészelni a kellemetlen környezeti körülményeket.


Legszembetűnőbb változás a lombkorona elvesztése. Ez lehet teljes vagy részleges. Ha teljes, akkor lombhullató vagy nem örökzöld növényről beszélünk. Megemlítem, hogy van még örökzöld, fakultatív örökzöld, lomblevelű örökzöld növénycsoport is. Mindegyikben közös, hogy lombjukat folyamatosan cserélik (tehát tévhit, hogy nem váltják le lombjukat), de egyik sem annyira szembetűnően, mint a lombhullató csoport.
De miért is hullajtják lombjaikat a növények?
Két fő ok köré csoportosíthatjuk a lombhullást:
·               az egyik a kényszer,
·               a másik úgynevezett belső okokra vezethető vissza, vagyis a természet rendjére.

Kényszer
Növények minden őket érő negatív hatásra reagálnak valamilyen módon. A sok reakció közül a lombhullás csak az egyik.

Szárazság.
Ha a növény nem kapja meg az életfeltételeihez szükséges mennyiségű vizet, akkor több folyamatot (lankadás, fonnyadás, hervadás, kiszáradás) követően kiszárad. Vízhiány esetén a növény mindent elkövet azért, hogy léte fennmaradjon, sőt biztosítani igyekszik a fajfennmaradást. Az idős levelekből kivonja  a vizet, és a fiatalabb levelekbe, hajtásokba pumpálja, ezáltal a növekedése nem áll le, sőt a növekedési ciklust lerövidíti, és koncentrál a virágzásra, termésképződésre, hogy ez által faja fennmaradhasson. A mag ugyanis mostoha körülmények között is több évig csíraképes (persze ez fajonként erősen változó). A vízelvonás következménye, hogy lombjának egy részét elhullajtja. Hogy mekkora részét, az függ a vízhiány mértékétől, valamint a növény fajától. Bizonyára többen jártak már úgy, hogy nem tudták okát annak, miért dob el oly sok levelet egyszerre kedvenc fikuszuk, vagy éppen leanderük. A kislevelű fikusz, vagy a leander egyszeri vízhiány hatására képes leveleinek 1/3-át eldobni.

Károsítók.
Növényeinket nagyon sok kártevő, kórokozó támadhatja meg. Ezt praktikákkal igyekeznek a növények megakadályozni, de ha mégis bekövetkezik a baj, akkor sem adják fel a küzdelmet. Az egyik védekezési praktika, hogy a megtámadott terület környékén a szöveteit elhalasztja a növény, így a károsító nem jut táplálékhoz, tehát nem tud kifejlődni a növényen. Ha túl erős a fertőzés, akkor a levél eldobásával is reagálhat, így leveti magáról az ellenséget.

Tápanyaghiány.
Hasonlóan a vízhiányhoz, tápanyaghiány esetében is biztosítani kívánja a növény létének és fajának fennmaradását, ezért az idősebb levelekből kivonja a hiányzó tápelemet, és a fiatalabb levelek, hajtások felé továbbítja annak érdekében, hogy a fejlődése biztosítva legyen. Ennek következményeként az így kizsákmányolt levél elpusztul, lehullik. De mielőtt ez bekövetkezne, a növény fontos információt küld számunkra. Különféle levélelszíneződésekkel jelzi az éppen hiányzó tápelemet. Ezt kell időben észrevennünk, felismernünk és beavatkoznunk.

Méregtelenítés.
A növényekbe is nagyon sok mérgező anyag jut be. Ezek kis dózisban nem károsítják a szervezetüket, de jelenlétük felesleges, ártalmas, gátló hatású, ezért igyekeznek azoktól megszabadulni. Mivel nem rendelkeznek olyan kiválasztó szervekkel, mint az állatvilág, ezért olyan szerveikbe halmozzák fel, amelyek leválasztódnak róluk. Legkézenfekvőbb a levél, ami minden évben cserélődik, de ilyen a fák kérge is. Egyes fajok intenzívebben, mások kevésbé intenzíven váltják kérgüket. Gondoljunk a platánra és nyírfára.

Belső okok
Öregedés.
Növényeink levele egy éven belül elöregszik, követ egy bizonyos vegetációs ciklust. Ennek időtartama fajonként változó, van olyan növény, amelyik egy éven belül többször is lombot vált. Az öregedés egy természetes folyamat, egy levelet vizsgálva annak csúcsától indul, és halad a nyél felé. Ahogy közeledik az alsó része felé, ott etilén halmozódik fel. A levélleválási zóna az etilénre érzékeny, kialakul a levélalapi leválasztó szövet, a levél rögzítése így meggyengül, és kisebb fizikai behatásokra a levél leválik, helyét a fa befedi.
Külön köszönet a fáknak azért, hogy az őszi lombhullást oly módon végzik, hogy nekünk, embereknek csodálatos élményeket nyújtanak: megnyugtató hangulatot, szép színeket, aromás illatokat, kellemes hangokat.



Mit kezdjünk a lehullott lombbal?
Sok kerttulajdonos küzd a lehullott lombbal. Tapasztalataim szerint többségben vannak azok, akik negatív érzésekkel tekintenek az avarra. Számukra a lomb:
·               munkát okoz, többször kell gyűjteni,
·               problémát jelent az elhelyezése, kezelése,
·               netán a szomszédokkal kialakult viták tárgyává válik.
Pedig a lehullott lomb sok hasznos dologra alkalmas. Sajnos az ember gyorsan elfelejti gyermekkorát, amikor boldogan, gondtalanul bokáig gázolt, hempergett a száraz avarban. Óvodás, általános iskolás koromban még csapatépítő elfoglaltságnak sem volt rossz egy-egy nagyobb parkban, ligetben összegyűjteni az avart. Akkor még elfogadott volt, hogy osztályok közös munkával gyűjtsék halmokba. Ma már ez csak a múlt.


A fák levele élettelen állapotukban is hasznos anyagok. Túl azon, hogy tiszta szerves anyag, látványnak sem csúnya, amikor még a fán van, de lehullott állapotában is lehet komoly színelem a kertben.

Összegyűjtve az avar felhasználható:
·         Komposzt előállításra. Igen jól lazítja az amúgy tömörödésre hajlamos komposzthalmot, ügyesen kell elkevernünk a többi szerves hulladék közé. Őszi fűnyíráskor érdemes a gyepen hagyni, és a hagyni, hogy a fűnyíró gép gyűjtse össze a lenyírt fűvel, ezzel igazi laza szerkezetű nyers szerves anyagot kapunk.


·         Megfelelő alomanyag tyúkok, libák, kacsák számára. Akár az ólba, akár a kifutó földes udvarukra terítve. Az állatok ürülékével összekeveredve (a kapirgáló tyúkok csodás keverőnek bizonyulnak) igen kiváló minőségű takaró, vagy komposztanyaggá válik.


·         Nagyszerű talajtakaró anyag. Még a diófa levele is, amely tartalmaz ugyan némi csírázás, növekedés gátló anyagot, ezért tudni kell, hogy hová terítsük, pl. közlekedő utakra, vagy cserjék, fák tövébe.


·         Kitűnően lehet vele téli védelmet készíteni a fagyérzékeny növények számára.
Több helyütt olvashatunk arról, hogy a fertőzött (kártevővel, károsítóval) lomb nem alkalmas komposztnak és talajtakarónak. Valóban érdemes odafigyelni a beteg lomb felhasználásra. Helyes komposztálás során a károsítók jelentős része elpusztul a lebomlás során képződött hő hatására, ezért én a komposztálást nem zárnám ki, viszont talajtakarásnál lehetőleg ne ugyanazon fa alá kerüljenek vissza, amelyikről lehullottak. Ha lehet próbáljuk minél távolabb felhasználni.
A kemény lombú fák (dió, tölgy, bükk, gyertyán) avarja nehezebben komposztálódik, de ezzel csak akkor kell foglalkoznunk, ha önállóan komposztáljuk őket. Ha bekeverve kerül a komposzt halomba, akkor ezzel nem kell törődnünk.

Így néz ki egy érett avarkomposzt. A szerkezete igen laza, ezért kötött talajokhoz is kitűnő lazítónak.


És mire nem való a lomb?
·         kukák kitömésére,
·         tüzelésre,
·         árokpartok, utak menti zöldfelületek feltöltésére.

És mire használja a lehullott lombot a természet?
·         Természetesen talajt készít belőle, és kitűnő erdei talaj lesz belőle.
·         Táplálja vele a talajban élő hasznos szervezeteket.
·         Egyes állatok téli vackot építenek belőle, pl. a süni.

Ha ilyet láttok, akkor azt ne bolygassátok, mert süni van alatta. természetesen a süni nem nyílt terepen készít ilyen vermet. Itt egy nagyobb edény mögé vackolta be magát.

A lombot óvatosan lefejtve előtűnik az alvó süni.


·         Míg más állatok szellőzőnyílást építenek segítségével. Így tesz a földigiliszta, amikor a járatába húzza ősszel. Ezzel levegőt biztosít magának, a sok őszi csapadék sem tudja eltömni a járatát, plusz szigeteli is a járat bemeneti nyílását.